A Székelyföldön, Baróton 1956-ban, anyám nőnapi ajándékaként jöttem a fényre.
Felsőrákos az a falu, mely felnevelt és tömte tele a tarisznyámat szellemi és erkölcsi hamuban sült pogácsákkal, melyekből a rosszabb napokon ma is el-elrágcsálok néhányat. A katonaévek után, 1977-től a brassói traktorgyárban dolgoztam mint villanyszerelő. Egy kisebb kitérővel 1982-től, már családosként, Vargyason éltem, és az áttelepülés időszakáig (1991) a köpeci szénbányában dolgoztam. Jelenleg mint a Bakonyi Erőmû Rt. (Ármin Bánya) dolgozója Ajkán élek, és ha bántanak, nem sírok; inkább írok.
Felsőrákosi Trinfuj Mihály
A kurta életrajzi mozaik olvastán ne gondoljon senki holmi ,,sztahanovista bányászköltőre?, Felsőrákosi T(rinfuj) Mihály autodidaktaként meglepően széles körû mûveltségre és tájékozottságra tett szert, metaforikus, képi gondolkodása és versfogalmazása különleges adottságként jelentkezik, a kényszerû anyaországi emigrációba szakadt erdélyiek életérzését ciklusokba szervezett verseiben megdöbbentően jeleníti meg.
A Dél-Hargita aljáról, a Feketehegy lábától, a Kormos mentétől az itthoni táj tragikus színeit magával viszi a Bakony aljára, versei az egymást váltogató évszakok köré szerveződnek, köztük az ősz és részben a tél a domináns, s az idegenbe szakadt, folytonosan hazasóvárgó, az övéiért aggódó ember nem az önfeledt gyermekkori játékokra emlékezik, hanem a családi és közösségi élet komor momentumai kapaszkodnak rímbe, ritmusba. Versei mégsem lehangolóak, kemény, férfias tartásra hangolják és késztetik az olvasót. Figyelemre érdemes az is, amint a köznapi, prózai élethelyzeteket verssé varázsolja. Gondolkodásának, képalkotásának erdélyi példaképeit és mestereit versajánlásából is megtudhatjuk: Kányádi (Azok a jó öregek), Farkas Árpád (?rségben), Tamási Áron (Tavaszelő), Sütő András (Hûség), Plugor Sándor (Odaát, ha találkozunk, de ,,odaát? is keresi és megtalálja a megtartó ,,mestergerendákat?), Sinkovits Imre (Az utolsó perc) és Mészöly Miklós (In memoriam Mészöly Miklós) személyében és alkotásaikban. A sorból talán a szülőföldjéhez közel élő-alkotó székelyudvarhelyi Tompa Lászlót hagyta ki.
Szerzőnk sérült lelkû ember, mint ahogyan majdnem mindenki azzá válik, aki szülőföldjét elhagyni kényszerül. Innen is eredeztethető a Feketehegy és a Kormos sötétjét érzékeltető költői ,,színkeverése?. De minden indokolt és érzékenységre valló sérelme mellett kivételezetten szerencsés ember is, bizonyság rá éppen A túlsó part címû kötete, melynek megjelenését a Bakonyi Erőmû Rt. tette lehetővé.
Vannak tehát, akik az anyagi és szellemi otthonteremtésben segítik székelyföldi atyánkfiát, aki megrázó szóképekkel és miesnapi dolgokból vershelyzetet teremtő tehetséggel szociográfiailag is berámázott képét kerekíti elénk a határokon kívül rekedt magyarok magyarhoni lelkivilágának.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.