UdvartérLétkultúra: A kamra

2003. október 1., szerda, Archívum 2003–2007

Ha a pince szentély, ha a pince a nyugalom temploma, ahol felüdülhet a lélek, ahol feltelhet a szû örömmel és elégedettséggel, akkor a kamra kisebb imaház, kápolna, a lélek szigete, a megnyugvás oázisa. A kamra ugyanis a pince kistestvére. Nem négy méterre a föld alatt, a ház alatt, hanem egy-két-négy vagy akár több méterrel is a föld felett, a lakásban, a lakásnak a legfontosabb, legkiemeltebb helyén, a konyhában, egy kisebb, de annál fontosabb és annál kedvesebb ajtó mögött. A kamra olyan, mit egy tükör, megmutatja a belépőnek, hogy ki is a ház gazdája, ki is, milyen is a ház gazdaasszonya. Ebben a tükörben, közelről szemlélve, látszanak, akár egy arcot nézegetve, a legapróbb hibák, a forradások, a mitesszerek, a szem körüli szarkalábak. Látszik az, hogy ápolt-e, egészséges-e az ember, látszik az, hogy mos-e fogat rendszeresen, jár-e fogorvoshoz, fáradt-e, jókedvû-e, vidám-e vagy netalántán haragos az illető. Kamra nélkül olyan lenne az életünk, mint a szeretkezés partner nélkül. A kamrában szétnézve kiderül, ha jókedve van a háziasszonynak, a háziúrnak, kiderül, hogy mi a gazda véleménye az időjárásról, a hónapokról, az évszakokról, és megtudhatjuk, hogy ősz van-e, tavasz van-e, avagy nyár van vagy tél. A jó kamra attól jó kamra, hogy megvan benne minden, amire szükség van egy háztartásban. A polcok alatt borvizes palackok hûsölnek, odébb szörpök, fenyőrügy szörp, bodzaszörp, fekete ribizli, zsák cukor, kis kosárban friss zöldségek, zeller, petrezselyem, murok, karalábé, káposzta a vasárnapi zöldségleveshez, balról zsírosbödön finom disznózsírral, a sarokban pedig kis eperfa hordó érleli a szilvapálinkát a hûvösebb napokra. A polcokon gombás, paszulyos zakuszkák meg különféle ízek, befőttek sorakoznak, málna-, eper-, szilva-, aztán különféle kompótok meggyből, szilvából, szőlőből, savanyúságok, uborka, paradicsompaprika, muratúra, vagyis vegyes savanyúság mindenféle ízletes összetevőből. Kis mûanyag edényben savanyított káposzta, befőttesüvegekben laskagomba, rókagomba, szemcsés nyelû tinórú, kis vesszőkosárban dió, barna staneclikben szárított gomba ételt ízesíteni, vargánya, kenyérgomba, sötét trombitagomba, kis dobozokban pedig illatos gombaporok. Fehér vászontarisznyákban finomliszt, puliszkaliszt, szárazbab, köles, lencse, sárgaborsó bújik szorosan egymáshoz. Rudakról lelógó vörös és fehér hagymakoszorúk, fokhagymakoszorúk, száradó csípős paprikák piros és zöld füzére, télen itt himbálódzó sonkák, szalonnák, májasok, feltûrt húsok meg kolbászok. Egyszóval egy valamirevaló kamrában megvan minden ahhoz, hogy amikor belép az ember, akkor nyugalom és megelégedettség és valami megmagyarázhatatlan öröm töltse el. Mert a kamra nem remetebarlang, hanem a szabadság maga, ahol nem köt semmi minket a körülvevő világhoz. Itt nincsenek indulatok, gerjedelmek, nincs félelem, nincs fájdalom, csak ez a semmivel össze nem hasonlítható állapot. A kamra olyan, mint egy jól eltalált fehérnemû, mellnél csipke, alul patentes, vagyis olyan, amilyennek lennie kell, nincs az a végképp tönkrement házasság, amit ne lehetne helyrepofozni ezzel. Nincs az a megromlott kapcsolat, amelyre egy valamirevaló kamra a takaros és előrelátó háziasszonyával ne hozna gyógyírt. Nem kell Ibizára menned, hogy jól érezd magadat. Egyszerûen csak bemész a kamrába, becsukod magad mögött az ajtót, és nem létezik az a kéjes érzés, amely felér azzal, amit ekkor érzel, amikor széttekint a szem, felnyúl a kéz, és tölt egy kortyot magának a kisüstiből, levesz egy üveg szép piros paradicsompaprikát, megnézegeti, gyönyörködik benne, levág egy hüvelyknyi kolbászt, és ott, helyben szépen, nagy élvezettel becsemegézi. Elnyomtathatod egy félpohárnyi finom borral is, a fehérből vagy a vörösből, de ha éppen vérpótlóra vágysz, akkor csak le kell nyúlnod a fekete ribizlis palackért. Elég néhány perc a feltöltődésre, máris jöhetsz ki, folytathatod napi teendőidet. S aztán megint elölről. A kamra a levegő, a felszusszanás, itt nem kell nézned a szirupos teleregényeket, nem kell törnöd a fejed, hogy honnan jön össze a telefonszámlára való. Itt mindent elfelejtesz. Nincs az a legirgalmatlanabb közöny, amit itt fel ne lehetne számolni. A szem sorra veszi a jobb és a bal oldali polcokat, megvizsgálja a befőtteket, a savanyúságokat, megnézegeti a száradó kapor- és csomborcsokrokat, a szépen fehérlő ecetes tormákat, a zöld uborkákat, piros paradicsompaprikákat. Gyönyörködik a sötét trombitagombás, a sárga rókagombás vagy a fehér laskagombás üvegekben. Akkurátusan megvizsgálja a pálinkás butykost, az eperfa hordóban sárgára érett isteni nedût vagy a gyöngyöző Királyleánykát, és máris életmagra kap, ahogy errefelé mondani szokás, mintha az élet vizéből kortyintott volna egy felnőtt adagot. A kamrából kijövet úgy érzi magát a halandó, mint a hegedûvirtuóz koncert után, akitől sírva fakadtak a menopauzás nők, aki csöpögő halántékkal lép ki a teremből, mert a négy húr, a négy fal között hagyta a lelkét. Úgy érzi magát, olyan boldogság tölti el, mint a vadászpilótát, aki megúszta a hadgyakorlaton a gépe robbanását. Nincs az a sötét gondolatok sok-sok ágbogától kusza agy, amely ne kapna friss energiát, új impulzusokat a kamrában. A kamra úgy szippant, úgy ránt magába, mint aki kéjes dárdát döf önnön testébe. És az ember kéjesen adja át magát e mûveletnek, végigborzong a hát, felgyorsul a pulzus, gyorsabban ver a szív, szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, amikor ide, a kamrába, egy ilyen, igazi kamrába beléphetsz megnyugodni, fellélegezni és új erőre kapni.
Fekete Vince
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-10-01: Archívum 2003–2007 - :

Létkultúra: Pasztell