Kincs a Talita Kumi
Néhány ember - nyugdíjasok, orvosok, pszichológusok, de mesteremberek is - Sepsiszentgyörgyön arra vállalkozott, hogy hátrányos helyzetben születő gyermekeknek, anyáknak emberhez méltó életkörülményeket biztosítsanak. Létrehoztak a Talita Kumi Egyesületen belül egy Kincs nevû alapítványt, mely olyan fiatal anyák, terhes nők felkarolását tûzte célul maga elé, akik valójában vállalni kívánják gyermekeiket, de felnevelésükhöz nincs lehetőségük, mert egyedül maradtak, lakás, társ nélkül. Mint ismeretes, Románia-szerte még mindig magas az abortuszok száma, a megye valamivel jobban áll, az ezres nagyságrendû beavatkozás helyett idén például közel egy év alatt kérésre 502 abortuszt végeztek. Ez azt is jelenti, hogy a járóbeteg-gondozó családtervezés-kabinetjének, ahol óvszert, antibébit írnak fel a hozzájuk fordulóknak, volt eredménye. A gyermekvállalási kedv mifelénk igen alacsony, így lassan negatívra fordult a természetes szaporulat, mert ebben a pénzirányított világban nem túl magas azok száma, akik nagy családot vállalnának. Az ok sem titok, a három-négy gyermekes családok a szülők gyenge kereseti lehetőségei miatt a szegénységi küszöb felé csúsznak, az állam ugyanis sokat költ az árva és elhagyott gyermekekre, de alig ad valamit azoknak, akik maguk nevelik sajátjaikat.
Mióta a világ világ, az asszony, a fiatal lány drámája volt, ha nem kívánt időben, nem megbízható partnertől terhes maradt. Mifelénk a még mindig igen tradicionalista társadalomban, főként a falusi környezetben megvetik, megszólják a lányanyákat, nem egy család elkergeti őket, s emiatt is - no meg az anyagiak hiánya okán - fiatal lányok százai kényszerülnek a legbrutálisabb beavatkozásra, a terhesség mûvi megszakítására. Mióta a közember is tudja, hogy a magzat élő ember, mosolyog, sír, ujját szopja anyja méhében, időnként a külső zajokra is reagál, együtt örül vagy szenved anyjával, a terhességmegszakítás lelkileg még nagyobb trauma. A nők gyermekgyilkosságként élik meg, s nem oktalanul.
Meg kell menteni ezeket a tragikusan magukra maradt lányanyákat s gyermekeiket - határozta el évekkel ezelőtt a Talita Kumi Egyesület s a Kincs Alapítvány, melynek motorja Vidor Aliz (segítői Varga Katalin gyermekorvos, Égető Ágnes pszichológus, Hrehorovici Margit), aki olyan otthont álmodott s valósított is meg épp ezekben a hetekben, mely befogadja a lányanyákat és gyermekeiket, fedelet, biztos, rendezett anyagi körülményeket biztosít számukra. Egy tömbház fél emeletét, hat lakószobát, egy gyermekszobát, konyhát és nappalit újítottak fel, szereltek fel házi fûtéssel a városháza támogatásával. A havi ötmillió lejes bérleti díjat is a város fizeti. A festésen, ablak-ajtó szigetelésen túl vannak, a villanyhálózat felújításán is, kétmillió lejért konyhabútort vásároltak, az a két szoba, melyben az első két anya lakik gyermekével, jórészt berendezett, van benne nagy- és kiságy, szekrény, asztal, egy harmadikban is megvannak a legfontosabbak. De gond a továbbiak berendezése, szőnyegek, függönyök, takarók kellenének még, s ágy, asztal, szekrények a három teljesen üres szobába - mutatja Vidor Aliz. Jóindulatú segítőkészségben nincs hiány. Ottlétünkkor is a félig berendezett házban két önkéntes mesterember dolgozott, Bajka László vállalkozó a mosógépet javította, Tamás Krausz József munkanélküli, hallássérült meg asztalosmunkát végzett. Mondják, darabokra hullt szekrényt rakott össze, vagy az egészségügyi igazgatóság meglehetősen lerongyolódott ülőgarnitúráját hozta közel szalonképes állapotba. Félig kész a Ház, de szerencsére sok a segíteni szándékozó ember. Vannak, akik pénzt gyûjtenek, vagy fontos használati tárgyakat, bútort, a Máltai Szeretetszolgálat élelmiszert szállít, s ruhákat - úgyhogy bizton reménykedhetnek, hamarosan teljesen elkészülnek. S az élet is beindulhat, hisz már van olyan gyógyszertár, mely vállalta, ha valamelyik gyermek beteg lesz, ellátja patikaszerrel, orvosuk is van, dr. Varga Katalin gyermekgyógyász főorvos, aki hetente legalább kétszer megvizsgálja a kicsiket, és dr. Téglás Judit, aki családorvosként vállalta fel a kis közösség bajainak orvoslását. Önkéntesek segítik munkájukat, Égető Ágnes, Kiss Judit a gyermekek gondozását, Csog Csaba a főzést vállalta. Vidor Aliz és Hrehorovici Margit önkéntes mindenesek, éjjel-nappal felváltva a Házban tartózkodnak. Margit asszony mesterségére nézve mérnök, csak 1992-től lakik Sepsiszentgyörgyön, s a megváltozott környezethez, az új viszonyokhoz úgy kívánt alkalmazkodni, hogy tegyen valamit az itteni emberekért, közösségért. Rábukkant a Talita Kumira, most naponta ide jár be dolgozni, valójában segíteni a kismamákat s a ház adminisztrálását. Ez mindenkinek jó, neki, mert hasznosnak érzi magát, a fiatalasszonyoknak, mert tapasztaltabb ember tanácsát kérhetik. Valójában a Háznak minden segítő kézre és akaratra szüksége van. Meséli, a mamák programja ugyanolyan, mint bármely háztartásban, felkelnek, etetnek, főznek, takarítanak. Egy szó, mint száz - foglalja össze -, jó itt, mert hasznosnak érezheti magát.
Az ötletgazda és a vállalkozás motorja a fáradhatatlan Vidor Aliz. ? olyan családot, otthont, közösséget álmodott e házba, mely egymásra támaszkodva, együtt élve és dolgozva harmonikus környezetet teremt. Elképzelése szerint a gyermekek 18 esztendős korukig maradhatnak ott, igaz, ha közben megnyugtatóan rendeződik az anya helyzete, elmehetnek. Nyugalmat akarnak, szeretetet és bizalmat, tehát züllött, alkoholista nőket nem fogadnak be. Az újak az első időszakban teljes ellátást kapnak, mesterséget tanulhatnak, varrást, kötést, számítógép-kezelést és kertészetet. Meg akarják tanítani főzni, gazdaságosan élni, a családi költségvetést eredményesen kezelni. Hogy talpra álljanak. Elégedetten éljenek.
S terveik is vannak: jó lenne megvásárolni a teljes épületet, melyben most csak bérlők, s nemcsak a lányanyáknak, hanem család vagy támogatás nélkül maradt gyermekeknek, a házi agresszió áldozatául esett aszonyoknak is menedéket nyújtani. De ez már egy más, új fejezete lesz a Talita Kumi és a Kincs történetének.
Simó Erzsébet