Ha nem tudnám pontosan, hogy az RMDSZ csúcsvezetése és lejjebb elhelyezkedő tisztségviselői valójában széküket, tekintélyüket, hatalmukat, nem utolsósorban pénzüket és vagyonukat féltik a frissen alakult Székely Nemzeti Tanácstól, igencsak elcsodálkoznék, miért az az irritáltság, mely már-már a józan gondolkodás rovására megy, mely átlengi sajtóban, hazai és magyarországi televíziókban gyakran nyilatkozó politikusaink szavait. Miért a sárfröcskölés, a vádaskodás, az SZNT választott vezetőinek lekicsinylése, céljaik leszólása, a demokrácia számonkérése egy olyan mozgalomtól - s ez nagyon fontos -, mely több év alatt felgyülemlett célt fogalmazott meg. Sepsiszentgyörgyön vasárnap nem a Székely Köztársaságot kiáltották ki, hanem egy közösség közképviselettel felruházott küldöttei kinyilvánították autonómiaigényünket. Soron következő lépéseiket a parlamentáris demokrácia játékszabályait betartva képzelték el: az autonómiatervezetet eljuttatni Bukarestbe és Brüsszelbe, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi fórumok tudomásul vegyék: él egy népcsoport a Kárpát-medencében, melyet szégyentelenül feldaraboltak, melynek egyharmada kisebbségi sorba került, s nyolcvanévi elnyomás, tragikus mértékû számbéli megfogyatkozás után azok, akik még tömbben megmaradtak, utolsó mentsvárként bejelentették igényüket a területi autonómiára. Ez nemcsak azért illet meg minket, mert 1918-ban a románok Gyulafehérváron megígérték, hanem azért is, mert a demokrácia egyik alappillére a szubszidiaritás - a döntések állampolgárközeli meghozatala -, másik a regionalizmus. Márpedig ha a kettő becsületesen egymásra csúszik, annak területi autonómiát kell eredményeznie. Ha ez nem következik be, valami nincs rendben a demokráciával. Nos, az SZNT és szimpatizánsai tudják, Románia demokráciadeficittel küzd, s azt is felismerték, hogy az RMDSZ vezető elitje politikai, kényelmi okokból, esetleg a hatalommal kötött titkos egyezmény okán 1996 óta ejtette mind a területi autonómiát, mind az etnikai okokból különleges státussal felruházott kisrégiók létrehozására vonatkozó igényét. Nemzetállamban valóban logikátlan is kisebbségi területekről beszélni s azok autonómiáját követelni. Ami egy és oszthatatlan, ráadásul nemzeti, ott ilyen kérdésekkel jó esetben kényelmetlen és kellemetlen előállni.
Téglánként kell építeni az autonómiát - jelentette ki a szövetségi elnök. Ezt az SZNT sem gondolta másként, dolgozni fognak még igen sokat, és vitára is bocsátják autonómiaprogramjukat, de kimondtak egy rég várt nagy igazságot - a Székelyföld élni akar, Románia határai között, de autonóm területként és közösségként. Ezt tudnia kell Bukarestnek, Európának s nem utolsósorban nekünk, hogy önbecsülésünk megmaradjon. Helyettünk senki nem beszél és nem cselekszik (az RMDSZ kilenc éve nem foglalkozott e kényesnek tartott kérdéssel), márpedig néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Zenghet az ég, zakatolhat a kormány, idegeskedhet az RMDSZ csúcsa, az igény bejelentetett. A munka, a téglák egymásra rakása ezután jön, s jó, kedves csúcsvezetők, jó lenne az erdélyi autonómiák házát kalákában építeni.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.