Különös, sok értelemben megszállott ember a biogazdász. Nem is lehetne más, hiszen ahhoz a természetes rendhez igazítja döntéseit, lépéseit, amelyet a kultúrnövények termelésével eleve sutba vágott az emberiség. Nem beszélve az intenzív gazdálkodás felette elterjedt voltáról, amely épp arról híres, hogy gondolkodásának középpontjában a minél többet kizsigerelni a földből, növényből, állatból szemlélet áll. Bíró Zoltán Árkoson igyekszik bebizonyítani: az erős ellenszélben is van esélye a ,,természetes?, a növényre, állatra egyként figyelő gazdálkodásnak.
Megszállottak erejével
,,Bio? Zoltán - miként önmagát nevezi - lapunknak is minden bizonnyal azért lett külső munkatársa, mert hisz egyfajta küldetésben, meggyőződése, hogy az alapvető felismerésekből táplálkozó ,,feladatvállalás? csak akkor éri el célját, ha másokat is meggyőz igazáról. Ehhez pedig elengedhetetlen a már-már megszállottságba hajló hit abban, amit tesz.
A biogazdálkodásban talán sokszorosan érvényes ez, hiszen profitorientált világunkban enyhén szólva furcsán néznek arra, aki - némileg úttörőként is - nem a maximumot akarja kivenni a földből, csak annyit, amennyit az ,,jószántából? ad. Ráadásul egyelőre felárral sem tudja eladni a kevesebbet, mert nálunkfelé még hiányzik a folytatás, a gazdasági vertikum azon része, amely a bizonyítottan biotermékek értékesítésének magasabb árkategóriát tenne lehetővé.
Bíró Zoltán immár harmadik éve igyekszik kitiltani kertjéből, illetve Szentegyház-tetején levő földjének egy részéből a vegyszereket. A nemzetközi, na meg a hazai jogszabályok szerint is legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy a talajból eltûnjön a korábban alkalmazott vegyszerek hatása, és érdemes legyen megfizetni a talaj ellenőriztetését, bióvá nyilvánítását. Mert nem olcsó mulatság, ráadásul - a gazda szerint - magyarországi tanúsíttató intézethez kell fordulni.
Nincs támogatás
A megszállottságon túl egy gazdaember nyilvánvalóan gondol arra is, hogy amit tesz, abból meg lehessen élni. Az egyelőre jogilag és intézményesen sem igazán tiszta hazai körülmények között az indulásnál mindenképp támogatásra lenne szükség. Ehhez azonban aligha elég az akarat, a gazdálkodási körülmények tanúsításán túl például szakképzésre, ezt igazoló bizonylatra, diplomára is szükség van. S bár gazdánk részt vett néhány szakmai tanfolyamon (legutóbb Illyefalván a svájci szakemberek tartottak ilyent), ,,papírja? nincs róla. Pedig állandóan képezi magát, elmondása szerint folyamatos tanulás nélkül még diplomával a zsebében sem lehet senki igazi biogazdász. Gyakorlati tapasztalat hiányában még kevésbé, hiszen csakis a folyamatos alkalmazkodás a természethez, az időjárási viszonyokhoz, a termesztett növényekhez hozhatja meg a sikert.
Érdekérvényesítés
A másik nagy lehetőség az összefogás. Ez egyben gond is, hiszen nem létezik rá intézményes lehetőség. Bíró Zoltán ugyan több alkalommal megkísérelte összehozni a biogazdálkodásban tevékenykedő, abban gondolkodó háromszéki, sőt, székelyföldi gazdákat, hogy együtt beindítsák az érdekérvényesítő tevékenységet, ám eddig kevés sikerrel. Itt-ott olvasni híreket arról, hogy mûködnek ilyen jellegû szervezetek, egyesületek, alapítványok, de a háromszékieknek még nem sikerült intézményesen is csatlakozniuk, netán kialakítaniuk saját civil szervezetüket.
Nincs új a nap alatt,
csak sok mindent elfelejtettünk
Bíró Zoltán mindezek ellenére optimista. Alapelve az, hogy nincs új a nap alatt, valójában minden biogazdálkodási módszert már évszázadokkal ezelőtt ismertek (például a kolostorokban), csak épp elfelejtettük. 36 áras kertjében egymást kiegészítve és segítve mintegy 40-50 zöldség, gyümölcs, fûszernövény, virág, fa található, s a mezőben tíz áron igyekezett megfelelő biokörnyezetet teremteni a répának, pityókának, törökbúzának, gyalogpaszulynak, szójának (a felsorolás korántsem teljes). Az állatállomány viszont eléggé szegényes, a harminchárom csirke - mindnek neve van -, a jóforma süldőcskék, Pityu és Zsuzsi mellé bizony tehén is kellene. No de ahhoz, hogy négy szarvasmarhát be lehessen kötni az istállóba, legalább két hektáron kellene biotermesztés - számol a gazda...
Egyébként a biogazdálkodási módszerek közül legfontosabbnak a kapálást említi: - folytonosan kapálok, nem igaz, hogy ősszel nem kell megfogni a kapa nyelét - mondja, miközben mezítláb szeli át a frissen levágott búzatarlót...
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.