Holnap megalakul Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Tanács, s én csak avégett hasábítok néhány reflexiót szerkesztői jegyzeteimből, mert ámultan látom, hogy jó tolljárású opportunistáink eme aktus sikerét mindenekelőtt a román közmegítéléstől féltik. Miközben tudom, hogy egy igét, szót, fogalmat e csúnya televénybe legalább tíz vagy ötven évvel azelőtt kell elhullatni, hogy magva nőne vagy szakadna. Kérdeném: hogy a fenében várhat épelméjû bárki a friss szavazataival újólag nemzetté államosított románságtól máról holnapra, épp székely autonómiaügyben meg- és egyetértést, mikor annak együtt borsódzik a háta az erdélyi magyarság hivatalos érdekképviseletével? Miként próbálnád megértetni az egyszerû román emberrel annak szociális-morális előnyeit, ha még azt sem képes észrevenni, hogyan tartja, rángatja zablája gyeplőjét az ő demokráciát mímelő, központosítottan tolvajló nemzeti állama? Amely a vén, de számára még mindig igen kívánatos Európa kedvéért odatarja puszira fülcimpáit, ily-oly testrészét annak a magyar képviselő-garnitúrának is - mindenkori tisztelet a kivételeknek -, melyet hiába küldtél sorsodat intézni, bélgörccsel ébred a népszavazás utáni reggelen, s most már akkor is, ha az autonómiával kel. Bizony ott tartunk, előbb feleinkkel kell megértetnünk sorskérdéseinket, s csak azután reménykedhetünk a románságban.
Merthogy az RMDSZ csúcsvezetése nem szívlelte meg a székelyföldi óhajokat, miszerint nemzetpolitikájában ne homogenizálja a szórvány- és tömbmagyarság igényeit és lehetőségeit - forrása csupán a mai ütközéseknek. A baj, hogy személyi presztízsek, bársonyszékek, változó kormányokkal váltott mézescsókok kedvéért feladta már ?90-ben megfogalmazott, de négy év múltán Brassóban szabályzatában rögzített autonómiaigényét is.
De még ez sem volna oly sötét, finom füleinkkel halljuk: Bethlen Gábor-i politizálás kitüntetettjei volnánk (szegénynek nem volt hozzá ennyi hintója s rezidenciája), ha nem az RMDSZ-csúcs szegülne szembe hû alattvalói segítő szándékával, akik megvalósítanák szívós munkával e hosszú távú építkezést, ha két kormány közti farkcsóválás közben néki épp nem lenne rá érkezése.
Az RMDSZ csúcsvezetése pedig ahelyett, hogy megköszönné a kinyújtott jobbot, ellene keményen harcba száll.
S felindulnak a testvéri tankok: szankcionálni, kinyírni azokat, kik szervezett formát kísérelnek adni az érdekszervezet alapszabályzatában lévő önállóságra törekvésnek. Diktatórikus pártok fogcsattogtatásai rémlenek föl. Hol van már Tőkés László bozótvágó emléke s a fiatal parlamenti képviselet megilletődött ?92-es fogadalma a Szent Mihály-templomban? Öttől nyolc évet ígérnek a belügyminiszter pribékjei a marosvásárhelyi önkéntes plakátterejesztőknek, mire Borbély László, RMDSZ-érdekképviseleti alelnök imigyen veszi védelmébe őket: az alpolgármester miért jár plakátokkal, miért nem foglalkozik az alpolgári munkával? Takács Csaba vérmesre harapja nyelvét: Tőkés László számára csak valamilyen buziügy az aradi Szabadság-szobor. Maga a szövetségi elnök népszavazás utáni megnyugtató muzsikája: mindent elemzünk, mindent szankcionálunk, s hallj oda, te: senkit sem zárunk ki sorainkból. (Megnyugtatóan rémlik fel bennem: diákkoromban ki akartak zárni egy szervezetből, pechükre nem voltam tagja.) Kár, hogy nem veszik észre az urak, épp most, a magyar október áhítatában milyen pártreminiszcenciákat ébresztenek reflexeik.
S mert nem veszik észre - ezért írom e sorokat szerkesztői jegyzetként -, hibáztatják, na kit mást?, a független, demokratikus sajtót. Mert Márton Árpád képviselő járja a falvakat és ostorozza a Háromszéket (személyi konfliktus okán), kampányolva parlamenti kiszálláspénzen, s fenyegetve, hogy tönkreteszi, sőt, székházából is kisemmizi a lapot, mely nem juttat számára volt színészhez méltó, elég tapsmennyiséget. (Házi jegyzet: ilyesmit tájainkon még csak a beindult Ioan Maniga úr jelentett ki, igaz, ő szerkesztőségünk feldúlásáról beszélt, de per előtt maga is visszaszívta.)
Az őszintébb hangvételû sajtót ostobaságaikért és politikiai kétkulacsosságaik következményeiért hibáztatni könnyû, ez alkalommal mégsem ide sarkítok.
Friss esemény: Márton Árpád újkori apartcsikként összehívja a ,,pártfrakciót?, s elbocsáttatja az integrációs bizottság egyik tagját, Szilágyi Zsoltot, aki szavazás előtt elemezni merte az alkotmánymódosítás hiányosságait (fülem hallatára szólítva fel az RTV csütörtöki magyar mûsorának néző-hallgatóit, hogy szavazzon mindenki lelkiismerete szerint), s aki - mily véletlen - épp előző napon kérte a Marosvásárhelyi Nemzeti Tanács plakátragasztói elleni atrocitások kivizsgálását.
S már ismét itthon vagyunk, a Székely Nemzeti Tanácsnál. Kár, nagy kár, hogy az RMDSZ-csúcsvezetés gőgje nem érti: munkát végeznek helyette. Hogy senki nem rágcsálja bársonyszékeik tizenhárom éve köszvényesedő lábát, hogy e muszáj-radikálisok a helyhatósági választásokon esetleg részt vennének, de egységes magyar parlamenti képviseletet akarnak. Mert sajtóbánat ide-oda, jegyezzék meg, másképp nem lesz abból semmi.
Szikárabban: funkcióikat féltik, amiért helyettük cselekszenek azok, akiket nem köt a két kormányzó párt iránti nyálas hûség. S mi lesz, ha század múltán felébred a hőkölés népe (Ady), s csak maguk maradnak, uraim? Pedig még nem lenne késő.
Tudom, mi lesz: Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke még egyszer bedobja egypártrendszerért sóvárgó, szerencsétlen metaforáját: ,,Nem tisztességes magatartás ez a több ló, több nyereg, egy fenék helyzet.?
Nem óhajtom visszabontani bölcsességét. De az a helyzet, kedves ügyvezető elnök úr, hogy Székelyföld-szerte ismét szaporodóban a lóállomány, s ha nagyon ragaszkodnak az egyetlen nyereghez, csóré fenékkel maradnak.
Farkas Árpád
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.