Körkérdés: Van-e igény, esély a területi autonómiára?

2003. augusztus 20., szerda, Archívum 2003–2007

KÓNYA ÁDÁM, nyugalmazott múzeumigazgató. Távlatilag csak a Székelyföld területi autonómiája biztosíthatja megnyugtatóan létünket, arról nem is beszélve, hogy a területi autonómiák egész rendszere létezik már Európában, csupán Spanyolországban csaknem fél tucat. Már ott tartunk, hogy jó néhány államban, Németországban, de másutt is, a nem őshonos nemzeti közösségek, a frissiben betelepültek is kulturális jogaikat kérik. Külön téma lenne, hogy éppen 85 éve román részről ígérték az autonómiát: nem csupán a gyulafehérvári pontokra, 1918 decemberére utalok, hanem 1919 tavaszára, amikor az egyik tényező, amely miatt a Székely Hadosztály letette a fegyvert, az volt, hogy a Constantin Prezan tábornok vezette román hadsereg részéről hirdetni kezdték, nyugodjanak meg a székely katonák, ne harcoljanak többet, mert Székelyföld autonómiát kap. Tulajdonképpen vagy ötezren ezért tették le a fegyvert, hogy hazakereülhessenek, mert úgyis autonómiát kapnak. Még egy érdekesség, hogy a későbbi miniszter, Alexandru Lep?datu, amikor felkészítette a román delegátusokat a párizsi béketárgyalásra, szóba hozta, hogy képviseljék azt a nézetet, hogy ha szükséges, a székelyek autonómiát kapnak! Arról nem is beszélve, hogy pont hatvan évvel ezelőtt maga az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma dolgozott ki egy Székelyföld autonómiatervezetet, felkészülve a sorra kerülő béketárgyalásokra. Tehát az autonómiát itt szinte felkínálták nekünk annak idején? Hogy megvalósítható-e? Nyilván nem egyik napról a másikra, ezt a román törvényhozásnak kell szentesítenie, ami akár éveket is igénybe vehet, de az igénnyel tényleg most kell jelentkezni, hiszen most időszerû, általános európai tendencia. Ettől eltekintve, az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének van egy olyan határozata, amely a Regionális Autonómia Európai Chartája címet viseli, és én egyszerûen fel vagyok háborodva, hogy ezt a bizonyos 1118-as, még 1997-ből való ajánlást valósággal elhallgatták előttünk, mint ahogy most az Andreas Gross nevével jelzett, elfogadott ajánlás jelentőségét is szerintem megengedhetetlen módon próbálta minimalizálni egy olyan elismert jogász-politikus, mint Frunda György. Holott, abban a tíz évvel ezelőtt sokat emlegetett 1201-es ajánlásban nem csak a kisebbségek nyelvéről volt szó, hanem megtalálható benne egy olyan kitétel is, miszerint, ahol a nemzeti közösségek többségben élnek, sajátos státussal rendelkezhetnek. Mindezek mellett annak idején a Háromszékben nagy elégtétellel olvastam a jelenlegi szövetségi elnök nyilatkozatát, ezzel a főcímmel jelent meg, hogy Markó Béla vallomása. Aki kiállt az autonómia mellett, és kiemelte, hogy akkor lesz időszerû harcolni érte, amikor a kedvező külföldi kezdeményezések, illetve a légkör ezt lehetővé teszik. Eltelt tíz esztendő, és most nekem nem tetszik néhány kijelentése a szövetség helybéli politikusainak, számomra ezért az a kérdés: hogy az RMDSZ hivatalból mindennek a támogatásából ki óhajt maradni? Hiszen határozottan kérni, követelni kell az autonómiát, mert akkor kell jegyet váltani, amikor jön a vonat.
DOBOLYI ERZSÉBET nyugdíjas, Sepsiszentgyörgy: Hát, nagyon szeretném, remélem, hogy megvalósítható. Nagyon, nagyon remélem, aztán nem tudom, mi lesz belőle?
SZONDA SZABOLCS költő, újságíró: Pénzügyi-gazdasági önrendelkezésként mindenképpen igen - például az ,,adok - nem kapok? miatt. A mai romániai valóság néhány eresztékében hallhatóan csikorog, EU-hatásra is. Az összkép megérett arra, hogy - indulatmentesen, a pénzügyi tranzakciók józanságával (és rizikójával) - bizonyos vetületeiben hozzáidomuljon erőteljesen jelentkező közösségi igényekhez. Apró történések sorozata vezethet el jelentősebb változáshoz, ehhez rugalmasság, jó helyzetfelismerés és ezek hatékony alkalmazása szükséges. Az elmúlt hónapok erdélyi magyar történései elbizonytalanítóak. A politizálás romantikus, nagyrészt a múltból építkező, inkább szólamokon alapuló, sûrûn megnyilvánuló módja nem léphet frigyre napjaink (és holnapjaink) más irányba alakuló valóságával. Az ,,oszd meg és uralkodj!? elve tévút lehet, ha csak hangzatos szavak övezik, nem konkrét, gyakorlatias, a lehetőségeket gyümölcsöztető tervek. Egyik vagy másik táborra is érvényes ez. Az autonómia (vágyként, valóságként) csak így válhatna felelősségteljes, nem könnyû feladattá, amely átláthatóan, kézzelfoghatóan eredményekkel járhat. Megvalósításához pedig a közösségért folytatott tevékenység vezethet el, amely nem az egyéni önérvényesítés hanyagolható függeléke. Míg ez nincs, kételkedem: az autonómiát óhajtó Székelyföld meg tudná-e becsülni azt, ha - próbatételként, nem ajándékként - részese lehetne?
ANTAL ÁLMOS, főorvos, Sepsiszentgyörgy: Igény az autonómiára van. A megvalósítása elsősorban a nemzetközi helyzettől, az államalkotó román többség akaratától és az államközi kapcsolatoktól függ. Ha belegondolunk, hogy az alkotmány első cikkelyének megváltoztatásáról hallani sem akarnak, egyértelmû, hogy részükről jelen pillanatban nem nagyon várható pozitív hozzáállás. Közismert, a nemzetközi helyzet bizonyos mértékig az autonúmiák javára billent el, ezt ki kell használnia a magyarságnak, de csak átgondolt, megtervezett autonómiaprogrammal szabad és kell előállni. Minden elsietett, meggondolatlan lépés árt az ügynek, és hátráltatja azt. A dél-tiroli autonómiamodellt véve alapul látnunk s tudnunk kell, hogy hosszas, aprólékos, nemegyszer meglehetősen radikális lépések eredménye, s ami talán még ennél is fontosabb, az olaszországi osztrákok autonómiájának fővédnöke az osztrák állam. Ez teszi biztonságossá, az ország belügyei fölöttivé a dél-tiroli autonómiát. Megítélésem szerint a magyar államnak is felelősséget, védnökséget kell vállalnia a mi területi autonómiánk fölött. Ezt kivitelezni jelen pillanatban - a mostani magyar kormányt ismerve - nem egyszerû.
VAJDA KATALIN kereskedő, Kovászna: Én nagyon szükségesnek tartom a Székelyföld autonómiáját, de ahhoz, hogy ezt ki lehessen vitelezni, meg kell értetni azokkal is, akik ellenzik, hogy az autonómia az ő számukra is előnyös lenne.
KRIZBAI IMRE református lelkész, a csernátoni fórumok szervezője: Igen, igen, szükség van! Meggyőződésem, hogy megvédené a székelységet a teljes szétszórattatástól, az önrendelkezést biztosító adminisztrációval pedig a kivándoroltak visszatérését lehetne elérni. Sőt, nemcsak Székelyföld autonómiáját kellene megoldani, hanem az azon kívül rekedt magyarságét is. Létre kell hozni egy Nagykároly környéki autonóm területet, valamint Magyarlapád, Magyarbece, Torockó, Torockószentgyörgy önrendelkező községeket is. Meggyőződésem, hogy a világ végéről jönnének vissza fiaink, lányaink. Ha nem jön létre az autonómia, abba a stádiumba jutunk, mint a szászság 1948-ban, amikor csak egy lépés választotta el őket a teljes etnikai fellazulástól. A hogyanra a válasz nagyon egyszerû. Csapó József európai mintára alapozva kidolgozta a székelyföldi viszonyoknak megfelelő statútumot, tehát a jogi alapja megvan. Mindössze annyit kell tenni, hogy annak alapján létrehozzák a törvényhozó testületeket, amelyek az adminisztratív dolgokat biztosítanák. Ez szabályozná az autonóm terület viszonyát a fővároshoz, az adózási feltételeket, szabályokat állítana fel a beköltözéssel kapcsolatosan stb. E törvényeknek köszönhetően megszûnne a gazdasági kizsákmányolás, figyelembe kellene venni a rendfenntartáshoz szükséges alkalmazottak számát, ráadásul helyi embereket kellene foglalkoztatni.
NAGY LÍVIA asszisztensnő, Sepsiszentgyörgy: Nagyon nehéz, sohasem lesz semmi belőle, amíg ilyen kormány van, a magyarokkal szemben, én nem bízom abban, hogy megvalósítható.
CSIKÓS TIBOR ZOLTÁN alpolgármester, Kovászna: A pénzügyi autonómiára szükség lenne, kivitelezni viszont nehéz lesz. De az igazi a széles körû autonómia lenne.
INCZE ISTVÁN, baróti RMDSZ-elnök: Bár az elmúlt évszázadok alatt a székelység számára az autonómia nagy jelentőséggel bírt, és jelenleg is bennünk él ennek gondolata, mégis nagyon felelősen és nagy körültekintéssel kell elgondolkodni azon, hogy a Székelyföld jelenleg rendelkezik-e olyan gazdasági háttérrel, amely kitermeli és biztosítja az autonóm régió mûködtetését. Ugyancsak nagyon fontosnak tartom a megfelelő kül- és belpolitikai helyzet megválasztását is, ne feledjük, komoly támogatókra lesz szükségünk. Véleményem szerint a jelenlegi valóság nem megfelelő ennek kivitelezésére. Nagy melléfogás lenne, ha közösségünk a megkapott autonómia után úgy érezné, hogy nehezebb körülmények között él, és úgy tudatosodna elméjében, mint egy elveszett illúzió.
NÉMETH CSABA szenátor: Több európai országban különböző autonómiaformákat fogadtak el és vezettek be az etnikai-nyelvi kisebbségek, közösségek önazonosságának megőrzése, megmaradása és fejlődése biztosítása érdekében az illető ország konkrét helyzetéből és történelmi előzményeiből kiindulva. Igaz, hogy az autonómiaformák többnyire nyugat-európai államokban valósultak meg, de az európai integráció kedvező hátteret teremthet az ilyenfajta autonómia megadásához a kelet-európai régióban is. Ha az autonómia mint igény, illetve mint célkitûzés létezik nemzeti közösségünkön belül, akkor kivitelezésének eszközeit kell érdekképviseltünknek megtalálnia, megfelelő dokumentumokat kell kidolgozni és a parlament elé terjeszteni.
GAZDA ISTVÁN tanár, RMDSZ-es tanácstag, Kovászna: E kérdésekre nagyon röviden úgy fogalmazhatom meg a választ, hogy az autonómia szükséges, és ki- vitelezhető is, ha van rá politikai akarat.
MOLNÁR ENDRE, az RMDSZ felső-háromszéki területi szervezetének ügyvezető elnöke: A Székelyföld autonómiáját jómagam kivitelezhetőnek tartom, de nem rövid távon, hanem közép- vagy hosszú távon, ami legalább tíz évet jelent. Úgy értékelem, hogy azokat a lépéseket, amelyeket a román társadalomnak fejlődése érdekében meg kell tennie, semmiképpen sem lehet áthidalni, az Európai Unióba való integrálódásunk hozza majd el, amikor is a román társadalom fel fog tudni nőni ahhoz, hogy ne úgy szemlélje Romániát, mint egy zárt közösséget, hanem mint egy fejlődő országot, ahol a helyi vagy regionális érdekek megfogalmazódnak, illetve ahol ezeket véghez is lehet vinni, és nem a központ jóváhagyásától függ az egész ország vagy a régió fejlődése.
Kérdezett: Bodor János, Demeter J. Ildikó, Ferencz Csaba, Hecser László, Iochom István, B. Kovács András, Mózes László, Simó Erzsébet, Szekeres Attila, Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép