Az ember leghûségesebb, legodaadóbb és leghívebb barátjának a kutyát tartja a közhiedelem. Ennek a tiszteletre méltó barátságnak sok évezredes, talán millió éves múltja van. Hogy hogyan ,,társult? az eb az emberhez vagy az ember az ebhez a régmúltban, azt most ne boncolgassuk. De annyi bizonyos, hogy mindkét ,,fél? megértette, mindkét fél elfogadta azt az íratlan szabályt vagy inkább törvényt, amely kimondja: közösen, közös erővel, egymás segítségével, közkedvelt kifejezéssel: szimbiózisban jobb fennmaradási, megélhetési, túlélési feltételek biztosíthatóak.
És az idő, a sok évezredes barátság, egymásrautaltság pontosan ezt igazolta. A mindenkori eb sokban segítette a mindenkori embert a vadászatban, a vadak becserkészésében, elejtésében, begyûjtésében, ebből a tevékenységéből adódóan neki is kijutott a mindennapi csont, konc, és így biztosítva volt a fennmaradásához, szaporodásához szükséges létfeltétel. Mondanom sem kell, hogy az ember is sokkal hatékonyabban ejtette el a vadat, még félre is tudott tenni belőle szûkebb, soványabb napokra, végeredményben pedig ráléphetett hûséges barátja segítségével a gyarapodás, ,,kapitalizálódás? (?) útjára.
Ez az út tartott hosszú évezredeken át, egészen napjainkig, ahol egy kis ,,incidens? történhetett, mert a barátság már nem a régi. Mármint az ember részéről nem a régi, és nem annyira hûséges.
Mi történhetett velünk, emberekkel, hogy ennyire megváltozott viszonyunk a hûséges négylábúakkal? Felrúgtuk valahol, valamikor az évmilliós szerződést, vagy csupán az önzésünk, a saját koncunk utáni hajsza kergetett bele minket a kutyakultuszunk mellett a kutyautálatba? Mert napjainkban már azt tapasztalhatjuk lépten-nyomon, hogy a mindenkori ember kettéhasadt. Az egyik fél a kutyából státusszimbólumot, valami élő kutyabőr címert fabrikált magának, és mindenhol kevélykedik az ebeivel, lakásában, ágyában, ebédlőjében, társalgójában, kocsijában, úton-útfélen, pórázon vagy anélkül ,,grasszál? velük, míg a másik félnek félnie kell a gazdátlan, kirúgott, kiutált, kóbor kutyáktól, és a státusszimbólum-kutyáktól sincs nyugodalma.
Ma már oda jutottunk, hogy kétféle ember és kétféle kutya létezik. Az egyik, akinek van barátja, és a másik, akinek nincsen. Koldus kutyákat ,,tenyésztettünk? ki, és kutya koldusokat. Mert éppen annyi a ,,kirúgott?, gazdátlan kéregető embertársunk is, mint ahány a szeméttelepeink körül kolduló négylábú, hajdani barátunk.
Ugatni, marakodni, koncot lesni-várni nagyon jól megtanultunk az ebeinktől, de hûséget, azt nem. Pedig a régi hûség újra visszaállítása lenne a megoldás mind a kétlábúak, mind a négylábúak számára, hogy többet ne kelljen koldulnia se embernek, se kutyának.
Simó Edmund
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.