Sport: Olümpiától Athénig

2003. november 17., hétfő, Archívum 2003–2007

3.
A játékok menetrendje
A játékok eseményeinek forgatókönyvéről, pontos sorrendjéről egyetlen forrás sem említ biztos adatokat. A ránk maradt bizonyítékokból következtetünk arra, hogy körülbelül hogyan is festett egy ókori olimpia forgatókönyve, menetrendje. Természetesen, mint minden, ez is állandóan változott, olimpiászról olimpiászra gazdagodott, de hogy pontosan hogyan, azt nyomon követni ennyi évszázad távlatából nem lehet. Na de azért sejteni lehet, hogy az előkészület és az istentisztelet bevezető napja után a kocsiverseny jelentette az első igazi sportszámot. A négy lóval vontatott kétkerekû kocsik egymás után gördültek be a hippodromba, előttük bíbor ruhás bírák haladtak, a hírvívő és egy kürtös. A menet elhaladt a bírák tribünje előtt, a hírnök sorra bejelentette a kocsitulajdonos és apja nevét, valamint a városét, melynek színeit képviseli, majd hivatalosan is megnyitottnak nyilvánította a játékokat. Ezt követően a kocsik felsorakoztak a rajthoz. A rajthelyeket sorshúzással döntötték el, de így is örökös probléma maradt, hogy hogyan ellensúlyozzák a szélekre kerültek vitathatatlan hátrányát. Idővel aztán kitalálták és bevezették a lépcsőzetes indítást egy egyszerû mechanikus szerkezet segítségével. Ez egy hosszú, hajóorr alakú indítókapu, melyben minden egyes kocsinak külön rekesze volt, s egy fogantyús szerkezet egymás után emelte fel a rekeszek kapuit, elsőként a két szélsőt? és így haladt a közép felé. Így is döntő szerephez jutott a kocsihajtó ügyessége, bátorsága, rátermettsége, az aztán más kérdés, hogy nem őt, hanem a kocsi és a ló tulajdonosát díjazaták a győzelem esetén.
A lóverseny követte a kocsiversenyt. Ugyanazon a pályán, tehát a kocsik által feltúrt, feltaposott terepen zajlott a küzdelem. A lovasok szőrén ülték meg a patkolatlan lovakat, s így száguldozták be a nyolcszáz méteres pályát.
A következő nap változott a helyszín, délután ugyanis a stadionban került sor a pentatlon küzdelmeire. A stadion talaját előzetesen feltörték, majd vastag homokréteggel borították. A versenyzők meztelenül és mezítláb léptek a küzdőtérre. A pentatlon első három száma - diszkoszvetés, helyből távolugrás, gereglyhajítás - csak a pentatlonhoz tartozott, míg a másik kettő, a 200 méteres futás és a birkózás egyben az utolsó versenynap független sporteseményeinek is számított. A diszkosz formája megegyezett a maiakéval, anyaga viszont bronz volt, minden versenyzőnek öt dobáshoz volt joga, a bírák a legjobb dobást vették figyelembe. Ugyanez a szabály érvényesült a gerelyhajításnál. A gerely könnyebb és hosszabb, mint a hopliták (nehéz fegyverzetû gyalogos harcos) döfődárdája. A távolugrók egy fémből vagy kőből készült, mintegy kétkilós nehezéket tartottak ugrás közben a kezükben, s ezeket vállmagasságig előrelendítették, aztán lefelé lendítéskor az ugró előrehajolt, és akkor ugrott, amikor a súly a térde magasságába került. A cél kettős volt: az ugrás távolságának meghosszabbítása és a pontos földet érés, mert utóbbi elhibázása esetén a bírák érvénytelenítették az ugrást. A pentatlonban a győzelmet nem pontozással számolták. Ha valaki három számban első lett, automatikusan befejezte a küzdelmet. Egyébként a győzelmet az utolsó versenyszám, a birkózás - emlékeztetőül: itt az győzött, aki ellenfelét háromszor a földhöz vágta - döntötte el azok között, akik az első négy szám után még versenyben maradtak.
A harmadik versenynap mindig egybeesett a holdtöltével. Délelőtt áldozatokat mutattak be Zeusz oltárán, délután pedig a fiúk versenyére került sor a 200 méteres futásban, birkózásban és ökölvívásban.
A játékok utolsó napjának délelőttjén három futószámban - 200 m, 400 m és hosszú táv (4800 m) - rendezték meg a küzdelmet a stadion egyenletes talaján. A rajthelyet egy márványlap sor képezte. A hibás rajtot büntették, később pedig, hogy megelőzzék, elkerüljék a hibás rajtokat, bevezették a rajtkaput.
A versenynapok utolsó délutánján a birkózás, az ökölvívás és a pankráció került mûsorra. A lebonyolítás módja: egy ezüsturnából sorsot húztak, minden párosból a győztes ment tovább a döntőig. A birkózásban a győztesnek háromszor kellett földhöz vágnia ellenfelét, az ökölvívók a kiütésig küzdöttek, vagy addig, míg az ellenfél jobb karját felemelve jelezte, elismeri legyőzését. A pankrációban a felek ütöttek, pofoztak, rúgtak, haraptak, birkóztak? addig, amíg velemelyik fel nem adta a küzdelmet (a győztest megkoppintotta a vállán).
Valamennyi versenyszámban a győzteseket olajfaág koszorúval jutalmazták. Később, az évek múltán nézhány győztest pénzzel is ,,megleptek? (az athéniak például ötszáz drachmával).
A játékok alkonya
Egy idő után a pénz kezdett úrrá lenni, már nemcsak a győzteseket jutalmazták, hanem a győzelmeket is megvásárolták. Végeláthatatlan a megvesztegetettek és a megvesztegetők névsora. Feltûntek a hivatásos atléták, akik úgymond ugródeszkának tekintették az olimpiai játékokat, az itt kapott olajfaág koszorút arra használták, hogy általa minél magasabb díjt szabhassanak ki a különböző cirkuszi játékokon történő fellépésükkor. Na de fokozatosan maguk az olimpiai játékok is cirkuszi mutatvánnyá fajultak. A csúcsot Néró császár megjelenése jelentette. Császári őméltósága kezdte mindjárt azzal, hogy két évvel kitolta a játékok időpontját, mert fel kellett készülnie a megmérettetésre. Felkészült. A CCXI. olimpián valamennyi kocsiversenyen rajthoz állt, fellépett a kikiáltók versenyén, a tragédiában és a zenei vetélkedőn is. Császárhoz mérten jött, látott és győzött, vagyis ahány rajt, annyi győzelem, amennyi győzelem, annyi olajfaág koszorú és annyi aranypénz?
És ha már egyszer elindult a játékos szekere lefelé a lejtőn, megállítani nem lehetett. Elkerülhetetlenné vált a játékok beszüntetése. Ezt az ítélethozatalt a sporttörténészek jó része Theodosius császár számlájára írja, és az általa kibocsátott milánói edictummal hozzák összefüggésbe. Az edictumot a kétszázkilencvenharmadik olimpia után hirdették ki. Az olimpiai győzteslista pedig a barbár Varazdatésszal ér véget.
A sporttörténészek egy része elfogadja a szír krónikás, Ioannész Malalasz azon állítását, mely szerint az olimpiai játékok rendezési jogát a szíriai antidohiaiak kilencven olimpiász-időtartamra - 360 évre - megvásárolták a görögöktől. Így kerültek a játékok Daphnéba. A daphnéi játékokról nem maradt ránk győzteslista, de létezésükről regélnek a krónikások.
Olümpia szelleme tehát az edictum után is tovább élt Daphnéban. És él évszázadok múlva a római birodalomban is. Augustus császár minden bizonnyal a görög olimpiákra gondolt, amikor az actiumi csata emlékére gimnasztikai és szellemi vetélkedőt szervezett. Bár nagyon igyekeztek Róma császárai, hagyományossá sohasem tudták tenni rendezvényeiket, és oly rangra emelni, mint az olimpiai játékokat.
(folytatjuk)
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép