Vetró András Dálnok, 2003 címû szoborkompozíciója az Incitato-kiállítás központi alkotása. A terem közepén helyezték el, körbejárható volt tehát. Kérdés, hogy arányai és a kompozíciós elv mennyire érvényesült (érvényesülhetett) a zárt térben. Számunkra egyértelmû, hogy ha valaminek, ennek a szobornak valóban köztéren lenne a helye. Ott tölthetné be - megfelelő környezetben - sajátságos küldetését.
Megpróbáljuk megfogalmazni, miben is áll ez.
A kompozíció fájdalmasan égre nyerítő, szenvedő lófejeket, megkötözött lovakat ábrázol. A három lófej sajátságos szenvedéstörténet is. Ezek a szenvedések összegeződve, egy irányba mutatva, a sorssal perelnek. A lovak sorsával. Ráirányítva a figyelmet a helyre is, ahol a mûvész ihletődhetett: Dálnok, 2003! Ez újabb fragmentumot nyithatna, de a nyílt összefüggések feltárása most elmarad, minket itt és most ez a szenvedéstörténetet összegző mû érdekel. Az egyes lófejek viszonya egymáshoz. S a tájhoz. És a rabléthez, amelyet a megkötözött lovak minden szimbólumon vagy belemagyarázáson túl, döbbenetes erővel fejeznek ki és mutatnak fel. Milyen lehet az a világ, az a táj - lepusztulásáról is írhatnánk, erre is van sugalmazás és célzás éppen elég! -, ahol ezt a szabad (legszabadabb) állatot, az ember barátját (a ló is ember - mondotta volt egy politikus, amikor még író volt) lekötözik?! Mit jelent ez? Elsősorban a legfontosabbat! Azt, hogy szabad mozgásában korlátozzák. Az Incitato-tábor tíz év alatt egy kiterjedő, számtalan mûalkotásból álló múzeumot hozott létre. A festmények, rajzok legnagyobb része (a ló kapcsán) pontosan a szabadságról szól.
Ló és lovas!
Ló egyedül! Más lovakkal!
Szabadság!
Vetró megkötözött lovai más helyzetben vannak! Lealázó helyzetben, hiszen életük értelmét vették el, rabolták el tőlük akkor, amikor - valakik? na, vajon kik? - mozgásukban korlátozták őket. A magyar festészetben a ló nagy visszatérő téma. Általában puszták, végtelen térségek meglétét tételezi. A száguldást. A vágtát. A szeleket. A szabadságot.
Ha egy lovat mozgásában korlátoznak - szabadságától fosztják meg. Tájainkon a történelmi tegnap kimondta a lovak halálát, megkezdődött a mezőgazdaság gépesítése. A lovakat is ,,államosították?, gazdáiktól a kollektívistállókba kerítették őket, de ahogy elszabadulhattak, mindig vígan vagy éppen szomorúan trappoltak régi otthonuk felé; szívszorítóan nyerítve a zárt kapu előtt. Tudták, hova tartoznak.
A lovak történetén keresztül is leírható a diktatúra embertelensége és őrülete.
Vetró lovai, fejüket felszegve, az égnek panaszolják áldatlan helyzetüket. Már-már hallani nyerítésüket is, ahogy Ady döbbenetes erejû versét mormolva is, tudatunkban megképződik az eltévedt lovas vakügetése. Az az elfojthatatlan, álmunkban is kísértő dobogás.
Bogdán László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.