A trianoni országdarabolással szinte egyidős az az egyedi történet, melynek szereplője több mint tíz éve nincs közöttünk, de szellemi hagyatéka maradandó, kis túlzással azt is mondhatnánk, örök. 1983-as lappföldi utazásom során találkoztam ezzel a csodálatos emberrel, lapp missziós magyarral, kinek egy sziget kőszikláira épített otthonában értettem meg egy kicsikét abból, hogy lehet egy népcsoport bármily kis létszámú, településeik lehetnek egymástól mifelénk régiónak nevezett távolságokra, közös kultúrájuk összetartja őket, lapp önazonosságuknak országhatárokon átívelő ereje van. Említett időpontban még nem volt hivatalosan elismert lapp kulturális autonómia (ma már van), de a lappok mindig olyanképpen igazították életüket, hogy saját dolgaikról maguk dönthessenek.
Az Erdélyből Magyarországra származott híres fehérjefeltaláló, dr. Pándi Pál fia a húszas években nagymamanézőbe ment a finn Lappföldre, ahol megtalálta élete célját: élni szabadon, saját elvei és törvényei szerint egy olyan vidéken, ahol a természet időtelenségében nem érzékelhető a mulandó. A sarkkörtől északra háromszáz kilométernyire, az Inari-tó egyik, Golf-áramlástól melengetett szigetén, Kultalahtiban (Aranyöböl) Pándy Paavo-Pál ötven év alatt sokat tett azért, hogy a finn Lappföld legészakibb csücske bekerüljön a világ szellemi vérkeringésébe, és ezáltal a Lappföld felé forduljon a figyelem. A közismerten ,,rénbáróként? számon tartott ,,lapp király? összegyûjtötte a teljes lapp irodalmat, svájci, német, osztrák és olasz egyetemek lapp konzultációin elnökölt és tartott előadásokat a lappokról, mely utazásokra missziós felelősséggel indult, majd tudatos önfegyelemmel tért vissza Kultalahtiba, ahol bebizonyította, hogy a Skandináv-félsziget legnyomorultabb földjében nem csak zuzmó terem. Húsz esztendővel ezelőtti látogatásomkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy amit addig róla írtak, mind valós, igaz a fehér rózsa, a ribizlibokor, borsó, spenót, fokhagyma, burgonya egy olyan földben, ahol csak tizennyolc hét a vegetáció tartama, a kiskerti tenyészidő pedig a legjobb nyarakon is csupán 135 nap. A sziget lakója öt évtizeden át családjával együtt a júliust várta, amikor a Golf-áramlás 10 fokra melengeti a földet és 22-24 fokra a levegőt, ez az igazi nyár Lappföldön.
Pándy Paavo-Pál sorsszerûen vonzódott a balsorsú népekhez, talán ezért is tartotta ennyire fontosnak a fennmaradásukért való küzdelmet. Az egykor ötven rénszarvast tartó gazda felesége, a karjalai származású Klaudia néni családja is megszenvedte a történelem nagy igazságtalanságait, hol finneknek, hol oroszoknak kellett lenniük ahhoz, hogy otthonukban maradva gazdálkodhassanak. Nem csoda hát, hogy három gyermekükkel az Észak csendjében találták meg nyugalmukat, és Suomi lojális polgáraiként felismerték annak szükségességét, hogy a világ figyelmét felhívják egy sajátos kultúrára és civilizációra.
Fekete Réka
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.