Körkérdés: Van-e igény, esély a területi autonómiára?

2003. augusztus 21., csütörtök, Archívum 2003–2007

DEMETER JÁNOS, a megyei tanács elnöke: Azt gondolom, abban mindenki egyetért, hogy Székelyföld számára valamilyen autonómiaformára szükség van. Ez soha nem is volt kérdés. De előbb tisztázzuk, hogy Maros-Hargita-Kovászna megyére fel lehet építeni egyfajta székelyföldi autonómiát, de ennek a három megyét magában foglaló területnek különleges státusa lesz. A probléma az, hogy miként oldható meg, mert felszólalhatunk számtalanszor, fórumokat szervezhetünk, de az biztos, hogy jogállamban - s Románia is arrafelé tart - a megoldás nem így történik. Ehhez a közvéleménynek egy dolgot tudnia kell: az autonómia politikai kérdés, s mint ilyen, politikai eszközökkel oldható meg, ezekkel viszont politikusok dolgoznak. Ha pedig politikai megoldásról van szó, akkor két, számomra fontos embert idézek. Egyik az EU romániai nagykövete, Jonathan Scheele, aki a székelyföldi fejlesztési régió kapcsán nagyon világosan fogalmazta meg: ahhoz, hogy egy közösségnek autonómiája legyen bármilyen formában, országon belüli politikai konszenzusra van szükség. Ez nem azt jelenti, hogy a teljes politikai palettának kell támogatnia, mert a Nagyrománia Párt nem fogja támogatni soha. Ez nyilvánvaló üzenet a székelyföldi, általában az erdélyi magyarság számára. Az üzenet arról szól: ha elég erősek tudtok lenni ahhoz, hogy ezt politikai eszözökkel ki tudjátok magatoknak kényszeríteni, ilyen megoldást az EU is támogat. Tehát ezt Európából senki nem fogja ajándékba adni, ezt Romániában kell a saját, közösen kigondolandó taktikával, módszerrel kikényszerítenünk. A másik az erdélyi magyar politikai jobboldalnak nagyon szimpatikus politikus, Schöpflin György, aki Tusnádfürdőn egyértelmûen elmondta, az a modell, amit ma Kelet-Európában autonómiának gondolunk, ma már Európában lekerült az elsőrendû problémák lajstromáról. Európában ezeket a kérdéseket a regionalizmus oldja meg. Úgy gondolom, számunkra ez a járható út, hogy mindenki a maga helyén egy téglát tegyen ahhoz, amit mi autonómiának nevezünk. Ehhez először székelyföldi fejlesztési régiót kell kialakítani, erre van esély, utána a fejlesztési régiót közigazgatási régióvá kell alakítani, s akkor gyakorlatilag elérkezünk az út kétharmadához. Akkor már regionális választásokat tudunk szervezni a Maros-Hargita-Kovászna megyéből álló Székelyföld részére, s számunkra egyértelmûen kedvező arányban tudjuk képviseltetni magunkat és érdekeinket. Utána csak az autonómia intézményrendszerét kell majd mûködtetni. Ez a járható út. Nagyon fontos tudni, ahhoz, hogy a politikában abba a helyzetbe kerüljünk, hogy bármilyen politikai jellegû érdeket megvédhessünk, kiharcolhassunk, nagyon erős érdekképviseletünknek kell lennie, függetlenül attól, hogy azt hogy hívják. Nagyon jó lenne, ha mindenki számára világos volna, az RMDSZ amellett, hogy intézmény, politikai eszköz is. S amennyiben az emberek szavazatán keresztül az RMDSZ olyan helyzetbe kerül, támogatása oly erős, hogy ebben a kérdésben el tudjon járni, akkor el fog tudni járni, ha meg nem, akkor nem fogja tudni a kérdést fenntartani. A székelyföldi autonómia, vagyis a terület különleges státusa nem lehet egyesek külön sikere. Aki ezt úgy gondolja, téved, és maga árt legtöbbet a célnak, mert ez nem lehet magánpolitikai eredmény, ehhez nagyon komoly együttmûködésre van szükség. Ez nem egyének politikai sikertörténete, hanem az egész közösség sikertörténetének kell lennie, amit a közösség az RMDSZ-en keresztül tud érvényesíteni.
KISS JEN?, a megyei könyvtár igazgatója, megyei tanácstag: Mind a szükségességre, mind a megvalósíthatóságra csak igennel felelhetek. Bevallom, nekem Szilágyi N. Sándornak az évekkel ezelőtt közzétett elképzelése volt a legrokonszenvesebb, mivel egyik fő hibánknak azt tartom, a román közvéleménynek nem tudtuk megmagyarázni, mit is akarunk. Niculina ?ân?ar meséli, hogy dobrudzsai rokonai, bár nem ismernek minket, félnek a magyaroktól - olyannyira hatékony a többségi nacionalista propaganda. E veszélytudat semlegesítésére is gondot kellett volna fordítani, már csak azért is, mivel az hosszú évek munkáját követeli meg. Mert miért is lenne jó a románoknak a Székelyföld területi autonómiája? Világossá kellene tenni, hogy az a székelyföldi románság jogainak körülbástyázását jelentené, a közember tehát nem lenne vesztese a változásnak, sőt. Van persze egy társaság, mely folyton a vészharangot kongatja, amiről ugyan az itteni román tudja, hogy vaklárma, de úgy véli: jól fog, a vezető pozíciókat ugyanis ezáltal meg lehet tartani. Az autonómia igazi vesztesei a román csúcsvezetők lennének, és nem is a gazdasági hatalom birtokosaira gondolok, hanem azokra, akik abból gazdagodnak meg, hogy magas állásokban, pozíciókban vannak. Amúgy az uniós csatlakozás, az autonómiatörekvéseket bátorító Gross-jelentés nyomán elfogadott ajánlás mind kedvezően hat a megvalósíthatóság szempontjából. Ami az RMDSZ-t illeti, vezetősége legalább évente kétszer a parlamentben le kellett volna hogy szögezze: mi a végcélunk, a kérdést mindig felszínen kellene tartani. Gyanakvást ugyanis pontosan a kis lépések taktikájának alkalmazása kelt: ezért vélhetik úgy, mint legutóbb Ilie ?erb?nescu a 22-ben, hogy a magyaroknak nem kell adni, mert semmi sem elég nekik. Ha világossá tesszük: maximális célunk az autonómia, és ezen túl egyebet nem kívánunk, de ennél kevesebbel sem érhetjük hosszú távon be, akkor az elejét veheti a gyanúsítgatásnak. Az egyenes beszédet nem lehet megkerülni, beszéljünk világosan. Ne állítsunk olyasmit, hogy beérjük egy ún. oktatási vonallal a Babe?-Bolyain, mikor azt csak eszköznek tekintjük a továbblépéshez! Szükségesnek pedig azért tartom az autonómia megvalósítását, mert egy 80 éve megoldatlan válságból jelentene kiutat, egy eleven sebre gyógyírt. A románságnak meg kell értenie, hogy e vita soha nem jut nyugvópontra, a belső béke lehetetlen, amíg ezt meg nem oldja. És még egy ötlet: ha a középkor folyamán Alsó-Fehér megye - melynek szigetei Háromszéken belül feküdtek - mûködni tudott, ha a vármegyei alárendeltségû területeket, helységeket igazgatni tudták a külön jogi státussal felruházott székelységen belül, akkor vajon miért ne boldogulna a román állam egy székely autonómiával?
FÜLÖP ÁGOTA tanuló, Barót: Véleményem szerint szükséges, mert az adókból befolyt összegeket hasznosabban tudnánk felhasználni. Meggyőződésem, hogy a szociális védelmet, a közegészségügyet, a kultúrát, a tanügyet stb. hatékonyabbá lehetne tenni ezáltal. A román kormánynak esélyt kellene adnia, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg az autonómia előnyeit és hátrányait. Ha nem sikerülne felnőni a feladathoz, akkor kénytelenek leszünk elfogadni, hogy ez nem mûködik, és visszatérünk a régi rendszerbe, de az esélyt meg kellene adniuk! A megvalósítás nehezebb dió, hiszen jó törvényeket hozni nem gyermekjáték. Fontos még, hogy meg kell győznünk a helyi románságot arról, nekik is érdekük, hogy mellénk álljanak.
FERENCZ BOTOND, Kovászna: Az autonómia nagyon fontos volna nekünk, székelyföldieknek, már csak azért is, hogy valami a mi kezünkben is legyen. Tudniillik - legalábbis itt, Kovásznán - a gazdaság nagyon kicsúszott alólunk. Sajnos, nehéz kivitelezni, főként az RMDSZ jelenlegi vezetőségével, mert ezeknek nem ez a céljuk. Tehát ezt a harcot újra kellene kezdeni, de más emberekkel, más vezetőséggel, esetleg másfajta érdekképviselettel.
TORZSA JÓZSEF kézdivásárhelyi magánvállalkozó: A Székelyföld autonómiáját én távlatilag nagyon hasznosnak és eredményesnek látnám, csak egy kicsit pesszimista vagyok, ugyanis jelenleg a kormánypárt és az RMDSZ között létező egyezmény miatt ezt nem látom kivitelezhetőnek. Elég szomorú az a tény, hogy az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetősége ,,lefeküdt? a kormánypárttal, és feladták az autonómiatörekvéseket.
KOVÁCS ISTVÁN unitárius lelkész. A világ legtermészetesebb válasza a kérdésre az, hogy feltétlenül szükséges. Szerintem a kérdés felvetése is eleve fölösleges, hiszen ez annyira természetes, mint amennyire természetes az, hogy az egyénnek szükséges-e szabadon élnie, vagy egyáltalán a szabadság az emberi kibontakozás feltétele-e, vagy sem. Ez az elmúlt modern kornak a maradványa, hogy a nemzetállamok kígyót-békát kiáltottak a nemzeti autonómiákra. Erről beszél az EU regionalizálódása is, és erről a legújabb Gross-jelentés. Én úgy érzem, az autonómia az erdélyi magyarság létének alapfeltétele, és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy erre csak most, tizenhárom év után kezd úgy igazából ráterelődni a figyelem, ezért az RMDSZ-nek sokkal következetesebben ki kellett volna állnia. Hogy megvalósítható-e? Mindig az valósítható meg, amit az ember megvalósítandónak kiált ki, és mindig az vész el, amiről önként mondunk le. Amit elvesznek tőlünk, az mind visszaszerezhető, amiről mi magunk mondunk le, az igazából elveszett. Az araszoló politizálgatás, az aprócska kompromisszumok szintjén megfogalmazódó napi politizálás az egyszerû vegetálás és túlélés politikája, és olyanok malmára hajtja a vizet, akik a jelenlegi langyos állapotok konzerválásában érdekeltek. A politikának is, miként a jó eszméknek, általában a van világában a kellt kell megfogalmaznia, azt a categoricus imperativust, ami létrehozza a megvalósítandót. Az igazi politikusok általában nem az olcsó kompromisszumokat keresik, hanem bizonyos eszmék mentén próbálnak pozitívan cselekedni, és vannak annyira karizmatikusak, hogy be is tudják bizonyítani: ezek az eszmék nem valakik ellen, hanem valamiért, értékekért, egy közösségért mûködnek. Van egy saját elméletem, a megőrzés elmélete (a konzervativizmust azért nem használnám, mert annak bizonyos, más politikai mellékzöngéi is vannak), miszerint ha ebben a világban, amelyben élünk, még az élő fajok, a létezés minden színárnyalatának megőrzése a célkitûzés, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy értéket teremtő nemzeti közösség megőrzése legalább olyan fontos, mint a gnúnak a fennmaradása. Úgy érzem, józanul gondolkodó ember ezt nem kérdőjelezheti meg. Az európai integrációt sem az olvasztótégelyesítésben látom, és ezért nagyon fontos, hogy az egyházak felemeljék hangjukat, és az értékek Európai Uniójáról is beszéljünk, az árnyalatok Európájáról, amely nem egységesített és uniformizálódott, hanem éppen abban áll a nagy értéke, hogy ezt a sokszínû értékrendet is tartalmazza. Az árnyalatok megőrzése az igazi kihívás ebben a posztmodern korban, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy itt, Székelyföldön autonómiában éljen egy nemzeti közösség, és továbbra is teremtse azokat az értékeket, amelyeknek alapjait több száz éven át letették az elődök. Az erdélyi magyarság léte, fennmaradása az autonómiától függ tehát, de lényeges, hogy az autonómiát nem csak deklarálni, kiharcolni kell - miként a szabadság sem csak arról szól, hogy széttörjük a korlátokat -, hanem az autonómiára meg kell érni, az autonómiát ki kell harcolni, meg kell valósítani, intézményrendszerrel, lassú építkezéssel, konkrét cselekvési tervekkel, nem elég ezt csak minden áron akarni. Az autonómiát nem elvenni kell valakiktől, ez a leglényegesebb, hanem az autonómiára magunkat kell képessé tennünk gazdasági potenciálunkban, szellemi értékrendünkben és világképünkben egyaránt.
Szerző Árpád tanár, Sepsiszentgyörgy: Igen, kell az autonómia. De szerintem csak akkor lesz rá esélyünk, amikor már az Európai Unióban leszünk, mert a többségi nemzet hatalmi pozícióból kezeli ezt az ügyet. Amíg nem tekintenek bennünket egyenlő félnek, addig nem hiszem, hogy megvalósítható a területi autonómia.
Kérdezett: Bodor János, Demeter J. Ildikó, Ferencz Csaba, Hecser László, Iochom István, B. Kovács András, Mózes László, Simó Erzsébet, Szekeres Attila, Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-08-21: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta