Egy hónappal ezelőtt indult útjára az Alpinsport Egyesület két bátor hegymászója, síalpinistája, remek sportembere - a 28 éves Tulit Zsombor és a 34 esztendős Szász Mihály -, hogy kivitelezze az eredeti elképzelés alapján négytagúra szabott Pamír, 2003 expedíciót. A legmagasabb cél a 7134 m magas Lenin-csúcs volt.
Az expedíciót az Alpinsport SE szervezte a megyei tanács, a Northland, Atta, Ascent, Gravity, Faamed, Marso, Spicom, T3, Ralvana, Primex cégek támogatásával. A két sportember utaztatását, repülését a Transilvania Turist intézte.
Miután minden olyan szépen összeállt, indulhatott a nagy kaland. Nem véletlenül mondom, nagy kaland, hiszen a négyfősre tervezett és két főre zsugorodott expedíció rizikófaktora óriásira nőtt. Képzeljék csak el, elegendő, ha egyikük megsérül, megbicsaklik a térde, kifordul a bokája? a másik térhet is vissza. Na de sorolhatnám tovább is azokat a tényezőket, amelyeknek súlya megnőtt a létszámcsökkenéssel? Na de induljunk már!
Az Otopeni-Moszkva-Biskek (Kirgisztán fővárosa) repülőút simának bizonyult, hiszen az Aeroflot óriásgépei nem nagyon reagálnak légi ûrökre. Biskekben pedig várta a fiúkat az Ázsia Turism cég képviselője, s az pörgette tovább a filmet a Biskek-Osh belső járaton, majd az Osh-alaptábor (ez mintegy 3500 m magasan volt) közötti útszakaszon, melyet már terepjáróval tettek meg. Következett az akklimatizálódás, hogy könnyebben menjen, a két alpinista felrándult 4000-4200 méteres magasságig, aztán visszaereszkedett az alaptáborba. Így már könnyebb volt az átállás, az új körülmények befogadása, elfogadása. Közben szereztek két hordárlovat, hogy aztán ezek közremûködésével feljuttassák a 60 kg-os felszerelést az 1-es táborba. Ez is könnyen ment, mármint a két hátas ló beszerzése, hiszen ilyen helyeken ez nem gond, alkudni sem kell, tudja mindenki a tarifát: 1 kg/1 dollár. Az 1-es táborban sem tétlenkedtek a fiúk, másnap tettek egy kirándulást fel 4700 méterig, aztán estére visszatértek a táborba. Egy jó alvás után másnap felmentek 5300 méterre, és kiépítették a 2-es tábort, ahol meg is pihentek, azaz megpihentek volna, ha nem tör ki úgy fél tizenkettő felé az a hatalmas vihar, mely hajnali 5 óráig tartott, s mely bivakolásra (azaz a sátor elhagyására) kényszerítette őket. Tehát a szabad ég alatt töltötték az éjkszaka nagy részét, aztán reggel visszatértek az 1-es táborba, ahol végre kipihenhették magukat. Kipihenten kötöttek sílécet, és azon kapaszkodtak vissza a 2-es táborba, ahonnan másnap felmentek a 6100 méter magasan felvő 3-as táborba. Pihentek egyet, aztán gyerünk, felsíeltek a 6200 m magas Razdelnaja csúcsra. Ez a síkirándulás egyben nemzeti csúcs is.
Csúcstartókként ereszkedtek vissza a 4200 méterre, majd le az alaptáborba, ahol két napot töltöttek. Na, nem a csúcsdöntést ünnepelték, hanem sokkal inkább erőt gyûjtöttek a Lenin-csúcs meghódítására. A csúcs meghódítása július 14-én indult, amikor felmentek az 1-es táborba, 15-én következett a 2-es tábor, 16-án a 3-as tábor, egy utolsó ,,lélegzetvétel?, aztán 17-én hajnali 4.30-kor, mínusz 30 Celsius-fokos hidegben, szikrázó holdfényben, erős szélben elindultak az utolsó rohamra? 15.24 órakor megérkeztek a csúcsra sûrû levegőkapkodással, de boldogan, örömkönnyekkel próbáltak érzelmeiknek hangot adni s ezt egy diktafonnal rögzíteni? Ha 2003. július 17-én 15.24 órakor volt két igazán boldog ember ezen a sártekén, akkor az vitathatatlanul Tulit Zsombor és Szász Mihály volt.
Egy kicsit kicsúsztak a tervezett időből, de este 9 órára visszaértek a 3-as táborba - nem magukra, mert útközben felszedtek egy igen-igen elfáradt, rossz bőrben lévő német hegymászót, és lesegítették őt is a táborba. Ez a cipekedés, hurcolkodás bizony időbe tellett, de megérte, hiszen egy ember életét mentették meg, nemes tettet vittek véghez? A többi már jött magától.
A két hegymászó szerénységére vall, hogy nem értékelik túl nem mindennapi tettüket.
- A Lenin-csúcs a legnépszerûbb hétezer méteres magasság - így Zsombor -, naponta tíz-tizenegy hegymászót látni útban a csúcs felé, vagy éppen lejövet. A népszerûsége annak tudható be, hogy ez az a hétezer méteres, melyet a legkönnyebb meghódítani.
Lehet - gondolom magamban -, de azért feljutni erre a magasságra, közben egy nemzeti rekordot is felállítani nem babajáték. Szerénység ide, szerénység oda, ez mégiscsak férfimunka volt, mely egész embereket követelt. Tulit Zsombor és Szász Mihály pedig erről tett bizonyságot. Tettük elismerést és nagy-nagy dicséretet követel. Mi sok-sok olvasónk és sportbarátunk nevében is mindenképpen gratulálunk!
(áros)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.