Irodalom: A sereg

2003. november 27., csütörtök, Archívum 2003–2007

Jönnek mind, vállukon kacagányszóval hadd higgyék a figyelők: kacag mindenik.
Zászlószavuk lobog, vetkezi rozsdáját szablyaszavuk hadd higgyék a követők: felvirradt hajnaluk.
Fúródnak mennyekbe nyílszavaik, ó, együttrúgtatás-szavak;
hadnagy N. K., generális Sz. D., H. I. ezeres kapitány!
És szálljon a nóta, és dönndörö? - dörren az ágyú,
illetve dönndörö? - dörren az ágyúszavuk.
Kővé vált karjukon pajzsszavuk véd még döngve, pedig
tudják már, mindenkit elnyel a Lopott Ország,
és mégis: ki a sáncra, a vérbe, végső ribanc-reménybe,
a halálszóba, az úristenit!
Szilágyi Domokos sétái
Ugatnak már a Kányafő kutyái,
és ez az éj is lassan eltelik.
Sok mindent vártunk, s lett csak lárifári,
és entyem-pentyem, s az is csak reggelig.
Idegeinket rossz szagok hergelik:
valami rothadás, se téli, se nyári.
Élni fogunk, ha keggyel engedik.
Elveszett világ
Szánok csöngetnek, uramisten,
halálunk merre ringat.
Nagy, farkasfényû éjben
halottat nézni most megyünk.

Haja selyemből, hófehér,
mi jövünk csengettyûs szánokon,
rókák futását csodálván
lószagú szőrpokróc alól.

Elveszett világ vicsorog,
halálba táncolt szüzek rínak,
sikítva, mint a trombiták,
vak menekülők kürtjei.

Fekete csontú kertünkben
titokzatos mély lábnyomok:
se ember, se állat - semmi;
maga a gyilkoló idegenség.

Kötelek lógnak, lengenek,
végük igéző szép hurokban,
nem parancsolnak, súgnak csupán
kenderföldek zöld hangjain.

Már incselkedőn mindenik,
lengedez, billen, fordul is,
hogy megbotlik mind a szó,
csöndesül, akad, megszakad.

Szánok csöngetnek valahol,
halottat nézni most megyünk.
Vess elénk, ha tudsz, akadályt,
gyémántzúzmarás istenünk.
Az almáskert
Az almáskertbe nem megyünk!
Csalogathat a szajha nyár.

Az almáskert volt mindenünk.
Így hát mindenünk elveszett?

Elfelejtettük önmagunk.
Kisimult arcunkon a ránc.

S a zsoldosok sem mink vagyunk.
Foltozott irhánk koldusé.

Amit mondani illenék,
Valaki mondja el hamar.
A Kővadászok Klubja
A Kővadászok Klubját megnyitom.
Vigyázzatok, el ne nyomjon az álom.
Tudom: amikor pipacsok voltatok,
Zengett sok sejhaj, virágdínomdánom.

A kővadászok a hûség fiai Közéjük állni: sem dics, sem botorság.
Ti, akik valaha pipacsok voltatok,
Tudjátok, milyen egy vérben ázó ország.

Talán még annyit: ez itt nem vetés,
Ez az egyszerû, kedves lándzsaerdő.
Amikor még pipacsok voltatok,
Nem tudhattátok: ez a kór is eljő.

A K. K. tőletek mit sem követel.
Megteszi más úgyis - s mindenáron.
De ti valaha pipacsok voltatok.
Vigyázzatok, el ne kapjon az álom.

Végül: a K. K.-ba belépni se kell.
Ki belép, intézze szabadon sorsát.
És emlékezzen: pipacsok voltatok,
S beszőttétek a nyári Európát.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép