Tánccal köszöntik a látogatókat a Magyar Ház udvarán
A déli tűző napon alig jár ember a klézsei utcán, de ha látogató érkezik a faluba, rögtön felvillan néhány kíváncsiskodó szempár a kerítések mögött. Nagyobbacska gyermeket, munkaképes felnőttet akkor sem látni, mindenki a földecskéjét műveli, hogy legyen, amiből megélni.
Talán az öt falurészből — Buda, Somoska, Klézse, Tyúkszer, Pokolpataka — álló nagyközségben egyedül Duma András ül ilyen dologidőben a számítógépe előtt — miután a reggeli órákban elvégzi a ház körüli teendőket —, pályázatok után kutat, leveleket ír és fogad, naponta többször megfordul a Magyar Házban, és folyton szervez valamit. Úgy tartja, a Kárpátokon kívül felejtett csángómagyaroknak újra meg kell tanulniuk kultúrájukat, ezért kihasználnak minden lehetőséget, ami ezt segíti. Tanév közben a helyi iskolában heti három órában és a délutáni foglalkozásokon tanítják a gyermekeket magyarul írni, olvasni, megtanítják énekeiket, táncaikat, a Magyar Házban pedig bővítik földrajzi és történelmi ismereteiket, beszélnek a környezet és saját egészségük megvédésének, megőrzésének fontosságáról. Ebbe a házba minden látogató visz könyvet, amit gyermekek és felnőttek egyaránt forgathatnak. Kérdem is egyik asszonytól, hogy csak a képeket nézi-e, vagy olvassa a kezében tartott folyóirat szövegét, és büszkén mondja, amióta a gyermekei járnak magyar órákra, azóta ő is megtanult saját anyanyelvén olvasni, mert bizony az ő korában csak románul tanulhatott.
A Szeret-Klézse Alapítvány kezelésében lévő Magyar Házat folyton bővítik, a földszinti tantermek fölé manzárdot húznak, felnőtteket is szeretnének tanítani, és már olyan sok a gyermek, hogy nem férnek a jelenlegi helyiségekben. Ottjártunkkor a számítógépes szobában lányok kuncogtak, azt hittük, mert tetszik nekik, hogy vendég érkezett, később kiderült, annak örvendtek, hogy egyik-másik korábbi táborozó társuktól levelet kaptak, de néha egy kis olvasási hiba miatt tréfás dolgokat sütöttek ki azokból. A lényeg: megint szeretnének találkozni, ismerkedni erdélyi, magyarországi barátaikkal, és mindent megtesznek azért, hogy a soron lévő négy nyári tábor valamelyikébe elmehessenek. Duma András pedig, aki a Szeret-Klézse Alapítvány meg a Magyar Ház dolgait igazgatja, és a klézsei magyar tanítók azon fáradoznak, hogy minél több gyermek lépjen ki a magyar órákról úgy, hogy utána anyanyelvén folytatja a beszélgetést társaival.
