Nevében él csak
- parafrazálja akaratlanul is Ignácz Rózsát Dimény László, Barót város alpolgármestere, aki ismerője mindennek, mi a létszámában egyre csökkenő, annó dacumál parancsra csinált városhoz tartozik.
- Milyen gondja van az önkormányzatnak a bányateleppel? - kérdeztük az elöljárótól.
- Számos megoldanivaló van. Nagyon szerettünk volna oda valamilyen erősebb céget telepíteni, hogy munkahelyeket is létesítsünk. Sajnos, a hátrányos helyzetû övezetünkkel mindjárt nem érünk semmit. Aki ide telepedett, az is el akar menni. Van gondunk, mert karban kell tartanunk a bekötőutat Köpec felől. Munkásbuszok és tanév közben iskolásbuszok járnak itt. A helyi költségvetésből kapnak az elemi iskola karbantartására, hiszen az ottani gyermekeknek is meg kell teremteni a tanuláshoz a megfelelő körülményeket. A közbiztonság egyre nagyobb probléma, e téren is tennünk kell, meg kell javíttatnunk a közvilágítást, hátha fékezné némiképp a tolvajlásokat. Sajnos, itt a legsúlyosabb baj éppen a romainvázió, az emberfeletti garázdálkodásuk miatt. Az illegálisan oda telepedett cigánycsaládokat nagyon nehéz féken tartani: lopnak, betörnek a lakásokba, kárt tesznek a mezőgazdasági terményekben, rombolnak s terrorizálják a telepi őslakókat. A városi rendőrparancsnok segítségével végzett rajtaütésszerû ellenőrzések sem vezettek eredményre.
Szó esett arról is, hogy a baróti településgazdálkodó vállalat, a telepi lakások egy részének tulajdonosa bontsa le romossá vált épületeit, hátha lakás hiányában a mind zabolátlanabbul viselkedő romák elhagynák a telepet.
Megszólal a rend őre is
- Valóban nehéz rendet teremteni a bányatelep cigánysága körében? - tettük fel a kérdést Bulgariu Valeriu városi rendőrparancsnoknak.
- Ott sok baj van - mondta -, nehéz hely, mert a lakosság egy része impulzív, és minden hájjal meg van kenve. Valóban ígértem és ígérem a polgármesternek, hogy több rajtaütésszerû ellenőrzést tartunk majd közösen, hogy kiszûrhessük azokat, akik illegálisan telepedtek oda. Sajnos, volt olyan család, melyet éppen a főpolgármester engedett letelepedni a kolóniába, és amikor a fővárosi tévét kihívtam, az önkormányzat részéről - bár hívtam - senki sem jelent meg! Pillanatnyilag is ott vannak az embereim, valami lólopás történt, azt tisztázzák. Mûveletlen és fegyelmezetlen ez a közösség. Kaca, Kőhalom, Ágostonfalva cigánysága is ide telepedett. Ha erőszakosabban lépünk fel, mert így követeli sokszor a helyzet, arra is van már eszük, hogy fajgyûlölőnek bélyegezzenek. Mint magasabb rendû katonatisztet bepereltek, és három ,,tisztázódó? perem is van velük.
Egy panaszlevél
Sebestyén Dénes nyugalmazott bányamester, aki nyarait a telepen tölti, fiának segít, és éjjelente őrzi mezőgazdasági gépeit, a baróti önkormányzathoz írásban letett panaszlevelében rögzítette a telepi helyzetet. Beleegyezésével idézünk leveléből.
,,...Több esetben tettem jelentést már a rendőrségre, mert a romák támadnak, fenyegetnek, bedobigálnak udvaromra, dobálják a kocsimat... Van itt hat hektár földünk, de nem tudunk semmit sem termelni rajta, mert lelegeltetik lovaikkal. (Cirokra térünk át, mondtuk, hogy azt nem eszi meg semmi. Azt meg letapodtatták a lovakkal.) Ha figyelmeztetni merem őket, halállal fenyegetnek. Azt mondták, nem félnek a rendőrségtől, semmi állami szervtől sem. Fenyegetik az elöregedett bányanyugdíjasokat, bemennek a lakásukba és zsarolják. Beengedik a lovakat a népek kertjeibe, és lelegeltetik a zöldséget. Lakásuk előtt nem lehet elmenni, megdobigálják az embert. Láttam azt is, amikor megdobigálták a rendőrkocsit. A járókelőket is képesek dobigálni, kezükből kitépik a szatyrot. Megfélemlítették a lakosságot, senki nem mer ellenük tanúskodni. Amennyiben Önök nem intézkednek, kénytelenek vagyunk máshova folyamodni panaszunkkal.?
A tehetetlenség
A kolónia lakói, bár félénken, de mégis kiegészítették a gazságok egész sorát. Olyat is meséltek e sorok írójának, hogy ,,a cigányok bementek egy lakásba, és tokányostól elvitték a lábast?. E nyomokon jutottunk el régi ismerősünkhöz, a 92 esztendős Huszár János bátyánk, nyugalmazott bányamunkás lakásába. Magányos helyen, szálegyedül él.
- Ellopták a nyugdíjamat - kezdte vallomását el-elcsukló hangon. - De nem is egyszer... Ott, ni, a kamara ablakán törtek be. Nem volt, mit tennem, bedeszkáztam. Jöttek másodszor is, kiszedték a deszkát, akkor be kellett falaztatnom. Innen, az ingem zsebéből vették ki a nyugdíjamat. Amikor másodszor raboltak ki, szintén aludtam, a fejem alól, a párna alól vették el. Ni: letörték a kilincsemet is... Azt is tudom, kik voltak: Marius, Mikli és Csabi. Idejött a rendőrfőnök, vettek ujjlenyomatot, aztán azt mondták, hogy annyi bizonyíték nem elég. Az öreg nem tudja már, mit beszél! - ezt is mondták. Érdekes, hogy a cigányokban is volt cigánybecsület, úgy lehet, megsajnáltak, és másnapra visszahozták a nyugdíjam egyharmadát, 700 000 lejt! Ott kaptam meg reggel a lábtörlőm alatt?
Jaj, a szegénység, nyomor és a gyomor nagy úr! - mondták a telepi lakók. Ott, ahol valamikor virágzó bányatelep volt, hol az Afrika-utazó gróf Teleki Sámuel is megfordult, ahol közel száz esztendeig hozták fel a mélyből a nagy értéket, a ,,fekete gyémántot?, ahol Szent Borbála napján repülőgépről szórtak piros szegfüvet a bányásznapi ünneplő seregre... fészket rakott a félelem, és szunnyad a remény.
Merre, merre, Köpecbánya?
A telep dolgairól szerettünk volna beszélgetni a Köpecen lakó három képviselővel, Benedek Pállal, Kolumbán Csabával és Józsa Vilmossal, de nem értük el őket. Így a telepi lakókkal álltunk szóba. A Dóczi házaspár, Deák Gyula bányanyugdíjasok, Sánta Ibolya üzletes és Kusztos József vállalkozó a riporter régi ismerősei. Ottjártunkkor az egyetlen ipari jellegû üzem - egy húsfeldolgozó - ismeretlen okból szünetelt.
- Jaj annak itt, de egész Erdővidéken, akit leszámoltak a bányától vagy valamilyen tönkrement üzemtől - mondták.
- Az én férjem, Sánta József és a sógorom, Sándor 53 éves fejjel - mert ikrek, ugye - el kellett hogy kóboroljanak szülőföldjükről. Itt éltek az ősök. Apjuk itt halt belé a bányába, amikor elöntötte a víz. Az uram Besztercén kapott állást, Sanyi Borszéken - panaszkodott Sánta Ibolya.
Dóczi Antal nosztalgiával emlékszik Köpecbánya ,,fényes korszakára?, és nagyon sajnálja a helybeli fiatalságot, hogy semmilyen szórakozási lehetősége nincs. Ha ki akarnak kapcsolódni, bálba, diszkóba, keresztül kell menniök a Bányahegyen Barótra. Összeszámolták, hogy bizony a telepen közel húsz katonaköteles kor alatti fiatal él. ,,Milyen szép együttest lehetne ezekkel csinálni! De ki??
Köpecbányán van az éremnek egy másik oldala is, s az egy jobb jövő felé mutat. Egy, a bányától leszámolt nagybaconi származású háromgyerekes fiatalember lakást vásárolt a telepen, független vállalkozást jelentett be, keretfûrészt épített, és fafeldogozásból tengeti életét. Felesége otthagyta, szálegyedül neveli gyermekeit, Endrét, Esztert és Kincsőt. Hol falburkolat-, hol pedig koporsógyártással foglalkozik. Háza előtt egy kimustrált magyar gyártmányú autóbusz áll. Vásárolták testvérével. ,,Az is jó lesz valamire - mondják. - Kis munkával meg lehet indítani. Most játszótér a gyermekeknek. Valamikor a Pojánába is ilyenek hordták a poport. Apácán egy ilyen hordja most is a munkásokat.?
Új ösvény
,,A gyakran előtörő bányatüzek és az egyre szaporodó belszíni víztömeg mind nagyobb akadályokat gördített a köpeci mélyszinti bányamûvelés útjába. Emiatt keresték és kutatták - 1908 és 1912 között - azokat a tûz által meg nem ?lepett?, ép szénpilléreket, melyeknek a meddő rétegek letakarása általi lefejtése reménnyel mutatkozott. A munkálatokat még 1908-ban megkezdték... Egy 700 m hosszúságú vonalon indították meg a szénréteg lefedését a Csongrád vidékéről ide telepített szakképzett földmunkások, kubikosok segítségével. A kifizetődőnek mutatkozó felszíni fejtések csakhamar beláthatatlan akadályokba ütköztek. A hatalmas fészekben égő és kiégett, üres széntelep kezdett beszakadozni, és tátongó, néha égő parazsas üregeivel veszélyeztette a munkások életét. Végzetes következményük azonban az 1909-es év nyarán lehullott hatalmas esőknek volt. A megáradt Csihányos-patak elszakította a biztonsági gátat, elárasztotta és hatalmas mennyiségû hordalékkal feltöltötte a Köpecz-patak völgyének három külszíni fejtését? - olvassuk a vidék ipartörténetét bemutató kötetben (Kisgyörgy Zoltán-Vajda Lajos: Köpecbánya, 1872-1972, Sepsiszentgyörgy, 1972).
Az 1980-as évek derekán, amikor a tervezett veszteségekkel küzdött a hazai szénipar, a baróti bányavállalat szakemberei újra megpróbálták, már a korszerûbb mûszaki felszerelések segítségével (nagy kapacitású kupás kotrógépek, vízszivattyúk, 16 tonnás billenőteknős kocsik stb.) újra megnyitni az említett völgyben megmaradt szénpilléreket. Remény gyúlt a helyiek szívében, ám az egyre tornyosuló pénzügyi és egyéb nehézségek rövid idő alatt nyakát szegték ennek a vállalkozásnak is. Azóta csend honolt a völgyben, s a legutolsó külfejtés mélyedésében felgyülemlő vízből nagyobbacska tó keletkezett. Nos, ezt a tavat alakították át hozzáértők halastóvá. A helyiek nagy reményekkel beszélnek minden újról, ami a bányatelepen mutatkozik. Az új halastóról Marian ?tefantól, a Kovászna Megyei Vadász-Halász Egyesület képviselőjétől érdeklődtünk aziránt, hogy remélhető-e ezáltal némi változás a csüggedő telep életében.
- Egy hektár terjedelmû a szóban forgó tó. Mélysége 2 és 11 méter közötti. Tavaly novemberben telepítettünk bele 461 kiló halat - amurt, pontyot, de van benne kárász, fejdomolykó is. Június 20-tól szabad horgászni ezeket. Az egyesület tagjainak 50 000 lej egynapi jegy, másoknak 200 000. Alkalmazott halőr biztosítja ott a rendet és a törvényességet.
Kisgyörgy Zoltán