Olvasván a Háromszék független napilapot a minap, megragadta a figyelmemet B. Kovács A. úr cikke: Egyenlő esélyek a rendőriskolában? Még el sem olvastam a cikket, és a főcím mellé odaírtam, hogy NEM! Egyenlő esélyek?? Nincsenek.
Felidézem az Al. Gh. Sava Dictatura regal? (1938-1940) címû könyvéből a következőket: az 1940. június 5-én kiadott rendelet értelmében bezárják a törvényhozó üléseket. A királyi diktatúra ezen rendelettel megkezdte saját intézményeinek és törvényhozó testületeinek felszámolását, amelyek, még ha bizonyos határok keretein belül, de megtartottak bizonyos demokratikus maradékokat is. Ez egy lépést jelentett a totalitarizmus és fasizmus felé. Állampolitikai rangra emelte az antiszemitizmust az 1940. augusztus 9-én kiadott és elfogadott 2659. számú törvényrendelet, amely meghatározza a Romániában lakó zsidók helyzetét, rendelkezés, melyet a náci Németországban érvényes törvényből vettek át. Ez a rendelet a román állampolgárokat szétválasztja ?vér szerinti románokra? (români de sînge) és ?román állampolgárokra? (cet??eni români). A zsidó megnevezést három kategóriába sorolja: vallási, rituális és vér szerinti kritérium alapján. Ezeket eltiltja egyes állampolgári jogok gyakorlásától. Attól függően, hogy melyik kategóriába tartoznak, nem tölthetnek be közigazgatási állásokat, nem vehetnek részt az ügyigazgató, -intéző tanácsokban, vidéken nem vásárolhatnak ingatlan javakat, nem lehetnek hivatásos katonák.
Íme a gyökere az etnikai, nem román elemekkel szembeni magas ideológiának, mely új fejlődésnek indul az 1965. évtől, N. Ceau?escu hatalomra jutásának idején. Ideológia, amit e diktátor utasításai alapján 1956-tól kezdődően életbe léptetnek, és 1978-ban a Központi Bizottság plenáris ülésén végleg megadja az ,,értékes utasítást?, hogy a hadseregben és belügyekben szolgáló ,,jidani, banghini? és mások legyenek eltávolítva.
Idézem Ion Mihai Pacepa Vörös horizontok címû visszaemlékezéseiből a következőket:
,,Ceau?escu mindig is fanatikus nacionalista volt, és ez leginkább személyi politikájában nyilvánult meg. Csak fajtiszta románok, akik származásukat két generációig vissza tudták vezetni, és a román határokon belül születtek, tölthetnek be olyan párt- és állami tisztségeket, amelyek kapcsolatban voltak a titkosszolgálattal.
A DIE-ben betöltött állásomnak a feltétele a három generációra visszavezethető tiszta román vér volt. Más etnikai származású románokat, még akkor is, ha családjuk már több nemzedéken át Romániában élt, szigorúan eltiltottak attól, hogy bizonyos állásokat töltsenek be a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának nemzetvédelmi osztályán, a DIE-ben, illetve a Securitate főhadiszállásán vagy a Fegyveres Erők vezérkarában.
Miután Ceau?escu hatalomra jutott, csendben még azokat is eltávolította beosztásukból, akik nem román származásúakkal házasodtak össze. Csak néhány zsidót, magyart és németet hagyott magas pozíciókban, elsősorban propagandacélból, de hangzatos címeik ellenére nem tudhattak semmit Ceau?escu igazi titkaiból. Az az erőfeszítése, hogy vértisztítást hajtson végre a román kormányban, kísértetiesen emlékeztetett Hitlernek az árja nemzet létrehozására irányuló kísérleteire.
A Romániában élő magyarokat utálta N. Ceau?escu a leginkább nagy számuk és összetartozásuk miatt. (?) A hatvanas évek vége felé Ceau?escu elkezdte az Erdélyben tömbben élő magyarokat csendben szétszórni Romániában.?
A hadseregben is ez az elgondolás lett úrrá már a hatvanas évek elejétől. A magyar vagy más etnikai származású katonatiszteket kezdték kihelyezni Moldvába, Munténiába, Dobrudzsába és Olténiába. Jómagam is így kerültem Szebenből Pite?ti-re, ahol 25 évig mindig kértem visszahelyezésemet, de csak mint nyugdíjas kerülhettem haza, Sepsiszentgyörgyre. Azok a más nemzetiségû aktív katonák, akik nem voltak hajlandók átköltözni családjukkal Erdélyből a fent említett vidékekre, a századosi rangnál nem sokan vitték feljebb, vagy egyszerûen találtak okot, és leszerelték őket. Itt-ott persze maradt ezekből propagandacélból, de jobb beosztást így sem kaptak tudásukhoz méltóan. Van román származású kollégám, ismerősöm, aki magyar leányt vett feleségül, tudása nyomán eljutott az ezredesi rangfokozatig, és mint mondtam, tudása alapján megérdemelt volna nagyobb rangot is. Irodai munkára kényszerült, mert a tábornok felettese kérdésére - mikor akarja családi dolgait elrendezni, vagyis magyar feleségétől elválni? - nem reagált.
A katonaiskolákba való toborzásra a megyékbe román származású tiszteket küldtek, akik nem írott, hanem szóbeli utasításokat kaptak az e célra való felkészítőn arra, hogy találjanak valamilyen okot a nem román származású jelentkezők elutasítására. Ezt elmesélte nekem egy nem román származású, akkor őrnagyi rangú katonatiszt kolléga, barátom, aki a véletlen útján belekerült egy ilyen toborzóbizottságba.
Ezen elképzelés a román hadsereg fegyveres erőinek, a belügyiek tisztikarának tisztán tartására etnikailag és ezek tisztogatása még az 1989-es fordulat után is folytatódik. Diabolikus, tekervényes fondorlatokat találtak ki, ügyelve arra, hogy adott esetben tudják bebizonyítani a közvélemény (hazai és külföldi) előtt azt, hogy ,,nincs Romániában etnikai megkülönböztetés?. 1990-ben egy jó ismerős alezredes kollégát áthelyeznek Sepsiszentgyörgyről Craiovára. E kolléga családi és egészségi okokra hivatkozva kéri, hogy hagyják Sepsiszentgyörgyön. Javaslatomra elmegy kihallgatásra a minisztériumba kérésének orvoslására, ahol az ilyen problémák megoldására megbízott nem enged kérésének, és azt feleli, hogy: ,,Így követeli meg a fegyveres erők érdeke, és ő Craiovára kell hogy átköltözzön szolgálattételre, ha nem, akkor adja be felmondási kérését.? Kollégám e második ajánlatot választotta, és egypár hónap alatt tartalékos állományba helyezték, amikor még két év lett volna a törvényes szolgálati évek letöltéséig, hogy nyugdíjba vonulhasson.
Ezen ideológia áldozata lett az a kisfiú is, aki a Mihai Viteazul-szobor robbantásánál halt meg. A közvélemény előtt be kellett bizonyítani, hogy a sepsiszentgyörgyi belügyiek magyar származású főnökei nem képesek megvédeni a román jellegû mûemlékeket, és el kell távolítani őket.
Összegezve a tényeket: B. Kovács A. úr, ,,egyenlő esélyek? addig nem lesznek, amíg azok vezetnek, akik ,,értékes utasításokat? osztogatnak Romániában. E felfogás nem csak a hadsereg vagy a belügyiek körében lelhető föl.
Most vége felé közelednek e katonaiskolákban a felvételi vizsgák. Szintén százalékos arányban közölné a belügy, a fegyveres erők katonaiskoláiban milyen arányban van jelen a nem román származású fiatal. Ami jelentősen igazolná - vagy nem - állításaimat.
Bedő Béla ny. ezredes
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.