Gyerekkori emlékem az ötvenes-hatvanas évekből, hogy a magyarországi rokonok ízesnél ízesebb, számomra addig ismeretlen édességekkel lepték meg a családot, valahányszor - évente egyszer - ellátogattak hozzánk. A kicsomagolt ajándékok közt volt a szaloncukor is, ami akkoriban vagy nem létezőnek számított, vagy csak amolyan elrontott, hitvány és másutt legfeljebb selejtesnek nevezhető formájában tûnt fel időnként - mint sok egyéb is. (Hogy az édességnek valóban édesnek kellene lennie, annak a cukrot hol fejadagra, hol másképp kiosztó, de inkább nem osztó rezsimek alatt a rudimentáris ipar sem tudott érvényt szerezni.)
Egy édesszájú falusi gyerek története
Nos, élt Sepsiszentgyörgy városában egy mesterember, aki szûkebb körében e hiányon megpróbált a maga kézmûveseszközeivel enyhíteni. A krónikus áruhiány így konzervált még hosszú ideig nem egy mára kimúlt mesterséget egy olyan korban, melyben az itteni lakosság alighanem felénél nagyobb része még kisiparosi tradíciókban gyökerezett. A régi szentgyörgyiek közül toborzódott a karácsonyi vevőköre néhai Kocsis Béla bácsinak, aki 1995-ben, 87 éves korában hunyt el. Az általa épített Gyár utcai családi házban most veje, id. Kósa Ferenc, a Mikó-kollégiumból nyugalomba vonult pedagógus lakik, ő meséli apósáról:
- Kocsis Béla cukrászmester 1908. augusztus 17-én Zágonban született a család utolsó gyermekeként. Hatan voltak testvérek, a birtok kevés, apja harangozó volt a katolikus egyháznál, gyerekei nagyobb részét muszáj volt iparra adnia. Apósom már gyerekkorában ,,édesszájúnak? számított, így cukrász szeretett volna lenni. Egyik nővére, Rózsika behozta egy szép napon Szentgyörgyre, és elintézte, hogy felvegyék cukrászinasnak egy Krausz nevezetû mesterhez. Felszabadult, de mivel a városban nem tudott mesterségében elhelyezkedni - az induláshoz tőke, mûhely, vevőkör, felszerelés stb. szükségeltetett -, Kovásznán próbált szerencsét. Itt dolgozott a Pitrof-féle vendéglőben - lebontották azóta, a mai szállókkal szembeni központi házsorban állt a könyvesbolt helyén -, ő készítette a süteményeket, különösen szerette a krémest és a dobostortát például. S már akkor a szaloncukrot. Inaséveit a húszas évek elején kezdhette, azok végén került Kovásznára a vendéglőbe, s talán 1935-36-ban önállósította magát cukrászmesterként. Közben 1935-ben megnősült, s a következő évben született egyetlen gyermeke, Magdolna, későbbi feleségem. Fenn történt az Erzsébet utcában - akkor otthon szültek az asszonyok -, az apósáék házánál, ahova őket is befogadták. Mûhelyt bérelt, és ott dolgozott egy darabig.
Gépolaj és szaloncukor
Kocsis Béla hajdani cukrászmester történetének folytatása nem kevésbé tanulságos, mint az eddigiek. Aki a nulláról indulva oly kitartóan rakta le saját független egzisztenciája alapjait a húszas-harmincas években, annak a tégláról téglára - tésztáról tésztára - haladás rendjén előre meg vannak szabva lépései. Az áhított kispolgári lét, a takarékosság és soron lévő befektetés logikája nem is sugalmazhatott mást, mint ami következik. De hogyan kerül a képbe a gépolaj? Mit keres a cukrászbolt termékei közt? Valami hihetetlen gyorsasággal kezdte erejét veszíteni minden, ami korábban édes és értelmes volt.
- Valamikor 1938-39-ben vásárolta e telket Szentgyörgyön a Gyár utcában - meséli tovább Kósa Ferenc -, ahol e házat felépíttette. Román időben elvitték koncsentrára, távollétében felesége egyedül kellett hogy vezesse a cukrászatot. Magyar időben jobban ment neki önálló mesterként, de a háború aztán mindent elvitt, szerencsére állt már a ház Szentgyörgyön, volt, hova behúzódni. Munkája nem volt, testvérei révén talán bekerült ide, tőszomszédságunkba, a textilgyárba gépolajozó munkásnak. Közben vasárnaponként fagylaltot készített, azt kerékpárral, majd motorbiciklivel kivitte és árusította a környező falvakban. 25 meg 50 bani volt egy adag. Az ötvenes évek elején otthagyta a gyárat, és iparengedélyt váltott fagylaltkészítésre és szaloncukorgyártásra. 1965-től be kellett lépnie a fogyasztási szövetkezetbe, az ún. Unió cukrászmûhelyét ő alapította. A környező falvakat látták el süteménnyel. Nyugdíjba 1969-ben vonult, azt követően csak a szaloncukor-készítés maradt - mégpedig a kor viszonyainak megfelelően, a vevő hozta cukorból. Az a két hét decemberben kemény munkával telt, mindent kézzel kellett végezni, én is segítettem neki.
- Hogyan csináltuk: meg kellett főzni a szirupot, nagy szakértelmet igényelt, emlékszem, 17 kiló cukorhoz csak egy liter vizet kavart hozzá, hogy megfelelő vastagságú legyen. Utána lehûtöttük, és falapátokkal kevertük a sötét színû égett cukrot szép fehérre ,,fondant?-nak. Mielőtt formába öntöttük volna, a hatalmas lábasban ismét felmelegítettük, amíg folyékony lett, tölcsérbe töltöttük, s következett az öntés. A fából vagy gipszből készült formákat krumplicukorlisztbe nyomta bele. A masszát előbb színezte, pirosra, rószaszínûre, citrom- vagy narancssárgára, zöldre, majd eszenciával ízesítette. Eper, málna, mandula, rum - ezekre emlékszem. Öntés után pár perccel a figurák megkeményedtek, kiszedtük, ,,leporoltuk?, s a vevő vihette. Sokszor sorban álltak a kuncsaftok az udvaron. Utoljára talán 1980-ban készített szaloncukrot, nehezen ment már neki.
Íme egy sajátosan háromszéki és sajátosan ,,aranykori? karácsonyi emlék: a kuncsaftok által év közben fejadagjaikból összespórolt vagy feketén beszerzett dekákból-kilókból elővarázsolt szaloncukor története.
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.