Vettem egy telket a Holdon. Nem túl nagyot, inkább szépet, formásat. Hepehupás, nagy, fehér foltot, és nem is akármilyet: jó minőségût, bár egy kicsit göröngyöset. Akciós volt, azért vettem.
Már januárban lázasan keresgéltem az újságokban, hátha valaki szeretné eladni, de hasztalan. Végre februárban leesett a telkek ára. Jeges tél volt, egész nap sötét felhők takarták az eget, így nem csoda, hogy nagyon olcsó lett. Az emberek dühösek voltak - főleg az újdonsült tulajdonosok rohangáltak szitkozódva fel-alá a bankok előtt: ,,Ennyi pénzt fizettünk - kiabálták -, és még csak nem is nézhetjük!? Száz forintért kétszer akkora területhez jutottam, mint amennyibe januárban került volna. Összesen száz hektárt vásároltam. Tavaszra aztán az árak ismét a csillagos égig ugrottak.
Ahogy az idő enyhült, minden este kiültem Szegeden a Tisza-partra, onnan bámultam a telkemet. Ma is éppen ezt teszem. Egy nagy, fehér kövön ülök a rakparton, és nézem a Holdamat. Mielőtt Szegedre jöttem volna Erdélyből, nagyapámmal gyakran bámultuk földjeinket. Nagy, vastag bajusza volt az öregnek, lószagú, durva szövetruhát viselt, igazi székely öregember. Magyar csendőr volt fiatalkorában, nem is értett a földekhez. Rajta röhögött az egész falu, amiért Korondon vett telket, bár mi Farkaslakán laktunk. Öt óra volt az út át a hegyen, öt óra vissza. Ezt minden héten megtettük. Nem volt nagy a terület, inkább kicsit különös volt a formája. Semmi sem termett rajta, legalábbis hasznos dolog nem: virágok, hatalmas zöld bokrok s a naptól kisárgult, kiégett fû. Mindez olyan furcsa összevisszaságba rendeződött, hogy órák hosszat bámultuk az öreggel, tele csodálattal, örömmel.
Elszíneződik már a fenekem a nagy fehér kövön, a Tisza partján. Bámulom a Holdamat, aztán a rendőr arcát, aki fölébem hajol: ,,Megint berúgtál, Pityu!? - förmed rám. ,,Na, menjél szépen haza - ha van hová?? ,,Van száz hektár holdam, februárban vettem, akciósan. Hepehupás, de szélvédett. Olyan, mint egy nagy bölcső, mindentől védelmez? - hadarom izgatottan. ,,Nem vagyok szegény, nem vagyok hajléktalan. Hontalan vagyok, de már van, hol aludnom!? Arcom kipirul, érzem, hogy az utolsó mondatom hangos, visszhangzik, hullámot kavar a folyón. A rendőr rám néz, arcán átvillan egy holdsugár, leül a nagy, fehér kőre, oda mellém, és csak nézi a telkemet, szinte sóvárogva, sokáig, egész éjszaka.
Varga Zsolt István
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.