Talán nem mindenki tudja, vagy nem hiszi el, hogy ha például vállalati apróhirdetésben 25-30 éves fiatalt keres, ha kampányszerûen jár a fitneszklubba, ha ötvenévesen két kiló súlytöbbletért elszánt keserûséggel fogyókúrázik, vagy ha az első fehér hajszál megjelenésekor fodrászhoz rohan, hogy megfestesse a haját? akkor nemcsak a divatnak, hanem a korszellemnek is behódol. A korszellem ugyanis a (sokszor természetellenes) fiatalság kultuszát diktálja, illetve kényszeríti ránk, pedig a modern világ sok részén már lecsengőben van ez a ,,nájmódi?. Ezt igazolja sok olyanféle próbálkozás, mint például az, hogy kisiskolás gyerekeket egy mímelt öregségi állapotban igyekeznek rávezetni annak megértésére, hogy milyen hátrányokkal jár öregnek lenni: sajátos csukló- és térdmerevítő eszközökkel mozgáskorlátozottá, sokdioptriás szemüveggel nehezen látóvá, füldugóval csökkent hallásúvá teszik őket. A gyakorlatban átélt nehézségek rávezetik a gyerekeket a nagymamák, nagypapák jobb megértésére, illetve arra a türelemre, amire az időskorúak a valóságban rászorulnak.
A civilizációs betegségek között nem nagyon szokták felsorolni az ifjúságunk során belénk sulykolódott szorongást az öregségtől, amit többnyire úgy képzelünk el, hogy a folyamatos (lelassítható, de teljesen meg nem szüntethető) testi hanyatlást kötelező módon szellemi is követi. Ez utóbbi még nyilvánvalóbb tévhitek, előítéletek forrása lehet ma, amikor a technikai fejlődés olyan elképesztő méreteket öltött, hogy - ne szégyelljük bevallani - sokszor még a szûk szakmabeli körök is tétován állnak vele szemben. Egy a mindennapi, legközismertebb előítéletek közül: az öregek felejtenek. Nem állítom, hogy nem. Csak azt állítom, hogy a fiatalok is. Hogy mi a különbség? Éppen az előítéletben rejlik: az öreg azért felejt, mert ,,meszes? - mondják -, a fiatal, mert túlságosan el van foglalva, hanyag, nem érdekli a dolog stb. Ez az előítéletes gondolkodás olyannyira belénk vésődött, hogy - példánknál maradva - az idősödő ember egészen kétségbeesik (nem felejt el kétségbeesni!), ha az üzletben elfelejti megvásárolni a sót, amit még beléptekor akart. Saját feledékenységén elszomorodva legközelebb olyan erősen összpontosítja gondolatait a sóvásárlásra, hogy éppen azért felejti el, s ettől elgyámoltalanodik. Olyanféle lelki bukfenc ez az ,,öregeknél?, mint a gyerekeknél, amikor pl. annyira ,,túltanulnak? egy leckét, hogy attól nem jut eszükbe egyetlen értelmes szó sem. Természetesen itt nincs szó a kóros állapotokról, amikor a felejtés valamilyen betegség következménye, és kivédhetetlen.
A tudomány ma az emberi kor végső határát a 120. év táján húzza meg. Az életkilátások viszont nem nagyon követik ezt a lombikhelyzetet. Érdekes azonban, hogy 2000-ben Nagy-Britanniában 4500 százéves ember élt. Ezektől az emberektől biológusok vérmintát vettek abban a reményben, hogy ezek alapján fölfedeznek valamilyen lényeges különbséget a Matuzsálem-korúak és a többi ember között. De hát, kérdem én, honnan tudhatják, hogy a mostani fiatal, akinek a vérét vizsgálják, nem lesz-e maga is Matuzsálem? Mint az a 105 éves férfi, akit húszéves korában alkalmatlannak nyilvánítottak a katonai szolgálatra, mert nem felelt meg az egészségi követelményeknek? A vizsgálatok végkövetkeztetése azonban végső soron kitérő volt az egyenes válasz elől, mondván, hogy a kutatások célja nem is annyira az emberi életkor meghosszabbítása (hiszen az valószínûleg genetikailag befolyásolt), hanem az életminőség javítása. Ugye, nem is érdemes már arra visszakanyarodni, hogy az életminőség javításának talán igen vékonyka, de annál fontosabb szelete az a lelki önbizalom (amit a szülő, nagyszülő, munkatárs stb. környezetében élő fiatalok erősíthetnek, de gyöngíthetnek is), hogy az öregember nem ,,más? ember, csak idősebb.
Az ifjúság forrásának, az élet vizének keresése örökzöld témája az emberiségnek, s így a népmeséknek s az irodalomnak is. Idézzük Puskint:
,,Az élet, ez a roppant sivatag / három csodaforrás vizében ázik. / Az ifjúság forrása balgatag, / fut és csobog és csillog és cicázik. / Kasztália a másik neve és / újjáteremtik habjai, ki bágyadt. / A harmadik a hideg Feledés, / kiolt minden parázsló földi vágyat.?
Kozma Mária
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.