Idén sem tesz semmi jót az ország közrendû állampolgárainak karácsonyfája alá a sorsunkat vezénylők kétes hozzáértésû és tisztességû gyülekezete. Bár pufognak, csillognak-villognak a mifelénk igencsak anakronisztikus és tragikomikus esztendőzáró fesztivizmus ócska külsőségei, a közembernek azzal kell nap nap után szembesülnie, hogy egyre nehezebben él, szinte egyik óráról a másikra fogy, fogyatkozik ama képzeletbeli kosár tartalma, minek életminősége szintjét kellene jelentenie. Fogy, fogyatkozik, s már rezignáltan bólintunk rá, ha estétől reggelig néhány ezer lejjel drágább lesz a kenyér, az olaj, a cukor, a tej, a sajt, a vaj, a hús, a szalámi, szóval minden, ami túlélésünkhöz valahogyan szükséges lenne. S egyre kevesebb a rendelkezésünkre álló pénz is, amivel a különben csábító kínálatból valamicskét magunknak kicsippenthetünk. Kevesebb, s még azt sem költhetjük el könnyû szívvel, hiszen már most, karácsony küszöbén megelőlegezik hatalmasaink, hogy az új esztendőben - vagy már az idei év utolsó napjaiban - komoly nadrágszíjszorítások lesznek, mert ugyebár a gáz, a villamos energia, valamennyi energiahordozó ára-díjszabása úgy hódít meg új rekordokat, hogy az ellen mit sem tehet az adminisztráció, hiszen ezek lélegzetelállító légtornászi mutatványait? kívülről diktálják. Lehet, de mi belülről érezzük, s ha jól belegondolunk, még azt is kitalálhatjuk esetleg, hogy e bőrünkre történő külső diktátumok egy szûk rétegnek irdatlan hasznokat hoznak kies hazánkban, hát kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy mérsékelni próbálnák a világgazdasági trendek hazai népnyomorító kihatásait, s ígérnek ugyan ők fût-fát, a láthatáron délibáboló jóléti államot, diadalmas integrációs menetelést, bármit, ám ezenközben a valósággal kell szembesülnünk: egyre inkább a koldusok országává teszik a tán jobb sorsra érdemes Romániát.
Miniszterelnökünk makrogazdasági bravúrokkal dicsekszik és zsonglőrködik, s büszkén állítja, hogy a 2004-es esztendő a legeslegjobb év volt a ,,posztforradalmi? időszakban: megteremtetett a gazdasági stabilitás, elindult a reform végső csatája, gazdasági növekedésünk és újabb csúcsokra hágó teljesítőképességünk immár európai szemmel is igen pozitívan értékelhető. Ott, kint ugyan nem mondják ugyanezt, de minékünk mégis saját vezéreinknek kellene hinnünk, ha már a többség őket juttatta a kormánykerékhez, s a mandátumnak nem szabadrablási jogkört kellene jelentenie, hanem kötelezettséget a dolgok felelős és jó irányítására. Ma még talány, hogy ezt mikor fogják megérteni, ahogyan talány az is, hogy ,,a dolgozó nép okos gyülekezete?, mely - véleménykutatások megdönthetetlen tanúsága szerint - szinte egyöntetûen látja, hogy az országban rossz irányban mennek a dolgok, holnap mégis a sorsával hitvány módon sáfárkodó mai vezetőket választaná vezéreivé. Balkáni enigma, s talán csak egyetlen magyarázat lehet rá: az istenadta nép nézhet akár balra, akár jobbra, rádöbben, hogy egyik kutya, a másik meg eb. Marad hát a megszokottal, mert jobbat amúgy sem kaphat.
Ha karácsony a reménység ünnepe, furcsa minálunk a remény természete, rezignált és ,,mioritikus?: csak rosszabb ne legyen! De lesz.
Vagy mégis bízzunk a csodákban?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.