TestnevelőkSport: Keresztes László

2003. november 17., hétfő, Archívum 2003–2007

Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, mûhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmait nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
- A tanári pályáról álmodoztam mindig, de nem a tornatanáriról, engem a magyar irodalom vonzott, azt szerettem, minden bizonnyal remek tanáraimnak köszönhetően. Jól is haladtam az irodalom terén. Aztán elkezdtem tornászni, sportolni, s akkor a tornatanáraim - Benedek Károly és Fekete Gábor - vonzásába kerültem. Az ő biztatásukra mentem el felvételizni a testnevelésire, és szerencsére sikerült is. Nem bántam meg, mert akkoriban nagyon nagy volt a testnevelési főiskola tantárgyainak skálája, a néptánctól el egészen a történelemig, úgyhogy ha a hallgató igyekezett, sokoldalúan mûvelhette magát. Végül is ezen a skálán mozogva kerültem egészen közel a testneveléshez és a sporthoz, itt szerettem meg a tornatanári mesterséget. Itt tanultam meg, hogy a gyerekek egyénisége formálásának, fizikai és szellemi fejlődésének meghatározója, motorja a testnevelés és a sport, a kultúra része, tömegmozgató ereje lenyûgöző, hiszen akkor is hat, amikor leszûkül szabadidő-sporttá, akkor is az életünk része marad, életformánkká válik, életszükségletünkké, ha így jobb, olyannyira, hogy elkísér életünk végéig. Az aztán egészen más kérdés, hogy miért csak az urbanizáció bizonyos fokán jelentkezik a testnevelés és a sport szerepének elismerése.
Névjegykártyája
1943. szeptember 27-én született Sepsiszentgyörgyön. Édesapja, Géza tisztviselő, édesanyja, Irén kisiparos. Nővére, Ibolya és húga, Irén egészségügyi asszisztensek.
Az I-XI. osztályt a Székely Mikó Kollégiumban végezte, a fővárosi testnevelési főiskolán szerzett tornatanári oklevelet 1965-ben.
A főiskola elvégzése után két és fél évet dolgozott mint gyógytornász az előpataki szanatóriumban. 1967-1971 között a sepsiszentgyörgyi 1-es számú Líceum (ma a Székely Mikó Kollégium) égisze alatt mûködő Sportiskola tornaszakosztályában tanított, 1971-1975 között szaktanfelügyelőként dolgozott, majd 1975-86 között a megyei sporttanács elnökeként tevékenykedett, 1986-tól 1989-ig az ISK igazgatója, 1990-től pedig a Székely Mikó Kollégium igazgatóhelyettese.
Tornászként a tartományi bajnokság dobogójának második fokáig jutott el. A főiskolások országos bajnokságán is ezüstérmet szerzett. Kosárlabdázóként - mint edzőjátékos - játszott a B-osztályban.
Edzőként sikeresen tevékenykedett Sepsiszentgyörgy első B-osztályos kosárlabdacsapatánál. S hogy maradjunk a kosárlabdánál, a Sportiskola leánycsapatát vezette, olyan játékosai voltak, mint Papp Éva, a Mikó testvérek, Margit és Mária, Ilyés Jutka, Benke Hajnal? Mint torna szakos sok ideig szövetségi bíróként tevékenykedett még a felnőttek országos bajnokságában is.
Nős. Felesége, Éva tisztviselő. Három fiúgyermekük van. László informatikus Szegeden, Csaba tanár, doktorál az ELTE-n, és Budaőrsön tanít, Attila pedig színész-rendező, a kolozsvári színház mûvészeti igazgatója, civilben a Babe?-Bolyai Tudományegyetem tanára.
Hobbija a barkácsolás.
Keresztes László a szerencsés tornatanárok közé sorolja magát, mert pályafutása elején olyan testnevelők mellett dolgozhatott, mint Bogdán Antal és Fekete Gábor, akiktől rengeteget tanult, s akik nem letörték, hanem bátorították munkája során. Az ő példájuk meghatározó szerepet kapott az akkor még kezdő tornatanári pályájának alakulásában. Na persze, kellett még hozzá a hazulról hozott tisztelettudás, az ember- és munkaszeretet, melyeket azzal a gondolattal ültetett gyakorlatba, hogy ,,részese kell lenni az életnek, aktívan, alkotóan kell élni?; kellett a génjeiben hozott komolyság, kitartás, alkalmazkodókészség és nem utolsósorban az a tudás, melyet az iskolában, az egyetemen szedett magába, s csiszolt tovább szorgalmasan, hogy alapot teremtsen, biztosítson a vállalt szakmának, e szakmában végzendő munkának. Azon kevés tornatanár közé tartozik, aki túl a szakdolgokon szívesen merült s merül ma is az enciklopédiák, kultúrtörténeti munkák, különböző tanulmányok olvasásába. Keresi, kutatja a dolgok, az események, a tények közötti összefüggéseket. Mondhatom úgy is, hogy szerette mindig és szereti ma is a helyére tenni a tényeket. Nem véletlen tehát, hogy bárhol, bármilyen feladatkörben dolgozott, mindenütt megtalálta a jó együttmûködés útját, mindenütt feltalálta magát. Hogy néha egy-egy kisebb kudarc elbátortalanította? Volt ilyen, de csak ideig-óráig, mert mégiscsak a kitartása, a komolysága kerekedett felül, mert érezte, hogy van elegendő tudás a tarsolyában ahhoz, hogy átlépjen egy ilyen kudarc állította megpróbáltatáson.
2005-ben a negyvenedik évét tölti majd a munka mezején. S ha a negyven évből valamit sajnálnia kell, az ,,a gyógytestnevelés feladása, mert Előpatakon Radu doktor mellett nagyon komolyan lehetett dolgozni, nagyon hasznos munkát lehetett végezni??
Harmincnyolc év a tornatanári pályán?
- Na nem éppen - javít ki -, mert az utolsó tizenhárom esztendőben mint aligazgató csak érintkeztem a testneveléssel, s nem éltem benne?
Én azért számolom ezt a tizenhárom évet is, mert tudom, hogy szívében-lelkében végig ott fészkelt a Székely Mikó Kollégium testnevelésének gondja-baja. Szaktanfelügyelő volt, sporttanácselnök, sportiskola-igazgató? ha valaki igen, akkor igazán ő hivatott arra, hogy értékelje sportéletünk egészét - múltját és jövőjét itt, a jelenben.
- A társadalmi életünkben tapasztalható bizonytalanság, hogy ne mondjam, káosz, kihat a sportra is. E pillanatban egy meg nem határozható korszakot él a sportmozgalom, melynek legnagyobb betegsége a pénztelenség, s ebből fejlődtek ki az olyan kóros szövődmények, mint a szakemberhiány, a sportbázisok és az általános felszereltség degradálódása, a félelmetesen eluralkodó szervezetlenség? Na, hát ilyen nem volt soha? Nem látni egy célt, mely felé haladna a sportmozgalom, úgy fest az egész, mintha nem volna rá társadalmi igény. Elgondolkoztató, hogy a harmadik évezred elején egy ilyen nagy város, mint Sepsiszentgyörgy, nem tud befejezni egy fedett uszodát? Elgondolkoztató az, hogy a sportot mennyire elárasztotta a szakképzetlenek hada? Anyagi háttér és szakemberek nélkül nem lehet igazi sportmozgalmat élni. Nem tudom, nem látom, hová jut sportéletünk. Azt viszont látom, hogy rossz útra terelték.
- Tervem, vágyam?? Vészesen közeledik a nyugdíjba vonulás éve. Én pedig már jó ideje azon töröm a fejem, hogy mit fogok majd csinálni, ha nyugdíjba vonulok. Még nem találtam ki, de az biztos, hogy valami jót fogok csinálni, még akkor is, ha az nem lesz éppen sportos.
Meggyőződésem, tanár úr. Úgy legyen.
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép