Benkő Levente új könyve - Székely golgota* - a romániai magyar kisebbségi sors két legdrámaibb esztendejének történéseit veszi számba, azt a két évet eleveníti fel megrázó vallomásokban és levéltári kutakodásokra alapozva, amikor a háború után újra berendezkedő hatalom (félkatonai bandák mezében vagy ,,hivatalosított? állami-katonai módszerekkel) megkísérelte úgy oldani meg az erdélyi kérdést, hogy szinte a világ szeme láttára a magyar lakosság kiirtására tört. Igen, népirtásra, mert mi egyébnek nevezhetnénk a Maniu-bandák fegyveres-fejszés székelyföldi, a középkorra emlékeztető, Szent Bertalan-éjeket idéző vérengzéseit, ártatlan, fegyvertelen székelyek - köztük asszonyok, alig felcseperedett fiatalok - lemészárlását, s minek nevezhetnénk a földvári haláltábor csaknem egyesztendős ,,mûködtetését?, melynek kiáltóan nyilvánvaló célja nem volt egyéb, mint a székelyföldi települések fiatal férfilakosságának fizikai megsemmisítése, s az alkalmazott módszerekben alig különbözött a fasiszta megsemmisítő lágerektől, s vélhetően a szovjet gulagoktól sem. Bár az akkori ultrasovén román vezetésnek nem kellett tapasztalatért a szomszédokhoz járnia, a magyarok ellen alkalmazott módszereket már alaposan kikísérletezték a romániai, besszarábiai és transznisztriai zsidóság kiirtásának ,,mûvében?, s az ügyködő személyek tetemes része is ugyanaz lehetett. S Földvár nem is volt elszigetelt jelenség: ugyanilyen internálótáborok mûködtek Târgu Jiuban és Foc?cani-ban - hogy csak a leghírhedtebbeket említsük -, s azokban is sok-sok ezernyi magyar sorsa pecsételtetett meg. A földvári abban különbözött a többitől, hogy a szülőföld közvetlen közelében, attól alig egy kőhajításnyira állították fel, mintha a ,,győzők? egyenesen demonstrálni akarnák a székelyföldi magyarságnak, hogy azt tesznek véle, amit akarnak, szinte a hozzátartozók szeme láttára pusztíthatják el áldozataikat. Hogy ezt megtehették, abban bizonyosan bûnös cinkosságot vállalt a ,,felszabadító? szovjet katonai adminisztráció is, s általában az egész moszkvai politika, mely szabad kezet engedett a magyarellenes vérbosszúnak mindenütt, ahol újra berendezkedtek az utódállamok törlesztésért lihegő adminisztrációi: Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Kárpátalján maguk az oroszok intézték a ,,bûnös? magyarok példás megbüntetését, bár azt semmi nem indokolta, hiszen Kárpátalját nem a nagy Szovjetuniótól, hanem Csehszlovákiától csatolta vissza a magyar állam.
Mindezekről alapos és jól dokumentált körképet rajzol a könyv szerzője, ki a korabeli sajtót, történelmi tanulmányokat, diplomáciai és katonai dokumentumokat búvárolva és idézve bizonyítja be, hogy a ,,mûfaj? minden ismérve szerint megtervezett népirtás készült Erdélyben, s hogy csaknem egy esztendő elmúltával, számtalan ártatlan élet kioltása után mégis végét vetették e szégyenteljes holokausztnak, az csak a nemzetközi konstelláció alakulásának köszönhető.
Benkő Levente könyve voltaképpen rendhagyó riportregény, a kollektív emlékezet dokumentumgyûjteménye, s megrendítő mivolta valóban azokban a vallomásokban és emlékezésekben ölt testet, amellyel az átélők, a szenvedők, a túlélők megidézik a hatvan esztendővel ezelőtt megesett történelmi eseményeket, s ahány emlékező, annyi megrázó életregény-töredék áll itt egybe egy szomorú krónikává, mely méltán viseli a székely golgota elnevezést. Ez a székely golgota mély gyökerû, s egy, a szabadságát és nemzetiségét egyaránt szentségként tisztelő közösség históriás kálváriája, a kiszolgáltatottságé, a történelem hányattatásainak odavetett kisemberek sodratásáé, a hûség és az önmentés paradoxonáé. Mert erről van szó: ha ragaszkodásod szülőföldedhez, nyelvedhez, hagyományaidhoz bûnné nyilváníttatik, úgy valóban a történelem játékszere lettél. Ha életedet, vagyonkádat, szabadságodat csak identitásod megtagadása árán válthatnád meg, akkor feltevődik a kérdés, hogy érdemes-e élni egyáltalán?!? Visszatérő motívum ez az emlékezések kavalkádjában: a kényszergetés és édesgetés motívuma: tagadd meg nemzetedet, hitedet, közösségedet, s az életedet válthatod meg véle! Perfidebb és aljasabb közösségirtó módszer ez még a hidegen, közönnyel gyilkolásnál is, mert ez a lelkek legyilkolása. Egy közösség kollektív tudatának hóhérolása. S mert nincs új a nap alatt, ez sem előzmények nélkül való, példát bőven szolgáltat a transzszilván história polgárháborúinak története.
Új könyvében Benkő Levente egy hosszú esztendőkkel ezelőtt megkezdett ,,utat? folytat: föltárni a közelmúlt legtragikusabb történéseit, megszólaltatni a még élő szemtanúkat és szenvedőket, mementót állítani a meg nem érdemelt bûnhődésnek. A maguknak szüntelenül emlékmûvet állító bûnösök ellenében.
* Benkő Levente: Székely golgota, Kaláka Könyvek, 2003, Sepsiszentgyörgy
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.