Ha nagyon naivak lennénk, azt hihetnénk, hogy az alkotmány nemrégen megejtett módosítása végre elindítja a hazai haderőreformot, s a NATO-elvárások, a régideje esedékes korszerûsítés jegyében a világ egyszerre legbékésebb és legharciasabb országában is megvalósul a polgári eszmény: az lesz katona, ki elhivatásnak érzi a hadfiúi küldetést.
Nem oda Buda, itt egészen másként verik a cigányt (a közlegények veréséről lassan felénk is csak leszoknak!), a módosított alkotmány a dolog gyakorlati rendezését egy olyan ,,sarkalatos? törvényre bízná, mit most kellene kimódolnia a parlamentnek, hogy végre normális létszámú, de ütőképes és korszerû hadserege legyen Romániának.
Ez pedig bajosan megy.
Most könnyû azt alkotmányba cikkelyezni, hogy ettől tovafelé nem kötelező, hanem önkéntes jellegû a katonai szolgálat, ám nehéz szakítani a hagyománnyal, mely Románia fegyveres erejét mindig a bevallott szint körülbelül kétszeresén tartotta, s csupán a minisztériumi alárendeltség ,,itt a piros, hol a piros? módszerével zsonglőrködött, az állomány egyik felét terepzöldbe, a másikat kékbe öltöztette, mondván, hogy a kékek nem is igazán katonák. Hanem a belügyminisztérium kötelékébe tartozó egységek, különítmények, csapatok ,,harcosai?. Magyarán csendőrkatonák, belső intervencióra felhasználható keretlegények, kiknek többségét ugyanúgy sorozás útján irányították alakulataikba, mint a hadsereg bakáit.
Eme gyakorlat nem változott semmit a ,,nagy fordulat? után sem, annyi történt mindössze, hogy valamelyest áttekinthetőbbé (divatosan: transzparensebbé) vált a rendszer, s törvényesítettük a csendőrség intézményét, mely - úgymond - a belbiztonságot és a belső békét hivatott szolgálni. Ilyen másutt is van, de ekkora állomány aligha létezik a földkerekségen. Ahonnan mi lekoppintottuk - Franciaország, Olaszország -, a zsandárság mégis mást jelent, mint minálunk, s mérsékelt létszámú kontingenseit valóban a közrend megőrzésére képezik ki. Mi ebben is sajátosan gondolkodunk és cselekszünk, sikerült is hát létrehozni egy, a bevettel és bevallottal párhuzamosan mûködő haderőt, mely számban, állományban lassan meghaladja a honvédelmi miniszter alá rendelt katonaságot.
Mircea Pa?cu védelmi tárcavezető el is szólta magát minap, fölpanaszolván, hogy a sorozásokkor többen választják a belügyi csapatokat, mint a ,,valódi? katonaságot, ahol már-már létszámhiány mutatkozik. Megkérdezhetnénk: mihez képest?
Tény az, hogy bajosan készül az új sorozási-toborzási törvény, s ahány parlamenti párt, annyi elképzelés és változat kerül terítékre. Melyekben különböző arányokban elegyedik-keveredik az önkéntesség a profizmus, a rejtetten is kötelező hadkötelezettség és az alternatív szolgálat elve. Mely utóbbit is ,,meg lehetne váltani?, például mintegy harminc-negyvenmillió lejjel? Ez érdekes ötlet, de nem mindenki pártolja, s vélhetően még többen vannak, kik a katonafogdosás módszerét szeretnék újra divatba hozni. Most szép lenni katonának? Kérdés: miért és kinek verbuválnak??
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.