Faragott kapuk kulcsa
Gelence bejáratától tisztes távolságra, de mégis a településhez tartozóan hatalmas méretû tanorkapu - székely kapu - fogadja a felső-háromszéki lapály felől érkezőt. A jó földû s büszke Háromszék mindig is kedvelte a nagykapukat, a ,,hatökrös gazda? kapuját, amelyen a szimbolikus jelek a porta gazdájának módosságára is utaltak. Ebből a szimbólumvilágból a mai kapuk nem csak méreteik révén emelkednek ki látványosan, hanem mintázatukkal is. Hogy ez ,,nagyotmondással? és ,,nagyot akarással? párosul? Meglehet. De én a magam részéről nem is tudom, hogy ezzel az új ,,kapumûfajjal? fel kell-e egyáltalán venni a ,,harcot?. Ezek kiötlői, megrendelői és megtervezői valóban ,,nagyot? akarnak, a község - a közösség - kapuját ennek tömegével is mássá akarják tenni. Az éppen a gelencei mesterek által a Magyarok Világszövetsége megrendelésére faragott és a lengyelhoni Ószandecben felállított székely kaput, amelyet Kinga királynő szentté avatása alkalmával II. János Pál Pápa is megáldott a maga idejében, ,,a világ legnagyobb székely kapujaként? tartották nyilván. Csodálkozom, hogy alkotói nem kérték a rekordok könyvébe a beépítését. Ebben a mûfajban aligha találni nagyobbat a faragott kapuk körében, ha csak éppen ez a mostani gelencei községkapu nem nőtt, illetve kerekedett föléje. Ez sem lenne furcsa: ugyanazok a mesterek készítették, ugyanazon a tájon született fa és faragómûvész, s ugyanaz a gondolat és érzés fogalmazza meg számunkra faragványaival az üzenetet.
A kapuméreteknél maradva: az Erdélyt ismerők tudják, hogy valaha tájegységenként jól megkülönböztethető kapukat állítottak. Ez a hagyomány, minden bizonnyal, a táj gazdagságától és a környéken található építőanyagféleségektől is függött. A Kászon völgyében, Felső-Háromszék Szentföldként számon tartott karéjában a faragott kiskapu volt szokásos. Vagy a kőkapu.
A kúriák, egyházi épületek előtt rendszerint a rakott kő kapuk. A Perkő alatti falvakban a könnyen faragható, szép színû és gyönyörû erezetû homokkő adta a ,,kapufélfára? valót, amely aztán, ha egyszer felállították, nem a sírig, hanem azon túl, gyakorlatilag ,,az idők végezetéig tartott?. Ezekben a falvakban ma is találhatók száz-kétszáz éves faragott kő kapulábak, és a temetőkben, nemegyszer a beomlott sírok miatt egymásra borulva félezer éves síremlékek őrzik már névtelenül az ismeretlenül is ismerős ősök emlékét.
Micsoda kár, hogy az értelmiség, a papok és lelkészek egy része maga is képtelen elhinni, hogy nem csupán a hagyományokhoz való görcsös ragaszkodás miatt kell megőriznünk és alkalmaznunk a régi, bevált anyagféleségeket, hanem a józan ész is ezt diktálná: minden mûkőnél tartósabb a Perkő homokköve vagy az Olt völgyének bazaltos andezitje, az alsórákosi bazalt gyönyörû szürkéje. Vannak kőfaragómûhelyek a mi vidékünkön is, ahová Szinérváralja vidékéről szállítják a fekete márványhatású bazaltot, amelyből sírköveket, a síremlékekre ,,márványbetétet? csiszolnak.
A méretekhez és a ,,fakapukhoz? visszakanyarodva: bő negyedszázaddal ezelőtt egyszer Haszmann Pali bácsit megkérdeztük, hogy akkortájt miért csökkent kiskapu méretûre a nagykapuira büszke Háromszéken is a faragott kapu mérete.
- Lelkecském, ennek ezer és egy oka van - válaszolta Pali bácsi.
- Halljuk akkor azt az egyet - szőttem tovább a szöveget.
- Többek között az, hogy a tehergépkocsi kabinjában a sofőr mellett csak ez a méret fér el - nevetett a mai csernátoni múzeumnak nevet is adó kiváló néprajzos.
Székely kapuk reneszánsza
A székely kapuk határtalan térhódításának mai közösségi támasza egyebek mellett a diktatúra idejének kapuellenes hatósági buzgalma. Akkor a magánporták elé állított kapukat is perbe fogták, nemegyszer - Kovásznán például - le is bontatták. A megye kökösi bejáratánál abban az időben a mi kezdeményezésünkre és ügybuzgalmunk révén ugyancsak székely kapu szimbólum jelezte a Háromszékre érkezőnek, hogy más szokású és szájtartású népek földjére érkezett. Ez a Géniusz tudós nejének szemet szúrt, és politikai fogdmegjeivel, köztük a félelmetes hírû Pana elvtárssal takaríttatta, romboltatta le a megyehatárhoz felállított szimbólumot. Az ilyenek és sok száz társuk azok a háttértörténetek, amelyek ,,nagyra növesztették? faragott kapuinkat, és amelyek most már nem csak Székelyföldet állják körbe, hanem székely-magyar szimbólumként szétrajzottak a Kárpát-medencébe, sőt, ezen kívülre is.
Néhány hete a felvidéki - szlovákiai - Nagy- és Kis-Szelmencen (az egykori betonfalra utalva: Kis-Berlinben) torzóként kettévágva vágynak egymás mellé a kapufélfák. Egyik Ukrajna Köztársaság, a másik a Szlovák Köztársaság területén áll. Földrajzi koordinátáikat tekintve húsz méterre találhatók egymástól, de geopolitikai mértékkel mérve közel félezer kilométerre. Ekkora utat kell ugyanis megtenni, ha valaki hivatalos határátlépő papírokkal a másik országban lévő kapufélfát meg akarja simogatni, és az ott élő unokáját, gyermekét magához akarja ölelni.
A mai faragott kapuk és kopjafák, fejfák hol súlyos történelmi eseményekre emlékeztetnek, hol számunkra kedves eseményekre, egykori személyekre utalnak. Éltetőjük és megtartójuk egyre inkább nemzeti azonosságtól elidegenedett, europolgárságukkal flancoló személyek és csoportok lesznek. A politikai és gazdasági életben, a nemzetek virtuális egyesítésében az érzelmi motívumok ellen rikácsoló mosott lelkû világpolgárok. Minden faragott-festett kapumotívum tulajdonképpen ellenük is ágaskodik, őrájuk szól: tiszteld apádat és anyádat és a te Istenedet!
Gelencén ezt üzeni Kelemen Botond gyönyörû kapuja, ennek metszett betûkkel is rögzített kapufelirata:
Jó szívû, hív barát / kapunkon bejöhetsz, // Álnok, hízelkedő / úton le s fel mehetsz.
Néhány napja a gelencei Bodor György Mûvelődési Otthon előtt is új faragott kapu strázsál. Ezt a Hass, alkoss, gyarapíts mottójú, megyei településfejlődést felpörgető verseny nagydíjának átadása napján avatták. Ezzel a kapuval köszöntötték a vendégeket, de egyben önmagukat is megajándékozták, hisz a gyönyörû alkotás ,,a község nyakán? marad. Felirata egy mûvelődési otthon küldetésére utaló Füst Milán-idézet:
Óh, jól vigyázz, mert / anyád nyelvét bízták rád a századok / s azt meg kell védened.
A másik oldalon a Kölcsey-verssorok is felkapaszkodtak a galambbúgos békesség magasába:
Hass, alkoss, gyarapíts / s a haza fényre derül.
A székely kapuk útra kelnek
A gelencei falubejárat hatalmas kapujának egyik tükrében faragott szőlőgerezd incselkedik az ismerkedővel. Mozgó kocsiból pillantok rá, és menet közben skatulyázom el emlékezetembe, hogy Szakács Tibor polgármestert ugrathassam majd ezzel a ,,borszőlős? üzenettel, mert ha már Gelencén ilyen kézzelfogható és nyelvvel-szemmel érzékelhető szimbólumokat faragnak a kapu címerébe, akkor krumplit - pityókát, burgonyát -ültethetnének abba a deszkamezőbe. Zsindelyt levelezhetnének vagy közönséges patakkövet - porondot - lapátolhatnának a kapu deszkatükrébe. Hogy éppen a szőlővel incselkedjenek, ez mégis túlzás - filozofálok -, ez csak a ,,savanyú a szőlő? illusztrációjaként kerülhet Gelencére. A híres deszkás község ugyanis a szőlőt a hegyen túlról, rendszerint a vráncsai részekről hozza.
A polgármesteri hivatalban elő is rukkolok ezzel a ,,felfedezésemmel?. Szakács Tibor arcán enyhe iróniával hallgatja okvetetlenkedésemet. - Honnan kerül oda a szőlő? - ugratom. - Miért nem egy kosár krumplit - egy kas pityókát ültettetek a kapumezőbe?
Türelmesen kivárja, hogy a mondat farka is előkunkorodjék, és akkor vágja ki a rezet:
- Az, amit ott látsz, Balatongyörök címere. A testvértelepülésé. Négy testvérközségünk van, a kapu négy tükrében ezek címerét faragtattuk be.
Nofene! És még örülök is, hogy felsültem.
Eddig a háromnyelvû településjelző táblák mosolyogtattak meg Erdélyben. Francia, holland, német feliratokkal is találkozni apró falvaink bejáratánál. Kedves, udvariassági gesztus ez, az egymáshoz való ragaszkodás jelzése. De ennél jóval több. A faragott székely kapuk kultuszát egyrészt a sokféle tiltás, hivatali retorzió, a személyes sértés is táplálta-táplálja. Ez aztán nem csak itthon állíttatja fel kapuinkat, hanem ezeket szétplántáltatja a Kárpát-medencében mindenhová, betelepíti egész Európába. Az erdélyi kapuk tükrébe faragott és vésett testvértelepülés-címerek egy kapcsolatrendszer szimbolikus megjelenítői, de ,,replikák? is a hagyományos erdélyi címerjelek ellen fel-fellángoló ostoba csetepatékra. Válaszok a Sepsiszentgyörgyön éppen aktuális zászlóperekre, az utcanév-ribilliókra.
Szóval balatongyöröki szőlőfürt látható a gelencei faragott kapu tükrében. És cserébe székely kapuk telepednek ki a szőlőhegyekre. Ma már se szeri, se száma az ilyen történeteknek. Saját rokonaimmal is példálózhatnék, akik a Sághegyen vásárolt szőlős borpincéjéhez háromszéki faragómesterrel ácsoltatnak kaput. Ez itthon bepakolja a jóféle szerszámokat, egyféle faragó garabonciásként előbb az Alpok alján - Nyugat-Magyarországon - szlovén tölgyből készíti el a mifelénk hagyományos faragott kaput az ottaniak kertes házának bejáratához. A háromszéki mester a következő nyáron már a Sághegyen repteti a forgácsot: kaput készít a présház bejáratához. Abban a környezetben a kapu fantasztikus térplasztikai élménnyel telíti a környéket, ennek lakói és ezek vendégei csodájára járnak. A kapu az erdélyi székelymagyarság követévé válik, mondákat, legendákat elevenít, viszi magával Benedek Elek meséit, az erdélyi ájert, lélekben magyar állampolgárságot is pászít az itthoni mellé, a kapu keresztkötése érzelmileg, lélekben áthidalja azt a szétszakítottságot, amelyet bizonyos szuvasodó gerincû és szálkás nyelvû politikai fennforgolódók nem akarnak diplomáciai eszközökkel mérsékelni, kettős állampolgársággal kárpótolni.
Többnyire nem a kapuk, hanem a faragómesterek és szerszámaik utaznak Nyugatra. Egyre több a székelykapu-megrendelés a maradék Magyarországon túli részeken is.
Kapásból mondom: a csernátoniak a németországi testvértelepülés dendrológiai parkjának bejáratához ácsoltak monumentális székely kaput, talán az elsőkként utaztattak ilyent a megyéből hivatalos csernátoni küldöttséggel ekkora távolságra. Abban a bizonyos németországi faluban a kapu üzenete akkor is érvényesül, ha lehámlik róla a székely eredet, mert a ,,mû? önmagában is gyönyörû térplasztikai alkotás. A nyáron a bécsi Bornemisza Társaság vendégelőadójaként a Bakony bükkösében beszéltem itthoni dolgokról. A jelenlevők legkacifántosabb kérdése-kérése az volt, amikor egy Felvidékről - Szlovákiából - Ausztriába származott és az ott keresett pénzből a Dunántúlon parasztházat és telket vásároló, ezt felújító férfi arra kért, hogy ajánlanék neki egy olyan erdélyi fafaragómestert, aki számára olyan egyedi székely kaput tervezne és ácsolna össze, amely méretre és arányaiban is az ő portájának a bejáratához illik.
Szimbólumok üzenete
Nem sorolom a ,,székely kapus? példákat, mert a fantáziám szimbólumvilágunk más mezeire röppen, s az analógiás helyzetek révén a valamikor eszembe vésett motívumok ma is láthatóvá-hallhatóvá válnak. Amikor a hatalom kiadta a parancsot, hogy településneveinket anyanyelvünkön nem írhatjuk le, csak ezek hivatalos román formáját használhatjuk, akkor átnéztük a térképeket, sorra vettük és írásainkba beépítettük a gyönyörû tájneveket. Ha éppen Gelencéről volt szó, akkor a Jávoros, Deszkás, Tőkés, Csutakos, Málnás, Nagyverőfény, Kápolna, Nagyrét, Csihányos, Ladika, Szaladár, Zernye és a többi domborzati nevet spricceltük a tiltókkal szembe, miközben a homlokunk mögötti kapufélfákra is jól felvéstük ezeket, hogy majd unokáink számára is onnan előhívhassák. A szabadságvesztésre ítélt politikai foglyok, fogolytáborok, internálótáborok ,,lakói? szokták a megjegyeznivalókat ekképpen rögzíteni.
És Csaba öcsém csernátoni kopjafáján azért olvasható, hogy Született és élt Alsócsernátonban, mert a falu végéről leverték az ilyen nyelvû feliratot. Apósom, a jó emlékû Feri tata ezért mondja-mondikálja a sepsiszentgyörgyi közös temetőben a sírja mellett megállóknak, hogy Született Gyergyóalfaluban - meghalt Sepsiszentgyörgyön.
Az örökös tilalmazások megfogalmazói mikor kapnak már észbe - ha van ilyen nekik -, hogy az ember szabadságvágya lebírhatatlan és kiirthatatlan. A következő évben Balassi Bálint mellett lélekben Bocskai István fejedelem emlékét is ápoljuk. Számára a Felséges Porta a magyar királyi koronát is felajánlotta az Erdély Nagyságos Fejedelme titulus mellé. ? nem a koronát - a szabadságot választotta. És ki is állt a szabadságért a porondra. Így vált versben, szoborban, sőt, még A szabadság genfi emlékmûvén is a többi európai nagyság mellett a Szablyás Bocskaivá.
Az egyik székelyföldi kapunyitogató, aki még nem járult a gelencei Kelemen-kapu felirata elé, kijelentette, hogy ,,Márpedig Székelyföld nincs?. Az ilyen ,,hatökrös kihívásra? és társaira, ha nem lett volna és nem volna Székelyföld, akkor is lenne. Csak fognák már minél hamarabb farkasfogakkal össze a gazdasági, kulturális, történelmi, etnikai alkatrészeit azok, akiknek ez a tiszte, mert Székelyföld autonómiájának Európában ilyen kiváló propagandája, mint amilyent az ellene acsarogva ágaskodók manapság összehoznak, még soha nem volt, és mi, magyarok soha nem is tudnánk összehozni.
Mi pedig csak véssük és postázzuk üzeneteinket balatongyöröki szőlőfürttel, gelencei zsindellyel, csernátoni kopjafafelirattal, hadd lássák-hallják a nagyvilágban, hogy voltunk és vagyunk, és ezt fejfáinkkal, kapunkkal holtunkban is kinyilvánítva, onnan is visszaüzenve ki is állunk érte.
Sylvester Lajos