Az 1000. év végén, amikor Európa keresztény országai a Megváltó születésének első millenniuma megünneplésére készültek, a Kárpát-medence népeinek előkelői a jövőre figyeltek. Várták a keresztény világ legmagasabb egyházi és világi vezetőjének jóváhagyását, hogy Géza fiát, Vajkot, aki a keresztségben már a Sztephanosz, ,,megkoronázott? nevet kapta, királlyá koronázhassák. Nem maradt feljegyzés arról, hogy mikor került sor erre az ünnepségre. Csupán Szent István király uralkodási ideje (38 év, 7 hónap és 15 nap) és halála napja (augusztus 15.) ad módot az időpont kikövetkeztetésére. Ha az uralkodás időtartama pontos, akkor a koronázás 1001. január elsejére, vagy figyelemmel a XI. századi eltérő évkezdetekre, karácsonyára tehető. A szertartás helyszíne a Szent István vértanú tiszteletére épült egyház lehetett Esztergomban.
A királyság megalapításának nyilvánvaló jele a koronázás volt. A koronázáshoz nemcsak a császár és a pápa beleegyezésére, jóváhagyására volt szükség, hanem a királyi hatalom jelképének, legfontosabb jelvényének, a koronának a megszerzésére is. István - mivel keresztény királyság megalapításáról volt szó - a jelvényt aligha várhatta máshonnan, mint a pápától. A koronázás a X-XI. században szinte szentségnek számított. Szent István Hartvik püspök által írt ,,életrajzában? (legendájában) a korona kéréséről a lényeg: a pápai (és ez éppen akkor annyit jelentett, hogy a császári) koronaküldés. A kor felfogása szerint az uralkodó hatalma Istentől származik. Mivel pedig Krisztus földi helytartója Róma püspöke, a pápa volt, az égi szándékot ő közvetítette.
Vajk-István, a trón várományosa a koronázással vált rexszé, azaz királlyá. A koronázó szertartás egyházi részének lényege a király felkenése volt. A szertartás, amely az ószövetségi zsidó uralkodók királlyá avatására nyúlik vissza, Nyugat-Európában a népvándorlás kora végén - a vizigótok körében - alakult ki, majd a Karoling Birodalomban fejlődött tovább.
I. István koronázását az életéről készült nagyobbik legenda röviden így beszéli el: ,,Atyja halála után az ötödik évben - így akarta az isteni kegyelem - elhozták az apostoli áldás levelét, s miközben a püspökök és a papság, az ispánok és a nép egybehangzó magasztalásukat fennen kiáltozták, Isten kedveltje, István királlyá választatott, s az olajkenettel felkenve a királyi méltóság diadémájával szerencsésen megkoronáztatott.? Ezek az események - kikiáltás a nép által, felkenés a szent olajjal, koronázás - minden későbbi hasonló aktus legfontosabb mozzanatai. Mivel a leírás nem tér ki részletekre, nem állapítható meg, hogy Istvánt konkrétan milyen szertartásrend szerint koronázták királlyá. Tekintettel azonban a birodalmi kapcsolatokra, semmi nem indokolja, hogy az első koronázásnál ne a német eredetû szertartásrendet használták volna.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.