Kultúra: Látomásember

2003. szeptember 27., szombat, Archívum 2003–2007

Vígh István idestova harminc esztendeje áll a város végén - Sepsiszentgyörgy Brassó felőli bejáratánál -, és a Tölgyember névre keresztelt térplasztikai alkotással köszönti a Sepsiszentgyörgyre érkezőket. A Tölgyember története igazi Vígh-, illetve víghistória, amelynek történetét a harmincéves évfordulón rakjuk össze.
Vígh akkor bukaresti megbízással a brassói bolgárszegi (Schei) templom falfestményeinek feltárásával és restaurálásával foglalatoskodott, ott kerestem föl, és ajánlottam neki, vegyen részt azon a pályázaton, amelyet a Kovászna megye négy főbejáratához tervezett térplasztikai alkotások elhelyezésére írunk ki. Végighallgatta az elképzelésünket, amely a sokszor megénekelt és megverselt kökösi hídnál egy monumentális székely kapu lett volna, Vargyas fölött, a Rika erdejénél, az oklándi úton három kopjafaóriás, hiszen ez a vidék az erdővidéki fafaragás fészke, Tusnád felé, a mostani Határcsárda tájára hatalmas andezittömbökből emeltünk volna küklopsz-sziklakaput, s Ojtoz felől ismét a Rákóczi-várra is emlékeztető rakott kőépítmény köszöntötte volna az érkezőt. Helyeselte az ötletet, majd azt mondta, hogy ő nem verseng pályázatokon senkivel, de konkrét felkérésre elkészít egy monumentális munkát. Ekkor mondtam, hogy az övé Sepsiszentgyörgy Brassó felőli kapuja, amelyen majd ő is beköltözik a városba.
Vígh azonnal skiccelte is a tervet, a mi elképzeléseinkből az andezit kőtömbök kerültek a mappába, talán a környezetépítés fenyői is a közös szimbólumvilágunkhoz tartoznak, a kétágas fára is emlékeztető ,,vörösrézember? a mûvész ,,favonzalmaiban? gyökerezik. Vígh ugyanis mindenféle anyagba ,,belelátja? a maga vízióit, az erdőre pillant, s vásznán-rajzán a fák menetelni kezdenek, ,,elindul? az erdő, a szellemi szikkadtságtól felcserepező ajkakra pillant, s aszályos repedések borítják be a Kárpát-medencét. Vígh egy látomásember.
? maga egy világot véle együtt járt katalógusában azt vallja, hogy a ,,A ?Tölgyember? -? az ember és a fa fúziójából létrejött szimbolikus figura - Párizsban született, de a kihordási folyamat a francia Alpokhoz fûződik. A Tölgyembernek, akárcsak az embernek vagy fának, vannak gyökerei, illetve történelme, és fölfelé ível, akár a fák koronái, a nap felé fordul, akár a napraforgó. A Tölgyember társas, érzelemgazdag lény. Az egymás iránti tiszteletet, megbecsülést sugallja. A Tölgyembernek szobrot is emeltek, tizenhárom méterest, vörösrézből a kemény Nemere háromszéki szél kapujában. Kívánom, hogy a tölgyemberek - a nap vonzásában - sok fiatalnak adjanak bátorítást a felemelkedéshez, a szárnyaláshoz.?
A városvégi Vörösrézember-pár kivitelezéséhez nem volt elegendő az 1972-es dobbantó év. Vörösréz, kő is került, de már a városnév magyar kiírására nem jutott a politikai akaratból.
Közben Vígh Dukász Anna mûvésznővel együtt elköszönt a sepsiszentgyörgyi városkaputól. Miközben Dukász Anna New Yorkban magyar színházat szervezett és Erdély-vonzatú vers- meg prózamûsorával rendszeresen járta Amerikát, Ausztráliát és Új-Zélandot, Vígh István zászló méretû vásznakra rajzolta a Kárpátok Géniuszával szembeszegülő tollforgatók portréját, s ott, ahol erdélyi irodalmi mûsorukat bemutatták, ezeket az arcképeket simogatta, lobogtatta, tépdeste a szél. És térplasztikai alkotásokkal jelölte meg azokat a helyeket, ahol megfordult, mindig is a Kárpát-medence magyarságára emlékeztetve. New Yorkban az Első Magyar Református Egyház templomában 28, népi inspirációjú kazettát hagyott hátra, Matawan városában a Máriapócsi kolostor kápolnájának dekorálását végezte el (200 négyzetméternyi felület), New Yorkban készítette el Szent István koronázási palástjának replikáját (bőr, 10 négyzetméternyi felület), az ausztráliai Quaenbayanban a kontinens évfordulós ünnepére készített egy 34 négyzetméteres munkát, majd, az 1993-as magyarországi hazatelepedésük után ott is sorjáztatta munkáit.
Természetesen, ahogy lehetett, rögvest Erdélyben termett. Leveleket írt, telefonált, személyesen keresett föl, hogy a sepsiszentgyörgyi városvégi tölgyember kőtömbjén még mindig nincs magyar felirat. Mi ezernyi közösségi gondba habarodva már-már begerjedt okvetetlenkedőnek hittük, de addig járt a nyakunkra, amíg Albert Álmos mérnök, jelenlegi polgármesterünk ki nem öntette dekoratív betûkből a magyar feliratot. Csak most érzékeljük igazán, mennyire igaza volt Vígh Istvánnak, miután tombolni kezdett tájainkon a magyar betûháború, s eszelős nacionalisták már betûinket is törvényszék elé állítják.
Vígh István a Tölgyember harmincadik évfordulójára ismét hazaérkezett, és újra számon kér: huszonnyolc munkát hagyott hátra Barót városának valaha, azzal a feltétellel, hogy állandó kiállításon őrizzék meg.
A Tölgyember körüli fenyős ligetben a nagy kőtömb mellett mondom: nyugi, nyugi, most vásároltak épületet a barótiak az Erdővidék Múzeuma számára.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép