Amíg mi Románia új alkotmányáról, azaz a régi módosított változatáról szavaztunk kétnapos referendumon, az Osztrák Köztársaság alkotmányozó konventje azon dolgozott, hogy alkotmányukba egy új, igen fontos cikkelyt emeljenek be, mely kodifikálja az Asztriában élő, tehát jogalanyiságot érdemlő kisebbségek létének tényét. Az osztrák törvényhozók úgy vélik, az általános emberi jogi dokumentumok oly túlhaladottak már, hogy az országnak kötelessége a valóságot rögzíteni alaptörvényében, kimondani, hogy Ausztria területén az osztrákokon kívül más etnikumok is élnek, ezek államalkotó tényezőkként határozandók meg, s az új státusból következően szélesebb körû jogok illetik meg őket, mint eddig.
Érdemes egy kicsit fölfejteni a kérdés történelmi és demográfiai hátterét: Ausztria, akár a mai Magyarország, a Monarchia fölbomlásával, a Párizs környéki békék folyományaként jött létre, az osztrák ,,örökös tartományokhoz? képest jóval megkisebbedett államterületen, de nagyjából az osztráknémet etnikai határok között, s amit Olaszország javára elveszített Dél-Tirolban, azért a Nyugat-Magyarországból átcsatolt Burgenlanddal kárpótolták. Számottevőnek mondható kisebbséget kettőt örökölt: a várvidéki magyarokat és a határsávokban lakó horvátságot. Ezek létét Ausztria mindig is elismerte, s a természtesnek minősíthető asszimiláció ellenére bizonyos pozitív diszkriminációt is alkalmazott esetükben. Természetesen, ez nem vonatkozik az Anschluss korára, de akkor nem is létezett osztrák államiság. A második világháborút követően visszatértek a korábbi gyakorlatra, a burgenlandi magyarokat és a két szövetségi tartományban szétszórtan élő horvátokat őshonos kisebbségi közösségekként kezelték, de a tömegesen Ausztriába áramló emigránsok jogállását soha nem tisztázták eleddig igazán. Köztük körülbelül százezer magyarét, kik tízszer többen vannak, mint az ?rségben még magyarnak maradt ,,odacsatoltak?. De a főleg ötvenhatos magyarokon kívül újabb, egyéb etnikumú százezrek is telepedtek Ausztriába, a Nyugat felé tartó ,,új népvándorlás? első megtelepedési helyére, s ma már az Osztrák Köztársaság akkor sem nevezhetné magát ,,nemzetállamnak?, ha ezt akarná. De nem is akarta sohasem, s érdekes módon ez a ,,francúz betegség? csak azokat fertőzte meg, akik új, könnyen szerzett tulajdonok birtokába jutva, csökönyösen szeretik a valóság ellenkezőjét állítani, sőt, ünnepélyesen deklarálni. Van, aki kigyógyult belőle, van, aki nem, de azok, kiket tényleg ,,nemzetállamivá? amputáltak, soha nem dicsekedtek véle. Mert nincs is miért, s egyre inkább nem lesz, ha a valóban egységesülő Európa valóban lehetővé teszi a szabad munkaerő-áramlást, a szabad tulajdonszerzést, a kultúrák és a nyelvek szabad virágzását. Mint volt egykoron - mondjuk -, a peregrinus vándorlegények és diákok korában. Akkor mintha az eszmék és mentalitások is a mainál ,,légiesültebb? gránicokon át járták volna be keresztül-kasul öreg kontinensünket, nyugatról keletre, keletről nyugatra.
Ennek a mostani osztrák gesztusnak és példának mindössze két határt kellene keleti irányban átlépnie. Az első nem gond, kérdés, hogy a másodikon mikor szûnik meg a szellemi karantén és az európai eszmék vízumkényszere?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.