JegyzetNemzet-nemzetiség: A konok kitartás kövei

2003. október 30., csütörtök, Archívum 2003–2007

Földváron, a Benkő Levente fogolykönyvének címét kölcsönkérve, a Székely golgotán hatalmas kőtömb emlékeztet az egykori fogolytábor áldozataira. Ugyanazon a Magyarhalmon a szovjet-orosz foglyok emlékét márványlapokon őrző sírkert is található. A földvári Magyar golgota ugyanis a magyar népirtás földvári bûntetteinek elkövetése előtt, Románia szovjetellenes hadviselésének időszakában ugyancsak fogolytáborként mûködött, ahová - jóval emberibb körülmények között, mint később, a magyarok esetében - a Vörös Hadsereg katonáit fogták be. A háborúk groteszk voltának és abszurditásának torz példája, hogy a földvári magyar fogolyemlékmû a létét ennek a szovjet-orosz sírkertnek is köszönheti. Az oroszok ugyanis nem teketóriáztak sokat, fogták magukat és a földvári Magyarhalomra fogolyhalottaik emlékére jelentősen nagy költséggel monumentális sírkertet létesíttettek.
Amikor a hidvégi - ma uzoni - fiatal református lelkész, Ungvári Barna András tiszteletes úr és társai hozzáláttak a földvári magyar haláltábor-emlékmû megtervezéséhez, az ,,ez a mi munkánk, és nem is kevés? állapotában érvként ennek a sírkertnek a meglétét is felsorakoztathatták. De ettől egymagában még nem született volna emlékmû.
A földvári haláltábor helyén lévő, az Olt hullámteréből kiemelkedő dombot a Kelet-Európa- és Ázsia-szerte sok helyen látható kunhalmok mintájára nevezzük Magyarhalomnak. (Tőlünk keletebbre kurgánnak mondják, a magyar nyelvterületen is ismeretes az ugyanezt a jelentést hordozó gorgán-gorgány szó.) Más népek temetkezési szokásaiban is fellelhető, hogy halmot alakítanak ki a sírhely(ek) köré, a helyszínen vagy ennek közelében található anyagból, földből vagy kőből.
A földvári Magyarhalmon a halottak napja utáni első vasárnapon megkoszorúzott emlékmû az itteni haláltáborban elpusztult magyar katonák és civilek emlékmûve, de egyben a konok kitartás emlékköve is.
Ungvári Barna András tiszteletes úr az emlékmûállítással egy Észak-Erdély egész területén a ?89-es fordulat után levegőt kapó, évtizedeken át elfojtott lakossági igény, mondhatnók, a magyar népakarat megtestesítőjévé, illetve ,,megkövesítőjévé? vált. Kezdetben úgy tûnt, hogy a földvári fogolyemlékmû felállításához a legfontosabb kellék, a népakarat adott, sok munka és némi pénz kell hozzá csupán.
Így indult - de nem ekképpen folytatódott.
Egy adott időpontban a hatalom Magyardomb körüli gyakorlói népiesen fogalmazva megkutyálták magukat, és nem engedték meg a sziklatömb síremlékké avatását. Ungvári tiszteletes úr a kényszernek engedve a hatalmas sziklatömböt kőkemény mementóként a hidvégi református parókia kerítése elé helyeztette el. Az emlékmûavatásra Erdély távoli területeiről is Hidvégre-Földvárra sereglett tömeget viszont nem lehetett megfélemlíteni, és fotótékáinkban fényképfelvételek sorozatai őrzik a kilométernyi hosszúságban a földvári Magyarhalom felé kígyózó sokaság égre kiáltó látványképeit. Abban az évben a virágkoszorúk és virágszálak a Magyarhalom puszta földjén részesültek papi áldásban.
A mementókő pedig ott várt konok kitartással a hidvégi kapu előtt, fekvő felkiáltójelként a maga némaságában is harcolt az igazságért. A tiszteletes úr és társai ugyancsak kőkeményen küzdöttek a történelmi igazságtételért és a lelki elégtételért: a meggyilkolt magyar katonákat és civileket sem lehet az idők végezetéig a történelem szemétdombja mögé elkaparni.
1998 októberétől minden évben az üres talapzatra helyezték el az emlékezés koszorúit, és a majdani emlékmû előtt hangzottak el a kitartásra biztató és ennek a szándéknak a megvalósításáért az Istenhez esedező imádságos szavak.
Ennek a konok kitartásnak köszönhető, hogy az ezredforduló évétől minden évben monumentális emlékmû mellett hangzanak el az emlékezés szavai, és emellé kerülnek az emlékezés koszorúi.
De ennél több is történt. Az emlékmûállítással párhuzamosan Ungvári tiszteletes úr és társai Hidvégen létrehozták egy Fogoly-emlékkiállítást.
Benkő Levente éveken át példa értékû elszántsággal kutatta a földvári haláltábor történetét, a még élő emlékezők és a hozzátartozók, ismerősök leszármazottait is felhajtotta, hogy ezek visszaemlékezését rögzítse is lapok, folyóiratok hasábjaira, könyvek borítólapjai közé fogja a földvári haláltábor hiteles történetét.
Ennek a vállalkozásnak a summája a Kaláka Könyvek sorozatban, a H-Press Kft. kiadásában Sepsiszentgyörgyön dr. Egyed Ákos akadémikus előszavával 2003-ban megjelent Székely golgota címû ,,fogolykönyv?.
A földvári Magyarhalom - Székely golgota köré közben élő hagyományból font kerítés is került. Könyvek, riportok, sorozata született, színpadi és pódiummûsorok sokaságát szervezték köréje, a hagyomány ébren tartójává és gazdagítójává vált az ezt felvállaló brassói, háromszéki RMDSZ, egyházi és civil szervezetek, a volt hadifoglyok és bebörtönözöttek szövetségei.
Ércből és ércnél maradandóbb anyagból folyamatosan készül, kiegészül az a közösségi alkotás, amelyet hagyományteremtésnek nevezünk, a nemzeti önazonosságot ápoló és megtartó elixírnek, amelyet az emlékezés falára csak a kemény emberi akarat helyezhet el.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép