Kisebbségi autonómiák EurópábanNemzet-nemzetiség: Három állam, egy haza

2003. augusztus 2., szombat, Archívum 2003–2007

A nemzeti kisebbségek autonómiakövetelései akkor szoktak nagy politikai vitákat és élénk közérdeklődést kiváltani, amikor területileg egy tömbben élő és viszonylag jelentős létszámú népcsoport részéről fogalmazódnak meg. A szétszórtan élő, beolvadástól fenyegetett és létszámában is az adott állam lakosságának elenyésző részét képviselő kisebbségek törekvései és lehetőségei azonban csak ritkán váltanak ki komolyabb érdeklődést. Pedig sokszor igen figyelemre méltó megoldások is születnek az ilyen kisebbségek önigazgatásának megteremtésére. A három észak-európai országban élő lappok több évtizedes, kulturális - és közvetetten politikai - elismertségért folytatott küzdelme és ma létező autonóm intézményeinek kialakulása erre jó példával szolgál.
Számok a számikról
A finnugor nyelvcsaládhoz tartozó lappok (más néven számik) Finnország, Norvégia, Svédország továbbá az oroszországi Kola-félsziget északi területein, az északi sarkkör vidékén élnek. Számuk a megbízható becslések szerint sem haladja meg az ötven-hatvanezer főt. Ma a lappok még a szûkebb értelemben vett Lappföldön (Sápmi) is kisebbségben élnek. Finnországban a hivatalos számi lakóterület négy járása közül mindössze egyben haladja meg számarányuk az 50 százalékot, Norvégiában, Svédországban is csak néhány járásban, illetve községben alkotnak többséget. Ugyanakkor az iparosodás, az elvándorlás következtében a hagyományos lappföldi területeken kívül is viszonylag sok számi él, elsősorban a délebbre eső nagyobb városokban.
A lappok identitástudata az elmúlt évtizedek radikális gazdasági-társadalmi változásai ellenére ma is erősen kötődik a hagyományos, halászó-vadászó, rénszarvastenyésztő életmódhoz. Ennek rendkívül fontos eleme természetesen a szülőföld, Lappföld természeti kincseihez való ragaszkodás is. Nem csoda, hogy az évszázadok során a legtöbb konfliktust épp a természeti területek hasznosítása váltotta ki a hagyományosan természeti életmódot folytató lappok és a folyamatosan terjeszkedő (az állam által is támogatott) skandináv gazdálkodók között. A lappokat a skandináv többség hosszú ideig nem is tekintette a többi északi néppel egyenrangúnak, s az észak-európai kormányok még az 1950-es években is ,,civilizációs? kihívásnak tekintették a számik hagyományos kultúrájának, életmódjának megváltoztatását, ami sokszor sikeres asszimilációt is jelentett.
A XX. század második felében, az egyetemes emberi jogok fejlődésének hatására is, a számik egyre komolyabb politikai aktivitásba kezdtek - nemcsak országon belül, hanem a különböző országokban élő számi közösségek közötti együttmûködés formájában (a folyamatot jól jelzi például, hogy 1986 óta közös, saját zászlót és himnuszt is használnak). Ezzel párhuzamosan a többségi társadalom felfogása is változott, s egyebek mellett a kisebbségi jogok nemzetközi elismerésének hatására is az érintett kormányok toleránsabb, megértőbb politikát kezdtek folytatni a lappokkal szemben. Ez a folyamat a három államban hasonló intézményi formában létrejött, a számi autonómia alapját képező lapp parlamentek kialakulásában is tetten érhető.
A területi alapú autonómia a szétszórtan élő számik számára mindhárom országban megvalósíthatatlan volt, de mivel kisebbségi identitásuk és kultúrájuk szorosan kötődik életmódjukhoz, kulturális követeléseik központi eleme volt, hogy szülőföldjük természeti kincseinek kiaknázásába beleszólást kapjanak. Ez a politikai enyhülés ellenére is érzékeny témának számított.
A norvég példa
Nem véletlen, hogy a modern számi politikai mozgalom az 1970-es évek Norvégiájában alakult ki egy, a Lappföld szívében létrehozni kívánt vízi erőmû terve ellen indított polgárjogi tiltakozással. Az építkezéssel szembeni politikai demonstrációk hatására döntött úgy a norvég kormány, hogy párbeszédet kezdeményez a lappokkal, amelynek eredményeképpen 1988-ban a norvég parlament a számik jogainak beiktatásával módosította az alkotmányt, és elfogadta a lapp kulturális önkormányzat, az úgynevezett lapp parlament létrehozásáról szóló törvényjavaslatot. A norvégiai számi közösség sikere lendületet adott a jóval kisebb számú finnországi számik követeléseinek is.
Norvégiától eltérően Finnországban - akárcsak Svédországban 1993-ban - a kormány kezdeményezésére alakult meg a számi parlament. A finn kormány ugyan már 1972-ben létrehozta a lappok helyzetét és igényeit felmérni hivatott számi tanácsot, de a számi közösség erőtlensége és a többségi politikai szándék hiányában csak 1991-ben fogadtak el olyan törvényt, amely elismeri a lappok kisebbségi jogait, és biztosítja számukra a szabad nyelvhasználatot. A számik igényeit a törvény nem elégítette ki, és a norvég példára hivatkozva kulturális autonómiát, önálló számi parlament létrehozását követelték, amelynek törvényi alapjait 1995-ben fogadta el a finn parlament. Abban, hogy a finn többségi közvélemény végül elfogadta a lappok kisebbségi követeléseit, nagy szerepet játszott az is, hogy a Finnországban élő svédek már 1919 óta különleges státust és az Aaland-szigeteken területi autonómiát élveznek. A tapasztalat, miszerint az autonómia mûködő megoldást jelenthet a kisebbségi problémák megoldására, hozzájárult ahhoz, hogy ezt a lappok esetében is alkalmazni tudják.
A finnországi lappok 1996. január 1-je óta mûködő számi parlamentje - a másik két országéhoz hasonlóan - a számi kulturális autonómia választott képviseleti és irányító szerveként jött létre. A lapp parlamentnek (Sámitinggi) a törvény értelmében 21 tagja van. Mivel nagyon kis létszámú közösségről van szó, a választásokon nem szerepelnek külön pártok vagy egyesületek, csak személyek, s a finnországi lapp parlamentben sem alakultak pártok vagy frakciók.
A finnországi gyakorlat
Minden tizennyolcadik évét betöltött lapp választhat és szabadon választható, ha szerepel a külön erre a célra létrehozott számi választói nyilvántartásban (ma ez ötezer nevet tartalmaz). A választói nyilvántartásba az kerülhet be, aki vállalja számi identitását, és származása (elsősorban anyanyelve) alapján száminak tekinthető. A választójog egész Finnországban gyakorolható (a szavazatokat levélben lehet leadni), ezzel megteremtették a lehetőséget arra, hogy lakóhelytől függetlenül minden finnországi lapp élhessen szavazati jogával, ami a közösség személyi elvû önigazgatásának alapfeltétele. Ezzel szemben viszont az így megválasztott lapp parlamentnek csak a törvényben meghatározott lapp területeken van hatásköre. Ennek oka, hogy a lapp kultúra egyértelmûen a szülőföldhöz kötődik, így a finnországi lappoknak a hagyományos életmódhoz, az anyanyelvi oktatáshoz stb. kapcsolódó jogai csak Lappföldön érvényesíthetőek. Ott viszont a finn kormány olyan komolyan veszi őket, hogy az ország 1995-ös EU-csatlakozásakor külön nyilatkozatban erősítette meg a lappoknak a rénszarvastenyésztésben élvezett, de az EU szabadpiaca által veszélyeztetett jogait.
A lapp parlament hatásköre nemcsak a szûk értelemben vett kulturális kérdésekre korlátozódik, hanem konzultációs joggal rendelkezik a területrendezés, területhasznosítás kérdéseiben is. A lapp parlament így nem egyszerûen kulturális önkormányzati testület, hanem gyakorlatilag egy politikai szervezet szerepét is betöltő független közjogi testület.
A törvény által előírt feladatai közé tartozik a számi nyelv és kultúra, valamint egyéb, a számik őshonos státusát érintő ügyek támogatása. Minden olyan kérdésben, melyet ebből a szempontból a lappok számára fontosnak ítél, javaslatokat tehet az állami, helyhatósági és egyéb közigazgatási szerveknél, intézkedéseket kezdeményezhet, a kormányzati, megyei vagy helyi szervek pedig kötelesek konzultálni a lapp parlamenttel minden olyan kérdésben, amely közvetlenül és különösen érintheti a számik életét. A konzultációkötelezettség kiterjed a számi lakóterületet érintő ügyekre is, az állami földek, a bányászati koncesszióktól kezdve a számi nyelv iskolai oktatásán keresztül egészen a szociális és egészségügyi ellátásig.
Annak ellenére, hogy a lapp parlamentnek papíron csak konzultációs és javaslattételi joga van, a finn kormány elfogadta, hogy az évek során a kisebbségi parlament irányítása alá került például a lapp nyelvkönyvek és egyéb oktatási anyagok elkészítése és kiadása is.
Mára Finnországban teljesen elfogadott legitim intézménnyé vált a lapp parlament, amely egy politikailag, gazdaságilag gyenge, kis létszámú, de erős identitású, hagyományaira büszke népcsoport számára hatékonyan képes biztosítani saját kultúrájának és nyelvének fennmaradását.
Vizi Balázs (megjelent a Heti Válasz július 25-i számában)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-08-02: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta