Régi karácsonyok felidézése helyett idén szokatlan vállalkozásba fogtunk: bekopogtunk néhány választott vezetőnk feleségéhez, és arra kértük, mesélje el, hogyan is telik a mindannyiunk által ismert, elfoglalt személyiségek családjában az év egyik legkülönlegesebb eseménye, a szeretet ünnepe. Interjúalanyaink többsége a kérdés hallatán meglepődött - nem szoktak nyilvánossághoz -, de készségesen válaszolt. Az alábbiakból kiderül: ebben a pár napban az oldott családi együttlét a legfontosabb mindenki számára.
Dr. Albert Éva, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester felesége: Éppen elgondoltam, hogy 1989 előtt, mikor sokkal nehezebb volt az élet, kevesebb volt az idő, hogyan is tudtunk mindennel idejében elkészülni, mostanában pedig ez mintha nehezebben menne... Amíg apósom élt, 24-én ott gyûltünk össze mindannyian, de halála után - sok esztendeje már - ez a szokás megváltozott: magunkban, szûk családi körben töltjük a szentestét. A karácsonyfa beszerzése mindig is a férjem dolga volt, ő is díszíti fel - nagy ritkán segítek be én vagy a gyermekek. Mikor elkészül, van egy kis csengőnk, azt megrázzuk, jelezve, hogy megjött az angyal - és akkor mind úgy teszünk, mintha meglepődnénk, hogy jé, megjött az angyal... Odaállunk a fa köré, már égnek a gyertyák, csillagszórók, mi pedig sorra vesszük a karácsonyi énekeket, próbáljuk sorra elénekelni, amit tudunk - aztán koccintunk (hosszú évek óta a házi meggylikőrrel), és kibontjuk az ajándékokat, amelyeket mindig a lányunk oszt szét a rajtuk levő felirat szerint. Az ajándékvásárlás úgy történik, hogy a nagyobb dolgokat előzetesen mindig megbeszéljük, az apró meglepetéseket azonban ki-ki maga szerzi be vagy készíti el saját kezûleg. Később vacsorához ülünk, ami hagyományosan töltött káposztából és tortából áll. A nagy család másnap gyûl össze anyósomnál: négy gyermeke házastársakkal és kilenc unokája - bizony sokan vagyunk, és alig férünk, de hát olyan ritka alkalom már a közös együttlét... Anyósom még mindig minden családtagot megpróbál megörvendeztetni, de van is olyan dumálás, kacarászás, énekelés, hogy csak. Az Alberteknek remek hangjuk van, és ilyenkor már alig várják, hogy énekeljenek - és mikor mind egyszerre rágyújtanak, és egymás után fújják a dalokat, annak nagyon erős hatása van, olyan szép lesz tőle az ünnep...
Puskás Mária, Puskás Bálint szenátor felesége: Én úgy képzelem, hogy akkor igazán szép a karácsony, ha teszünk valamit másokért is. Nekem a hangulatom már egészen ünnepi, a Máltai Szeretetszolgálat egy csoportjával ugyanis mindennap eljárunk egy-egy családhoz, és hagyományszerûen megtartjuk az Öregek karácsonyát is. Szerintem nem a fadíszítés a legfontosabb, hanem az, hogy mennyire vagyunk tekintettel másokra is, mennyire tudjuk meghallgatni embertársunkat, odafigyelni rá... Erre még a családunkban is ritkán van alkalom, hiszen - főként ilyentájt - ezernyi kötelezettségünk van mindkettőnknek. A férjem elfoglaltsága miatt, és mert a család sem nagy, mindig minden előkészületet én szoktam elvégezni, a favásárlást és -díszítést is - csak a saját ajándékomat nem kell megvennem, azt a férjemtől is, a fiamtól is kapom. Ilyenkor mindig összegyûl a család, most már az unokánk is akkora - két és fél éves -, hogy ő is nagyon tudja értékelni-élvezni a karácsonyt, az ő örömét várjuk a leginkább. Töltött káposztát mindig főzünk, habár a férjem nem eheti, de a karácsonyfa illata mellett ez is hozzátartozik az ünnephez. A férjemmel mindig elmegyünk az éjféli misére, és a másnapira is - ez teljesen a miénk, és nagyon szép...
Demeter Katalin, Demeter János megyei tanácselnök felesége: Számunkra a karácsony különleges ünnepet jelent, hiszen családunk Erdély különböző városaiban (Barót, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Székelyudvarhely) tanuló, dolgozó és élő tagjai számára azon kevés alkalmak egyike, amikor végre mindannyian együtt lehetünk hosszabb időn át. Ilyenkor úgy érzem, Jézus ténylegesen közöttünk van. A készülődésnek megvan a maga ünnepélyes rituáléja. A karácsonyt évek óta nálunk töltő édesanyám és édesapám unokáik segítségével a diós és mákos bejglit, anyósom a töltött káposztát és az egyéb ünnepi finomságot készíti, a fát közösen díszítjük. A karácsonyfa fontos szerepet játszik a bensőséges hangulat kialakításában. Az angyal a mai napig is mennyezetig érő fát hoz, akárcsak gyermekkoromban, és a régi, akkori esztendőkből megmaradt díszekből is aggat az arany-, ezüst- és vörös gömbök, valamint a szalmából s egyéb természetes anyagból készült függők mellé. Az ajándékosztás is gyermekkoromat idézi. Édesapám a ,,főangyal?, aki meggyújtja a gyertyákat, és a mai napig egy szépen csengő talpas borospohárral jelzi az angyal érkezését. Ekkor mindannyian a karácsonyfa köré állunk, és a Mennyből az angyallal köszöntjük a Megváltó születését. Gyermekeink, András és Zsuzsa - mindketten kis felnőttek már - a fa alól előszedik és szétosztják az ajándékokat. A karácsonyest vacsorával és kellemes, a régi időket felelevenítő beszélgetéssel válik teljessé.
Albert Melinda, Albert Dénes, Barót polgármesterének felesége: Mint mindenkinek, nekem is gyermekkoromban volt az ,,igazi? karácsony. A szüleim eltitkolták, a bátyám sem árulta el, így húgommal sokáig élvezhettük varázsát. Sajnos, mostanság ebben az örökösen szaladó világban nem olyan, mint tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor összeházasodtunk, egy és más jelentősen megváltozott, de azért néhány dolog megmaradt. Én például még mindig ragaszkodom a nagy, mondhatni hatalmas fenyőfához, még az sem zavar igazán, ha néhány nap múlva már piszkít egy kicsit. Díszítését általában én vállalom, de nemegyszer volt már rá példa, hogy Dénes egyedül tette fel a mindkettőnk által kedvelt piros, arany- és ezüstgömböket. Az ünnepi vacsora főzése néha gondot okoz. Úgy tartom, hogy a töltött káposzta édes káposztával az igazi, a savanyítást pedig a friss paradicsomlé adja meg. Csakhogy míg utóbbi mindig van, előbbit decemberben elég nehéz beszerezni. Ilyenkor a férjemet küldöm vásárolni, mert tudom, neki valamilyen úton-módon csak sikerül? Az angyal csengetés nélkül, de évek óta pontosan, este kilenc felé érkezik. Amúgy tényleg angyal, mert sosem beszéljük meg, hogy mit vásároljunk, igazi meglepetést akarunk egymásnak szerezni. Sajnos, nincs gyermekünk, de a családban tizenegy kisebb-nagyobb van, így az ajándékosztással járó gyermekzsivaj és a kicsiknek feltétlenül kötelező Mennyből az angyal nem marad el. Ilyenkor örvendünk a legjobban?
Czimbalmos Ildikó, Czimbalmos Csaba alpolgármester felesége: Nálunk úgy kezdődik a készülődés, hogy megérkezik édesanyám Kolozsvárról, ő megmondja, hogy mit szerezzünk be, és elkészíti a karácsonyi vacsorát, ami áll töltött káposztából, amit Czimbalmos Csaba ugyan nem szeret, de karácsony töltött káposzta illata nélkül nincs, készít kocsonyát és sült húsokat szárnyasokból, amit a család rendel, hogy csirke legyen vagy kacsa, esetleg más. Édesanyám és anyósom együtt készítik a tésztákat. Ez nagyon bő vacsora lesz. Ahogy telik az idő, és a gyermekek nőnek, egyre jobban áttevődik a hangsúly az ajándékozásról az evészetre és a fa feldíszítésére. Utóbbi Réka leányom feladata, ő készíti a karácsonyi díszeket is szalmából. Nálunk nem szükségszerûségre megy az ajándékozás ilyenkor, hanem a meglepetés számít. Így szoktattak a gyermekek, ez a legnehezebb, hogy kitaláljuk, mi legyen.Van egy legalább tizenöt éves lemezünk karácsonyi dalokkal, azt mindig feltesszük, majd a Mennyből az angyalra megjön az angyal, és kezdjük bontani az ajándékokat. Ez eltart körülbelül egy órát. Utána asztalterítés és a vacsora. És persze bor, nagyon fontos. Czimbalmos Csaba a nagy borszakértő a családban, gyengéje, hogy mindig házi bor legyen. Idén nem saját készítésû, de azért házit vásárolt. Fehérbor lesz, egy kicsit nőiesebb ízû, aminek örvendek. Tulajdonképpen a karácsony betetőzése, amikor a férjem húga Kanadából felhív telefonon. Ez minden évben így történik, náluk akkor még csak reggel van, de hívnak, hogy kívánjanak boldog karácsonyt. És persze mindenki pityereg ilyenkor, hogy megint nem vagyunk együtt. És cikáznak az SMS-ek oda-vissza, így kívánunk barátainkkal egymásnak boldog karácsonyt. Karácsony első napján eléggé idejében felkelünk, hogy komótosan készülhessünk a templomba. Megyünk istentiszteletre és úrvacsoravételre, amikor pedig hazajövünk, melegítjük a már kész ebédet, ami megint külön szertartás. Ilyenkor nemigen megyünk sehová, és hozzánk sem jön senki, ez a szûk család ünnepe.
Pethő Ibolya, Pethő István alpolgármester felesége: Nálunk már az adventi időszakban elkezdődik a lakásdíszítés. Vannak svájci adventi kalendáriumaim, amelyeket ki szoktam tenni, és ebbe csempészem be a gyermekeknek a csokit, édességet. Készítek adventi koszorút, a fenyőágakat megveszem, magam díszítem ki, és a lakást megtöltöm gyertyákkal. Az ajándék beszerzése mindig kizárólag az én feladatom. Az ajándékok többnyire használati cikkek, igazi meglepetés nagyon-nagyon ritkán adódik. Nálunk a hasznossági elv a döntő az ajándékozásnál, én tudom, hogy kinek mire van szüksége, és azt vásároljuk meg. A fadíszítés is az én feladatom. Talán Zsombor fiam még hisz az angyalban, de nem vagyok benne egészen biztos. Sőt, a tizennyolc éves Anikó lányunk is elvonul mamáékhoz, mert úgy szereti, hogy ne vegyen részt a díszítésben, hanem készen kapja, úgy van varázsa. Minden évben a szenteste egyformán zajlik, a testvéreim is otthon vannak, és a szüleim mennek egyik helyről a másikra. Anyósom és szüleim jönnek hozzánk, és mielőtt nekifognánk az ajándékok kicsomagolásának, elénekelünk egy-két karácsonyi éneket, István szokott gitározni, és meggyújtjuk a gyertyákat. A vacsora általában hidegtálakból áll, a disznóölés termékeiből készül, hideg kolbász, bécsi szelet, véres, májas, esetleg sajt, gyümölcs és valami édesség. Első ünnepen délelőtt templomba megyünk, attól függően, hogyan egyezünk meg Istvánnal, vagy az unitárius, vagy a református templomba - majd édesanyáméknál az egész család számára a közös ebéd... Ez évről évre így történik, nincs benne semmi újítás.