TárlatKultúra: Jel, szín, szimbólum

2003. október 25., szombat, Archívum 2003–2007

Ha P. Miklóssy Mária mûvészi pályájáról beszélünk, szinte törvényszerûen és megkerülhetetlenül előtérbe kívánkozik egy kérdés: vajon egy eruditív tehetségû, meghatározó erejû és - nyugodtan mondhatjuk - mûvészettörténeti jelentőségû alkotó közelsége elnyomja, avagy éppen felszabadítja a közvetlen közelében élő és alkotó élet- és mûvésztárs önmegvalósítási esélyeit? A kérdésre nehéz általánosságokkal válaszolni, hiszen minden ,,eset? külön ,,esettanulmányt? igényelne, ám annyit nyugodtan kijelenthetünk Miklóssy Mária legújabb, kézdivásárhelyi egyéni tárlata örvén és kapcsán, hogy a mûvésznő képes volt a nagy társ, Plugor Sándor mellett is önálló egyéniséget építeni, saját mûvészi credót alkotni.
Öntörvényû mûvészetet - mondhatnánk fellengzősen, ha nem tudnánk, hogy e jelzős fogalom milyen üres és sztereotip néha, főleg akkor, ha nem gondolunk bele valós tartalmaiba. Pedig egyszerû: az öntörvényûség nem jelent mást, mint azt, hogy egy mûvésznek van érvényes, saját és sajátos mondanivalója a világról, s ennek kimondásához, fölmutatásához meg is leli az eszközöket, mik őt - hatások beépülése vagy éppen azok ellenében - egyéniséggé, egyszerivé, látóvá és láttatóvá avatják.
Mindez igaz Miklóssy Mária mûvészetére, s ha valaki konstruktivista fogantatásúnak tartja festészetét, nem jár messze az igazságtól, de e piktúra ugyanilyen joggal nevezhető szimbolikus elemeket hordozónak és impresszionistának is. A szerkesztés módja valóban konstruktivista jegyeket hordoz, de inkább impresszionisztikus békét, harmóniakeresést a színvilág - kivéve azon alkotásokat, amikor tudatosan feleseltet meleg és huzatos hidegséget árasztó színeket a mûvész -, s mindezeken átragyog, néha csupán átsejlik sajátos jelképi rendszere: a tûnődően hûvös Hold, a fényt csak sejtelmesen sugárzó Nap és a - Szív. Merész jelkép, szokatlan motívum ez a XX-XXI. század mûvészetében, akár azt is mondhatnánk: kiáltás, provokáló jelzés, s ha líraiabban akarunk fogalmazni: ima a jóságért. Az emberi szívmelegért, az élet emberibb élhetőségéért.
Kompozíciói talányosságát, elvontságát úgy kell értelmeznünk, mint voltaképpen sosem volt tájak tájképezését, mikben az említett jelképek mellett az emberi test formái, vonalai is tájelemekké válnak, s ebben a panteisztikus látomásban érhető tetten a mindenség csendes birtoklásának vágya. És a harmóniáé, a belső békéért való csendes fohászé.
Valóban konstruktivista alkotások Miklóssy Mária figuratív és nonfiguratív festményei? Azok is, mert rezzenés erejéig tényleg visszaemlékeztetnek Mattis-Teutsch János izgalmas kompozícióira, színtanulmányaira páldául, de aztán rádöbbenünk, hogy inkább mintha Szőnyi István vagy Egry József szívmelegségének emlékezete kísértene a mattisi felszín mögül, ám a spekulatív keresgélés helyett el kell fogadnunk a valót: ezek az alkotások egy egyéniség egyszeriségükben érvényes vallomásai a világról, az emberről, talányos, megfoghatatlan vágyaink furcsa természetrajzáról.
Kiváló, mert egységes és színvonalas tárlat.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép