Karácsony: Kovásznai dollármilliomosok

2003. december 24., szerda, Archívum 2003–2007

A Capital üzleti hetilap által összeállított dollármilliomos-toplistán az ország háromszáz leggazdagabb vállalkozója közül kettő kovásznai. Az Ardealul húspástétomgyár tulajdonosai, Olteanu Staicu Ilie és Costea Ovidiu a lap szerint egyenként öt-hatmillió dollárra becsült vagyonnal rendelkeznek. A toplista összeállítói azt mondják, hogy Románia leggazdagabb embereiről az információkat a kereskedelmi kamaráktól, a helyhatóságoktól és üzleti szervezetektől, valamint az érintettektől gyûjtötték, figyelmen kívül hagyva utóbbiak azon óhaját, hogy ne szerepeltessék őket a toplistán. Amúgy a Capital szerkesztői beismerték, hogy kimondottan csak azt elemezték, ami ,,szem előtt van?, a feketegazdaságra még csak egy pillantást sem vetettek, holott köztudott, hogy ez a nemzeti összterméknek a 30 százalékát jelenti. Hermann Rosner, a megyei kereskedelmi kamara elnöke lapunkban is megjelent vélekedése szerint a háromszéki vállalkozók tiszták: ,,a sok millió dollárt komoly és korrekt munkával, jó ötletek hasznosításával, csapatmunkával és európai színvonalú menedzseléssel szerezték. Egyikük sem tett szert pénzre megkérdőjelezhető privatizációval, mások kijátszásával, kisrészvényeseket megillető aktívák és osztalék eltulajdonításával.?
A kovásznai vállalkozókkal sikertörténetükről a Produc?ie Ardealul Kft. (a továbbiakban: Ardealul) új, modern irodaházában beszélgetünk. Olteanu Staicu Ilie így emlékezik a kezdetekre: ,,1992-ben üzlettársammal beindítottuk a Taurus Kft.-t, mely egy kis mészárszék és húsfeldolgozó volt. Mi ketten dolgoztunk, egy alkalmazottal. Kezdetben nagyon nehéz volt, főként pénzhiánnyal küszködtünk. Ha volt pénzünk két-három sertésre, azt megvásároltuk, levágtuk, és értékesítettük. A nyereséget újra befektettük, és így lassan-lassan haladtunk, de nagyon nehéz volt. Aztán a jogszabályok terén is nehézségekbe ütköztünk. E tekintetben most is vannak gondok, de ezek inkább a higiéniai normákra vonatkoznak. Lépést kell tartani minden olyan feltétellel, mely az élelmiszeripart, illetve az élelmiszer higiéniáját szabályozza. Elég kemény követelmények ezek. Ahhoz, hogy lépést lehessen tartani velük, újabb és újabb beruházásra van szükség.?
A hazai húskonzervgyárak közül a kovásznai Ardealul a legkorszerûbb, európai elvárásoknak is megfelelő gyártási technológiával dolgozik. Hogy miként sikerült beszerezni a berendezéseket, és egyáltalán honnan vették a mintát, Olteanu Staicu Ilie üzlettársa, Costea Ovidiu mondta el: ,,Mindketten húsipari szakemberek vagyunk. Az iskolai tanulmányok elvégzése után állandóan tanultunk, bővítettük ismereteinket. Nagyon sok húsipari gyárat, nemzetközi vásárt és kiállítást látogattunk meg nem csak itt az országban, hanem külföldön is. Az első pástétomgyárat, amelyet 1996-ban indítottunk be, és amely most is megfelel az európai szintnek, mi ketten terveztük. 2000-ben elmentünk Hollandiába, meglátogattunk egy céget, és az ott látottakat - a technológiai folyamat apró módosításaival - itthon megvalósítottuk. A tervet természetesen egy itthoni szaktanácsadó cég láttamozta.?
A konzervgyár régi részét 1996 augusztusában indították be egy, a cég tulajdonában levő területen a piac mögött, az új gyárat pedig 2001 januárjában avatták fel a régivel szemben. Amint Costea Ovidiu tájékoztatott: az Ardealul jelenleg konzerveket gyárt nagy választékban, elsősorban májpástétomot sertés- és szárnyasmájból - a májat Olaszországból, Németországból és Spanyolországból importálják -, továbbá húskonzerveket sertés-, marha- és pulykahúsból; paszulykonzervet füstült kolbásszal vagy oldalassal és gulyást sertés- vagy marhahússal. Idéntől vegetáriánus, illetve böjtös konzerveket is gyártanak, ugyanakkor folytatják az induláskor elkezdett hentesárugyártást (kolbász, szalámi, párizsi, füstült húsok stb.). Noha korábban a konzervhez szükséges dobozokat vásárolták, a csomagolóanyagot 1999 óta maguk állítják elő. A konzervdobozokhoz az élelmiszeripari pléhlemezt Szlovákiából vásárolják, a kassai Steel Kosice s.r.o. cégtől, a színes grafikával ellátott födeleket az országban rendelik meg.
A húsfeldolgozáson kívül 1999 és 2001 között állattenyésztéssel is foglalkoztak. E tevékenységre Uzonban megvásároltak egy farmot, ahol pirostarka bikaborjakat neveltek kivitelre. A növendékeket Brassó, Kovászna, Hargita és Maros megyei magángazdáktól vásárolták, az állandó állomány 400-500 fő volt, a borjakat Görögországba, Olaszországba, Spanyolországba és Horvátországba exportálták. 2001-ben az állományt felszámolták, a farmot bezárták. A nyersanyagbeszerzés és késztermékszállítás lebonyolítására a cég saját gépkocsiparkkal rendelkezik. Tehát az Ardealul tulajdonosainak van, amin törniük a fejüket, hogy a cég zökkenőmentesen mûködjön. Természetesen, a munkájuk és erőfeszítéseik után van is, amit aprítaniuk a tejbe - s ezt nem irigységből mondjuk.
Nem a pénz kötelezi a dologra
Egy híres vállalkozó azt mondta: kezdetben ő dolgozott a pénzért, később - amikor már elég pénze volt - megfordult a kocka, és a pénz dolgoztatta, hajszolta őt. E nézetről Olteanu Staicu így vélekedett: ,,Én azt gondolom, hogy a pénz nem kötelezhet arra, hogy dolgozzak. Amikor az ember összegyûjt 2-3 millió dollárt, megállhat. Beteszi a pénzt a bankba, a kamatból él, és nincs gondja semmire. De nem a pénz kötelez arra, hogy tovább dolgozzunk, hanem elsősorban a cég alkalmazottjai. Amint mondtam, kezdetben egy alkalmazottunk volt, később ötven, aztán száz, majd lett kétszáz, és most van kétszázötven. Ezeknek az embereknek munkát és fizetést kell biztosítani. Aztán vannak kötelességeink a bankokkal szemben. 1993 óta bankhitelekkel dolgozunk. Eleinte 120-130 százalékos kamattal vettünk fel hitelt, most a kamat kisebb, de a hiteleket törleszteni kell. Ezenkívül az állammal szembeni kötelességeknek is eleget kell tenni, tehát nem lehet megállni. A vállalkozás egy olyan hóra, amelyből nem lehet kiállni. S nem azért, mert pénzem van. Sokkal egyszerûbb lenne, ha eladnék mindent, a pénzt betenném a bankba, és a kamatokból urasan megélnék. Viszont ezt a lépést már nincs, ahogy megtenni.? Costea Ovidiu megjegyezte: a Capitalban megjelölt vagyon tulajdonképpen nem sajátjuk, hanem a cégé. Hozzátette: ,,Az üzleti életben nagy a hajsza, nem lehet nyolc órát dolgozni, és tizenhatot pihenni.?
Minden ember álmodik?
A továbbiakban arról faggattuk a kovásznai dollármilliomosokat, hogy valaha is álmodtak-e arról, hogy az ország leggazdagabb emberei lesznek. Olteanu Staicu elmondta: gyermekkorában az volt az álma, hogy nagy sportoló legyen. A kedvenc sportja a szabadfogású birkózás, birkózó szeretett volna lenni. Üzletre nem is gondolt, hiszen a kommunizmusban nem lehetett magánvállalkozással foglalkozni. A forradalom utáni körülmények mégiscsak segítették, és lám, virágzó vállalkozó lett, pedig amint mondta: e helyzetről nem is álmodott. Mindezek ellenére a kedvenc sportját sem felejtette el. Idén üzlettársával együtt létrehozták az Ardealul Sportegyesületet, mely tagja a Román Birkózószövetségnek. Kibérelték a kovásznai Fogyasztási Szövetkezet Super-Coop üzletházának emeleti részét, ahol modern edzőtermet létesítettek. Versenyeken még nem vettek részt, a csapat még fiatal, alakulóban levő, 14-15 éves birkózókból áll, de amint Olteanu Staicu elmondta, 2005-ben a kadettekkel beneveznek a román bajnokságba. Addig a fiúk edzenek, az Ardealul támogatja őket, hiszen a birkózásnak Kovásznán hagyománya van.
Costea Ovidiu elmondta, ő sem álmodta volna, hogy dollármilliomos és konzervgyár-tulajdonos lesz, de azért szakmai kötődést, szeretetet érzett az élelmiszeripar iránt. ,,E vidéken hagyománya volt az állattenyésztésnek - mondja -, és amint a rokonok és az idősebb emberek mesélték, régen is sok hentes mûködött a környéken. Levágták az állatokat, a húst finoman feldolgozták, így el is tudták adni. Talán ez a hagyomány is kedvet, bátorságot adott a vállalkozáshoz. Ugyanakkor elmondhatom, amióta elindítottuk a vállalkozást, mindig arra törekedtünk, hogy minél értékesebb embereket gyûjtsünk magunk köré. Ma egy nagyon jó csapatunk van, gondolok itt a termelési osztályok igazgatóira, a részlegvezetőkre és technológusokra. Szóval elmondhatom, hogy minden megvalósításunk a kollégámmal közös, de kiválóan segített a csapat, és sokat segítettek közremûködőink.?
- Az emberek azt mondják, hogy önök olyan jól egyeznek, mint két jó testvér. Mi a titka ennek az egyetértésnek, ennek a jó barátságnak?
- Ez így igaz. Néha két testvér sem egyezik olyan jól, mint mi - válaszolja Costea Ovidiu.
- Én azt hiszem - folytatja Olteanu -, hogy a munkából egyformán vettük ki a részünket mindketten. Tehát mindenben fele-fele arányban. Nem mondhatja egyik sem, hogy többet dolgozott a másiknál. Pénzügyi szempontból is a hozzájárulás egyenlő. S aztán ami még fontos: amikor én mérgesebb vagyok, a kollégám higgadt, amikor pedig ő ideges valamiért, én vagyok higgadtabb, így egymást kiegészítjük.
- Így van - teszi hozzá Costea -, s amikor van egy ötletünk, azt együtt beszéljük meg, s együtt kivitelezzük.
A két üzletember végül magánéletéről nagyon röviden elmondta, hogy csak az utóbbi két-három éve van valamennyi szabad idejük kikapcsolódásra. Az iskola elvégzése után ingáztak, 10-12 órát dolgoztak naponta. Miután belevágtak a vállalkozásba, még többet dolgoztak, a nagy ünnepeket leszámítva alig volt szabad idejük, nem volt sem szombatjuk, sem vasárnapjuk, egy évben egy hetet tudtak szabadságolni. A fejlődő vállalkozás szorította őket, most viszont, hogy a cég majdnem úgy mûködik, mint a karikacsapás, hétvégeken megengedhetnek maguknak egy-egy kiruccanást. Mint elmondták: kedvenc időtöltésük a hegyekben való kirándulás. Ezt a hobbit télen is ûzik, de nem gyalog, hanem sok lóerős Arctic motoros szánokkal.
Olteanu Staicu Ilie 1971. július 19-én született Kovásznán, szülei: Nicolae és Elena vajnafalvi gazdaemberek. Az általános iskolát Kovásznán végezte, két évet tanult a kézdivásárhelyi mezőgazdasági iskolában, majd Nagyszebenben élelmiszer-ipari szakiskolát végez. 1987-ben a sepsiszentgyörgyi húsipari vállalathoz kerül, majd Kovásznán az állami kereskedelmi vállalat hentesüzletében mészárosként dolgozik nagybátyja, Olteanu Traian keze alatt. A forradalom után elviszik katonának, miután leszerel, 1992-ben Costea Ovidiu üzlettársával a szívkórházzal szemben - Costea udvarán - beindítják a Taurus vágóhidat és húsfeldolgozót.
Costea Ovidiu 1968. július 9-én született, szintén Kovásznán, a vajnafalvi Nicolae és Maria gyermekeként. Iskolai végzettsége ugyanaz, mint üzlettársáé, tehát ő is húsipari technológus.
Bodor János
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-12-24: Archívum 2003–2007 - :

Karácsony: Mi urunk: a pénz