Romániában nem készül olyasféle felmérés, amelyről időnként a világsajtóban olvashatunk: hogy melyik a legdrágább város, és hol lehet a legolcsóbban lakni, étkezni, közlekedni, hozzáférni az egészségügyi szolgáltatásokhoz, kultúrához stb. - természetesen, bizonyos jól meghatározott életszínvonalon. Az adatokból a közgazdászok érdekes következtetéseket vonnak le, és elméleteket dolgoznak ki, amelyek azonban nagyon is gyakorlati következményekkel járnak.
Háromszék többrendbéli gazdasági nyavalyáiról már épp eleget írtunk, mindenki tudja, hogy itt az országosnál alacsonyabb az átlagbér, magasabb a munkanélküliség, hosszabb a tél (többe kerül a fûtés), rosszabbak az utak (többet emészt fel a gépkocsi karbantartása), szegényebb az egészségbiztosító (gyakoribb a gyógyszerkrízis), és még sorolhatnánk. Aki a megyéből kimozdul, önkéntelenül hasonlítgatni kezdi az árakat, de akárhogy osztunk-szorzunk, ugyanarra a szomorú végeredményre jutunk: többszörösen hátrányos vidék a miénk! Az élelmiszerárak még a nyári tengerparton sem magasabbak a sepsiszentgyörgyieknél (nem csoda: egyszer egy illyefalvi sajt négy közvetítőn keresztül került egy szemerjai üzletbe, amelyek egymás mellé ragasztották egyre borsosabb árcímkéiket), egyes (középkategóriás) ruházati cikkekért 20-30 százalékkal kell többet fizetni, mint a méregdrága, elegáns, inkább turistákat kiszolgáló brassói nagyáruházban (a nem turkálható alsónemûről van szó), néhány civilizációs szolgáltatás terén pedig egyenesen égbekiáltó a különbség: a taxizás pl. Bukarestben 5000 lej kilométerenként - Sepsiszentgyörgyön 8000; az angol különóra Marosvásárhelyen 40 000 lej - itt 130 000 (háromszorosánál is több!), az internetkávézó Csíkszeredában feleannyi - 10 000 lej óránként -, mint nálunk. Ez saját gyûjtés, de lehet folytatni a sort. Például azzal, hogy bizonyos mûszereket igénylő orvosi vizsgálatokra el kell utazni legalább Brassóba, amit szintén nem térít meg az egészségbiztosító. Mindez csak a civil oldal, de ha jól összeszámoljuk, itt még a kormányhatóságok is mérhetetlenül sokba kerülnek nekünk, a felduzzasztott rendőrségen kívül a prefektussal való pereskedés, az a bizonyos hatmillió euró, és hasonlók? A másik oldalon a vidéki kisváros előnyei lennének, de a viszonylag tisztább levegőn kívül alapos fejtörés után sem írható semmi ebbe a rovatba. Vagy igen, a víz még valamennyivel olcsóbb, mint a szomszéd városokban (meg lehet vele spórolni havonta húszezer lejt), továbbá megtakarítható a buszjegyek ára is, mert ekkora távolságon gyalog is tûrhető időben el lehet érni (ámbár ennek még utána kell számolni, ilyen sáros időben megugrik a cipő- és nadrágpucolási költség).
Egyszóval, nagyon elkelne már itt is egy olyan statisztika, amely az ország különböző településeit hasonlítja össze, és ami fő, próbál megoldást találni bizonyos súlyos hátrányokra. Hogy túlközpontosított államunk megyénket célzatosan nem fejleszti, ehhez kétség sem fér - ezért is lenne szükségünk autonómiára. Ezt azonban nem fogja nekünk az idén elhozni az angyal. A jövő évi állami költségvetést viszont most tárgyalja a parlament, tehát ajánljuk honatyáink figyelmébe a fenti adatokat.
Demeter J. Ildikó
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.