Egy néptől-nemzettől nem lehet végleg és visszavonhatatlanul elvenni ünnepeit. Esetleg kisajátítani lehet, tartalmait meghamisítani, igazi jelentését úgy fedezni el, hogy ráaggatván a kor és a rendszer ideológiai sallangjait, önmaga paródiájává váljék. Ezt próbálták tenni a mi igazi ünnepeinkkel is: március idusát a mindenkori uralgó politikai kurzus próbálta saját eszmei arzenáljába építeni, s így lett hol túlontúl díszmagyaros, frázissziporkás hivalkodás, hol olyan ,,internacionalista? díszszemle, melyből így is, úgy is éppen a gondolati lényeg hiányzott: egyszer a polgári haladás forradalmas eszméje, máskor meg a nemzeti függetlenség és önállás ideája, mintha lehetett volna Petőfiék, Kossuthék szellemét félfeudális külsőségekkel megidézni, mintha lehetett volna szabad országot orosz megszállás alatt ünnepelni. Sem egyiket, sem másikat nem lehetett, mert mindkét fesztivizmusból az értelem hiányzott: szabadság, egyenlőség, testvériség?
A hatalomnak még nehezebb dolga volt a magyarság másik nagy ünnepével, Szent István királyunk napjával, s azt keresztény és nemzeti tartalmai miatt legszívesebben elfelejtették volna, de nem lehetett, mert túl mélyen gyökerezett a magyar nép tudatában, ám vállalni sem tudták és akarták igazi üzenetét, így lett hát a kommunista fogantatású alkotmány ünnepe és az új kenyéré, mintha ezer esztendőn át nem vetettek, arattak volna a magyar földmûvesek?
Ideológiák, öröknek hirdetett politikai rendszerek jönnek és mennek, ünnepeink megmaradnak a múló időben, s ha szerencsésebb csillagzat alá kerülhet a magyarság, talán igazi jelentésüket és tartalmaikat is visszanyerhetik. Ez kétszeresen is igaz Szent István királyunk ünnepére, mely a századok során egyszerre volt keresztény, nemzeti és népi ünnepnapunk. S hogyne lenne most, bő ezer esztendőkkel az államalapítás után, amikor újra felcsillan-felvillan reménye annak, hogy szabad, egyenlő és önbecsülő nemzetként csatlakozhatunk Európához, beteljesítvén végre a Szent István-i álmot, melyben egy szuverén, sorsa felett rendelkező, de elszakíthatatlan szálakkal a keresztény Nyugathoz kötődő Magyarország és magyarság képe képződött meg.
Szerencsésebb históriával régen teljesedésbe mehetett volna ez az álom, ám éppen a történelmi szerencséből jutott a legkevesebb minékünk.
István király ünnepe mégsem balsorsunk siratásának alkalma, hanem a nemzeti újjáépülés, újjáépítés, újraegyesítés eszméjét föllobogtató ünnepi momentum, a hit hamvadó lángját újra föllobogtatható pillanat, mert érezzük, hogy eljött az ideje fogyó seregünk felelős megszámláltatásának, soraink rendezésének, ,,nyájaink? egybeterelésének.
A maradék Magyarországon is nagy tett volt Szent István ünnepének visszahódítása, de kétszeresen az elszakadt nemzetrészeink kebelében. Ahol búvópatakként élt és munkált a nemzeti emlékezet, tiltották, hamisították, eltagadták a Szent István-i örökséget, de igazán soha nem tudták kitörölni a magyarok kollektív memóriájából. Még a moldvai csángómagyarokéból sem, pedig ott szent királyaink, képmásaink ,,szeme láttára?, idegenek parancsára, janicsár papok segédletével ûzetett ki a magyar szó templomainkból, s ami még szégyenletesebb: megvonatott csángó testvéreink joga saját identitásukhoz is. Ám az idők változnak, s a ,,fene fátumok? kora is elmúlhat egyszer, s ahol ma csak szívükbe rejtve őrzik egy régi himnusz ódon csengésû szavait - ,,Hol vagy, István király??? -, holnap talán szabadon elmondhatják, kinek a népei is volnának ők.
A magyarság ma az egész világon ünnepel. Önazonossága újjáteremtésének szép parancsára és önként vállalt kényszerével. Soha szebb kényszert!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.