Tizennégy évvel ezelőtt szabadnak éreztük magunkat, túl szabadnak is. Azt hittük, hogy az a helikopter, mely december 22-én felszállt Nicolae Ceau?escuval és feleségével az RKP Központi Bizottsága székházának tetejéről, örökre magával röpítette megalázottságunkat, kiszolgáltatottságunkat, bezártságunkat. Hittünk, megtanulta az ember külön-külön s a nép maga, hogy a mindenkori hatalmat a demokrácia eszközeivel ellenőrizni kell, fékezni egyeduralmi vágyait, s építeni, dolgozni, hogy az Európa peremére szorított, de rendkívüli adottságokkal rendelkező ország behozza méltatlan lemaradását, s a kontinens részévé váljék. Most, majdnem másfél évtized uán el kell ismernünk, nem tudunk élni a szabadság nyújtotta hatalmas előnyökkel, már négy hónap múlva kezébe kaparintotta a hatalmat egy posztkommunista párt, a Nemzeti Megmentési Front, s más néven, de máig uralja. Létét bányászjárással, a marosvásárhelyi fekete márciussal alapozta meg, s a román nép legrosszabb tulajdonságainak egyikét, az agresszív nacionalizmust szabadította fel. Mellette a kapitalizmustól való félelmet, a szabadpiactól való rettegést, az igazi versenyhelyzettől való iszonyodást. Iliescu csapatának visszatérése 2000-ben csak azért nem okozott még nagyobb bajt, mert időközben a világpolitika úgy alakult, hogy felértékelődött benne e peremvidéken fekvő ország, s bár számottevő eredményt nem mutathatott fel a N?stase-kabinet, befogadták a NATÓ-ba, s ha jószerencséje nem hagyja el, s ha egyáltalán lesz még valami az unióból, 2007-ben, esetleg 2009-ben vagy 2010-ben oda is betaszigálják.
Mi, magyarok eközben több mint 200 000 emberrel lettünk kevesebben - a Székelyföldi városok összlakosságát kitevő embertömeggel -, két kormány balfogásainál asszisztáltunk, s tesszük ma is, kicsi lépésekben nyelvi jogokat harcoltunk ki, visszakaptunk néhány patinás iskolát, meglehetősen sok erdőt és földet, épületet, mellé letûntnek hitt egypártrendszert? S vissza kellene még kapnunk sok mindent, legfőképpen önbecsülésünket, azt a hitet, hogy sorsunkat mi is alakítjuk, s meg tudunk maradni szabad, autonóm embereknek, magyarnak szülőföldünkön.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.