Létkultúra: Az ütve fúrós

2003. október 22., szerda, Archívum 2003–2007

Vasárnap volt. Reggel hét. A kávémat szürcsöltem, s ujjam hegyével a tejet kavargattam benne, óvatosan, csendesen. Halk, emberi füllel alig érzékelhető lágy csobogással kavargott a tej kávém sûrûjében. Lehunyt szemekkel füleltem, tele áhítattal, örömmel. A fúró hangja verte fel a csendet hirtelen, fémesen, rekedtesen. Majd újra csend. ,,Talán többé nem fúr? - gondoltam elhamarkodottan, de újra felcsattant az ütve fúró gyilkos hangja a fehér falon át. Hobbifúrós lakik a szomszédomban. Egy vakond szorgalmával fúr, ütemesen, feltartóztathatatlanul, kíméletlenül.
Megromlott a viszony köztem és az ütve fúrós között. Karácsonykor ismertem meg. Hideg tél volt, hetek óta gubbasztottam meleg lakásomban, mint a medve, egyedül. Az emberek elfelejtettek, észre sem vették, hogy élek: ,,Annyi dolgunk volt - méltatlankodtak ingerülten -, mindenkire nincs időnk? - mondták.
Bátortalanul, bocsánatkérőn fúrt először az ütve fúrós. Barátságos hangja volt, kedélyes: ,,Szia! - csicseregte. - Itt vagyok? - fúrta hozzá. ,,Örvendek? bólintottam bátorítóan. Szerelem volt, rögtön, az első hallásra. Nyikorogva kapaszkodtunk egymásba, félelemtől átjárt kéjjel ûztük el a magányt. Éjszakákon át fúrt. Szerelemtől feltüzelt hangja visszhangzott, vágytól remegett az üres lépcsőház. Reggelente újult erővel estünk egymásnak, felborzolt testtel, kielégíthetetlenül. Mindenemet kitártam előtte, önzetlenül, óvatlanul.
Dermedten ébredtem egy vasárnap reggel. Aznap nem fúrt. ,,Meghalt? Már nem szeret? Egy másik falon fúr?? - reszketett a szívem a sok zavaros hangtól. Az idő megállt bennem. Az idő egyszerûen megállt, megkocsonyásodott, megkövült! Az idő állt, a napok szaporodtak. Nem fúrt. Napjaim mozdulatlanná csomósodtak, mint egy félresikerült főzelék, kavargott az életem némán, céltalanul. A magány új dimenzióit ismertem meg, a kaparót, az elviselhetetlent. Naphosszat tapadtam a falra piócaként, de hasztalan. Fülkagylóvá zsugorodtam.
Felfedte az éj a holdat. Sötétség lopakodott a városra, s rátelepedett a szobámra. Széles mozdulattal, mintha csak az éjszakai színekbe kavarnék egy löketet, rágyújtottam. Fehéren villant a gyufa, vadul sercegett, fénye belehasított a kávébarna éjszakába. Fénye visszaverődött a fehér falról, aztán megremegett, amint felcsattant újra az ütve fúró emberi hangja a túlsó oldalon. ,,Megbocsátok mindent? - ugrottam lelkesen, de az ütve fúró hangja ezúttal más volt, nem mosolygott, hangja rekedt volt, számító és céltudatos. ,,Átfúrok majd a falon? - ígérte rosszindulatú, kaján hahotával. Szobámat fenyegette, hangomat elnyomta, hangja csikorgott, átfúrta lelkemet, fúrta kitartóan, gyilkos ösztönnel.
Megtanultam gyûlölni az ütve fúróst, e rekedt hangot, mellyel egy vasárnap reggel aztán új életet kezdtem. Egy életet, ami olyan, mint a régi, és mégis más, de nem jobb és talán nem is rosszabb, és amelyikben nem számít, ha hallom a hangot, és az sem, ha csend van. Az ütve fúró hangja olykor felcsattan, vasárnap reggelente álmatlan éjszaka után, jelzi, hogy itt van, kitörölhetetlenül, az életem része.
Varga Zsolt István
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép