KármentőKözélet: Idegen kézen

2004. január 10., szombat, Archívum 2003–2007

Látó Anna falujában odalett az egykori vasutaskocsma. A Háromszéki-havasok sínes placcának egyik faluvégi háza volt, mely esztendőfordultával mindig a múltbéli famunkások borújára s derûjére emlékeztetett, s mintha a kopott, rozoga, már feketébe játszó faház szuvas, korhadó gerendái közül még mindig kiszüremlett volna a poharak koccanása, az áfonyapálinka illata. A romház pusztulásában is őrizte tartását, nem is csoda, hiszen a település egyik legrégibb épülete volt.
A néhai vasutaskocsma tőszomszédságában, ugyanazon a telken egy másik faház pompázik. Egy új, még szemrevalónak is mondható üdülő, mely eddig az éles kontraszt miatt hivalkodott a térben. Hírlik, hogy tulajdonosa felújítási szándékkal vásárolta meg a korabeli ingatlant, ám végül nem újított, hanem épített, tavaly pedig bontott. S az eredményt, a sikert ünnepelni pedig ez év szilveszterére is egybegyûltek a cimborák, alig férnek az udvaron a galaci rendszámú személygépkocsik.
Mondják, egyre többen ízlelik meg e különös, gyötört térség varázsát. Érdeklődnek a pásztorok a szomszédból, de jönnek a fővárosból is. Vásárolnának földet, erdőt, házat. Egy bukaresti vállalkozó vadászfogadót is épített, egy többhektáros beltelek nemrégiben szintén fővárosi gazdára lelt.
Némán siklik az autó után a szán, odébb sízőket vontat a jármû. Régi, helybéli szokás ez, különösen olyankor, mikor használhatatlan a Laur alatti sípálya. Latyakos, olvadt a hó, ám az ólomszürke ég ölelésében még mindig kacér a táj, pedig foghíjasak a fenyvesek s borzongató a tarolás. Egy széles, lapos gerincen elhagyott erdészház, bent néhány eladatlan karácsonyfa hever. Talán jó lesz majd a tûzre, ha egyáltalán begyújtanak még e huzatos menedékben. Esteledik, s az út menti forrás tükrében felkacaghatna a Hold, ha éppen nem szégyellne szembenézni az éppen reménytelennek látszó téllel. Mégis, útban hazafelé, szemérmes havasi kisugárzás érinti meg az arra járót, ki az új év kezdetén legfennebb csak azon tûnődhet, miért van az, hogy miközben épületeink, kastélyaink, házaink rokkannak, idegenből érkező emberek szinte kéjes élvezettel emelnek villát, palotát, szereznek telket.
A bevásárlás - kivásárlás? - tehát folytatódik - összegeznek komoran a szemlélődők a csempekályha mellett, noha a bakelitlemezről éppen egy régi sláger recseg - miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel -, melyről mindig azt tartották, itt valahogy másképpen hangzik. Lehet, de ettől még megválaszolatlan marad a kérdés: meddig, ugyan meddig a miénk?
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép