A szabadságharc végső napjaiban az orosz cári csapatok Tömösnél benyomultak Erdélybe. A háromszékieknek velük kellett felvenniük a harcot. Döntő ütközetre a kökösi hídnál került sor. Ebben az ütközetben ellenséges ágyúgolyó oltotta ki Gábor Áron életét. Történt mindez 160 évvel ezelőtt, 1849. július 2-án, néhány nappal azelőtt, hogy Petőfi Sándor és Bem tábornok tájainkra érkezett.

Az ágyúöntő halálának 160. évfordulóján felidézzük egyéniségét. Életútja közismert. A Nemere-hegység lábától, Bereckből indult. A csíksomlyói diákévektől a gyulafehérvári katonaévekig, Budapesttől Bécsig, onnan vissza, a szülőföldig, hogy aztán Kökösnél a csatában beteljesülve, Eresztevénynél véget érjen. Azóta eresztevényi síremléke zarándokhely mindazoknak, akik hozzá hasonlóan ma is keresik az igazságot, és küzdenek a szabadságért.

Gábor Áron töretlenül hitte, hogy az igazság és a szabadság győzedelmeskedni fog. A legnehezebb időben állt a szabadságharc szolgálatába, amikor tájainkat elözönlötték az ellenséges hadak, és két tűz közé szorulva az osztrák—orosz ellenség fojtogató gyűrűjében fuldoklott Erdély.

Bereck helytörténetében Gábor Áron neve mellett ott találjuk a világszabadságért meghalni kész Petőfi Sándor vagy a nagy hadvezér, Bem József nevét is. Az ő nevük és a sok elesett berecki hős neve örökre jelezni fogja, hogy itt, a végeken, a történelmi Magyarország legkeletibb határán a bereckiek tevékenyen bekapcsolódtak a szabadságharc eseményeibe.

Gábor Áron ma példakép számunkra, a székelyek büszkesége, szívét a szülőföld szeretete és a szabadság szelleme cselekvésre ösztönözte. Ezáltal belopta nevét mindannyiunk szívébe, és legenda lett a legendák földjén.

Gábor Áron halálának 160. évfordulóján lélekben tegyünk egy szál virágot eresztevényi sírjára és berecki szobrának talapzatára.