Nyári utakonNyílt tér: Herkulesfürdői meglepetések

2003. augusztus 22., péntek, Archívum 2003–2007

Minden szép, minden jó, mondta I. Ferenc József császár, mikor utoljára Herkulesfürdőn járt. Ez velünk is így történt egy darabig az ottani nyaralásunkon. Csak az utolsó héten értek meglepetések. Azzal kezdődött, hogy a szálloda vendéglőjében elfogyott a tojás, a paradicsom, a joghurt. A palacsinta már a kezdet kezdetén is csak az étlapon szerepelt, de ott háromféle is. A baj a konyhából indult: két kukta összeégette magát a forró olajjal, ezért aztán két napig szalmakrumplit sem tálaltak fel, amíg más konyhainast nem sikerült alkalmazni.
A csúcs csütörtökön következett be. A Minerva Szálloda szomszédságában egy fellelkesült buldózeres a földet túrván beleütközött, és minden nehézség nélkül el is vágott egy vezetéket. Ez az ominózus kábel pedig nem volt egyéb, mint a szállodának áramot szolgáltató villanyvezeték. A buldózerest kissé megrázta az áram. Úgy kellett neki, miért túrkált a földben helyszínrajz nélkül? De kérem: ne keressük azt, ami nincs. A szegény buldózeres ugyebár csak egy meghosszabbított karja a nem létező fejnek.
Ekkor következett be egy látványos áramszünet. A szállodában megállt az élet. A négy lift közül addig is csak a közös mûködött, s az is azonnal megállt, szerencsére nem két emelet között, hanem a földszinten. A szállodában kezelésen lévő vendégek megkezdték a vakok menetelését az elsötétült épületben. A lépcsőházat, ahol a liftek is járnak, úgy képezték ki az épület közepén, hogy még véletlenül se kapjon napfényt. Az emeleti folyosókat szintúgy. Mivel ilyen áramszünet már évek óta nem volt, a személyzet sem volt erre felkészülve. Így a sötét lépcsőházban mindenki mozgott, nyüzsgött, ahogy tudott.Az ügyesebbek és előrelátóbbak az otthonról hozott zseblámpákkal indultak neki, ha nem is a Himalája, de a sötét szálloda meghódításának. Volt, aki hirtelen elszaladt a közeli bazárba, és ott vett zseblámpát, esetleg gyertyát. Csak egy fiatal pár élvezte a helyzetet, mert így a sötét lépcsőfordulóban vígan csókolózhattak.
Na de a meglepetések a vendéglőben és a pince második szinti mélységében lévő kezelőközpontban is folytatódtak. Hiába, a baj csőstől jön. Volt, aki a kádba már beleeresztett meleg vizet hideggel elegyítette volna, de próbálkozására csak a sípoló csap válaszolt.
Ezután jött csak a java! A vendéglőben a meghívott baráti családdal böngésztük az étlapot, és már előre élveztük az ínyencfalatokat, amikor, mint derült égből - na nem a villámcsapás -, a fiatal bájos pincérnő elszavalta nekünk, mint a verset, a megmaradt fogásokat. Csak akkor lepődtünk meg igazán, amikor a rizst tartalmazó görögös tyúkhúsleves után a második fogáshoz, a fasírozotthoz szintén rizst kaptunk. Ugyanis a megrendelt krumplipüré beragadt a kavarógépbe, és az áramszünet miatt nem méltóztatott onnan kikecmeregni. A hab a tortán pedig az volt, amikor a megrendelt islerek helyett képviselőfánkkal leptek meg. Erre mondták volna egy régi pártgyûlésen, ha merték volna, hogy vannak még hiányosságok, de az eredmények elkeserítőek.
Persze, ezek nem olyan égbekiáltó dolgok. A Minerva ugyanis csak kétcsillagos (azt is érdemtelenül kapta). Nem is kell nekünk az ég összes csillaga, jobb helyeken is maximum ötöt osztanak egy szállodának. Azonban enyhén szólva lehangoló látvány, amikor a mit sem sejtő (idetévedt, vagy szakszervezeti jeggyel és jó adag protekcióval megspékelt) vendég kiszáll a taxiból, és egy falka kóbor kutya veszi körül: nem azért, hogy kórusban elénekelje neki az istenhoztát, hanem a bőröndök, utazótáskák, szatyrok körül szaglászva őkutyaságuk mindennapi pluszmenüje után. Ez és a kukák körüli szeméttenger újra észreveteti, hogy azért messze van még tőlünk az Európai Unió.
Az ideiglenes áramszünet másnap délig tartott. Persze, a javítás sem ment simán, mert az úgy-ahogy összetákolt kábelt harmadnap alaposabban is meg kellett szakérteni. Erről a szálloda vendégeit a kutya sem értesítette: a szemfülesebbek, és akik a liftben a feliratokat elolvasták, megtudhatták, hogy másnap mikor lesz a következő, immár betervezett áramszünet. Tehát az edzettebbek a már beszerzett világítóeszközökkel vígan jöhettek, mehettek az emeleteken és a lépcsőházban, aki pedig a liftben megjelent szerény figyelmeztetést nem vette volna észre, vagy talán éppen nem volt nála olvasószemüvege, kettő közül választhatott: vagy a szobájában marad, és éhesen gondolkozik azon, hogy mit is jelent, amikor a technika csődöt, vagyis csütörtököt mond, vagy lejön a lifttel még az áramszünet előtt, és megmasszíroztatja magát két emelet mélyen, a kezelőközpontban, mert ehhez még nem kell villanyáram. Ennek a masszírozásnak két eredménye is lehet: a tegnap beszerzett izomláz megszüntetése és a helyzeten való túlzott feszültség miatti szélütés megelőzése. Persze, ehhez is kell legalább egy elemlámpányi vagy gyertyányi világosság. Szerencsére nem történt tragédia, a gyertya vagy zseblámpa nélkül kóválygó merész vendégek nem váltak ámokfutókká. Bár ezt majd csak egy későbbi orvosi látlelet tudja majd kimutatni. De sebaj, így megyünk mi júrópába.
Czompó János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép