Riport: Törököket fogtunk

2004. január 13., kedd, Archívum 2003–2007

Az ember életében kacifántosan csalafinta helyzetek adódhatnak, amelyek elronthatják a napját, de hosszabb távon is megkeseríthetik az életét. Ha nem találja fel, illetve nem vágja ki magát a maga teremtette lehetetlen helyzetből viccel, humorral, egyéb csalafintaságokkal, amelyek a mi esetünkben góbéságnak is neveztethetnek.
Ilyesmi esett meg velünk, amikor december derekán a Székelyfölddel ismerkedni óhajtó török vendégeket fogadtunk. A török ,,hármas fogatot? a már lapunkban is bemutatott, a magyar nyelvet kiválóan beszélő Hayrullah Yiöitbasi professzor vezette, aki a rodostói Taskin Group vállalkozócsoport két frontemberét, Alim Taskin elnök-igazgatót és ennek édestestvér-cégtársát, a másik Taskin urat nyerte meg erre az erdélyi útra, amelyen a törökül is tudó Beder Tibor kalauzolta őket. A Sepsiszentgyörgyre és Zágonra súlypontozott háromszéki programot jómagam ,,hoztam össze?.
Zágoni látogatásunkat előbb Kiss József polgármesterrel is egyeztettük. Ennek napirendjén, török nagyvállalkozó vendégekről lévén szó, a háromszéki ,,Kiss-vállalkozó? cégének summás bemutatása is szerepelt, de zágoni ,,nagy falatnak? természetesen a rodostói Mikes-ház és a Zágonba tervezett hasonmásának újjáépítése bizonyult. Szó esett egy Zágonban elfogyasztott munkaebédről is. Ennek ürügyén a törökök érkezése előtt Kocsis Tünde, a Mikes Mûvelődési Központ mindenese telefonon keresett, és arról faggatott, hogy akkor ,,mi is legyen a menü?. A kérdést azért furcsállottam, mert én több ízben is kóstoltam a zágoni gazdasszonyok főztjét, és ezek után sértésszámba vehetnék, ha én veszem a kezembe helyettük a fakanalat, és én varázsolom a vendégváró asztalra az ízeket, és én írom elő az asszonyi ínyesmesterség esztétikai fogásait. ,,Mutassák be, mit tudnak a zágoni asszonyok, főzzenek úgy, ahogyan szoktak!? - hárítottam el magamtól a megtisztelő kérdést.
Belénk karolnak-e a törökök?
A sepsiszentgyörgyi polgármesteri fogadás után indultunk Zágon felé. Kovásznai kerülővel, hogy az ,,ezer borvíz városát? is láthassák. Yiöitbasi professzor Szegeden doktorált, felesége több éven át vendégtanárként tartózkodott Budapesten. Jelenleg is turkológus szakemberek egyetemi, magiszteri és doktoranduszképzésével foglalkozik, mindkettőjük a török-magyar rokonság elkötelezett híve, Yiöitbasi professzor asszony maga is több mint háromezer török (türk, ótörök) eredetû magyar szót foglalt jegyzékbe. Természetes tehát, hogy útközben ,,nyelvészkedtünk?, törökös helynevekre hívtam fel a figyelmét, ezek között a Kökös, kökény, kökényes, ,,Kökenyes? vitte a prímet, és a török ,,kek? (= ég, égszínkék), a törökök nemzeti színe egyébként maga is beszélő szó: türkizkék. De sok szó esett a mi tájainkon megtelepedett ótörök eredetû népekről, akik közül az úz népcsoport emlékét őrzi Uzon, Uzonka, Úz völgye és több más helynevünk. A besenyők jelenlétének emlékét őrző helyneveink felsorolásába bele se kezdünk, hiszen végig kellene barangolnunk a Kárpát-medence egészét és a Kárpátok külső térségeit (Pecenegi, Peceneaga), a kunokkal (a Kárpátokon kívüli kumán, coman, com?ne?ti, cum?ne?ti nevûekkel) hasonló a helyzet. Aztán ott van mai közszavaink tömkelege. Ezek közül Beder Tibor a Gyalogosan Törökországban címû útikönyvében a jellegzetesen azonos hangzású és jelentésû szavakból válogatott. Arpa - árpa (Árpád fejedelmi nevünk is Árpácskát jelent), bogracs - bogrács, balta - balta, bicsak - bicska, csizme - csizma, elma - alma, dzsebi - zseb, csésze, ibrik - ibrik, kanna, sapka - sapka, kirbacs - korbács, tehne - teknő, tekenyő, pabucs - papucs, kecsi - kecske, kocs - kos, szakal - szakáll, bölen - bölény, baba - apa és babam - apám.
Zágon felé a másik állomásunk Csomakőrös volt. A Taskin testvérek másféle vállalkozásba vágtak, mint a mi Csoma Sándorunk, közömbösen kocsikáznának tovább a szülőfalu szobros templomtere mellett, de Hayrullah Yiöitbasi professzor extatikus fellángolással fogadja el a rövid stopot, amire még egy népes juhsereg is elébéget a templom mögül, a látvány olyan, mintha valahol szülőföldjén, Anatólia kopár domb- és hegyvidékén lennénk. ,,Nem hittem volna, hogy Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujába is eljutok - magyarázza -, ezt nekünk senki sem mondta?, majd törökre fordítja a beszédet, és amire Alim Taskin Orbán Áron székelyudvarhelyi szobrászmûvész alkotása mellé áll, hogy kettőjüket lefotózzam, arra a juhsereg mellől, se szó, se beszéd, a közös képbe beáll a csobán is. Kedves jelenet, mert a rodostói Taskin Group Kazahsztánban hatalmas ipari és lakónegyedi építkezésekbe kezdett, tőlünk egynapos törökországi szusszanás után éppen Alma-Atába indulnak, hogy meghívott vendégekként a rokon kazah nép nemzeti ünnepén részt vegyenek. A csomakőrösi juhász pedig oroszos füles sapkájában, archaikus szakállával egy kazahsztáni pásztorhoz hasonlatos, a románság és az erdélyiek ,,cioban? - csobán? szava pedig - ki hinné? - török eredetû. A Balkán térségéből hozták magukkal azok, akiktől mi, erdélyiek is átvettük.
Yiöitbasi professzor pedig, miközben én a Zágon felé látható domborzati formákat, a Lahó tar tömbjét, a Kárpátok előhegyeinek diktátori parancsra véghezvitt lekopaszítását a kis-ázsiai hegyekhez hasonlítanám, arról a férfiról szól társainak, akit Széchenyi István ekképpen jellemzett: ,,Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve - Kőrösi Csoma Sándor - bölcsőjét kereste a Magyarnak, és végre összeroskadt fájdalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.?
Nemcsak udvariasságból hagyom abba a magam témáját, hanem azért is, mert a Hayrullah által honfitársának mondott szöveg hitelesebb, mintha az én levetkőzhetetlen lokálpatriotizmusom fûszerezné Csoma-rajongásunkat. És eközben előpörgethetem emlékezetemből egy régi történet filmkockáit, amikor a csomakőrösi félhivatalos szoboravatásra igyekeztünk, útközben magunk mellé ültettünk egy út szélén bandukoló idős nénit. Amint kiderült, az egykori kovásznai református lelkész özvegye volt, ő is az ünnepségre igyekezett. Kezében egy plakát nagyságú tekercset szorongatott gyûrődéstől féltve. Mikor a zsúfolásig megtelt csomakőrösi kultúrotthonban Magyari Lajos megtartotta emlékezetes Csoma Sándor-beszédét, Poghirc Ovidiu, akkor Bukarestben az orientalisztikát mûvelő jó nevû professzor (később Párizsba disszidált) elmondta nagyívû Csoma-esszéjét, és én az ünnepi ceremónia vezetőjeként nagy megnyugvással berekesztettem volna a rendezvényt, de utastársunk, az özvegy tiszteletes asszony szóra emelkedett. Bontogatni kezdte a papírtekercset, és csengő hangon elkezdte mondandóját: ,,Úgy, ahogy a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István írta??
Nem fojthattam bele a szót, felolvasta az idézetet.
Érdekes, hogy hatalmas tömeg hallgatta végig. Már mélyen benne voltunk a Géniusz uralgásának politikai trutymójában, és senki sem jelentett föl. Tudtommal.
Hátravan még a fekete leves?
Zágonban Kiss József polgármester várt ránk, és fogadott. A török professzor az üveges szekrényben lévő könyveket szemlézi. Felismerem Pálmay József A székely nemesi családok címû könyvét, kiemelem, és az érintettek bennfentességével a török-magyar kapcsolatok témájába vágva elkezdem a székely nemesi címerek heraldikai szimbólumait magyarázni. Köztük kapásból az én családomét is, amelynek leírása nincs meg ugyan a Pálmay-féle könyvben, de fennmaradt a szöveg eredetije. Ezt 1614-ben a török-magyar viszonyt mesterien alakító erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor látta el kézjegyével, és benne írva-rajzolva vagyon, hogy: ,,Igaz és teljes nemességük jeléül ezt a nemesi címert adjuk: égszínkék katonapajzs, melynek mezejében egész ember látszik, fehér strucctollal díszített magyar süveggel, vörös dolmányban, sárga csizmában, aranyozott karddal az övén, páncélosan, jobb kezében csupasz karddal átszúrt török fejet magasra emelve tart??
A vendégek figyelmesen, jelen lévő itthoni társaim elhûlve hallgatják, végre nekem is ,,leesik a tantusz?, és valószínû, elvörösödve, mint a szattyáncsizma bőre, zavaromban ekelni-mekelni (ekmek = törökül kenyér) kezdek, hogy ma már nem egymást hányjuk kardélre?
És akkor még nem is tudtam, hogy ,,hátravan még a fekete leves?. (Talán van, aki nem ismeri a történeti anekdota eredetét, illetve ennek legrégibb változatát: II. Nagy Szulejmán szultán vendégül látja Enyingi Török Bálint törökverő vitézt 1541. augusztus 29-én Budán, aki észreveszi a rá váró veszedelmet, szeretne mihamarabb távozni, de a szultán a közmondássá vált szavakkal marasztalja, hogy rabságra vettesse.)
Az én címeres ökörségemen már túl vagyunk, a rövidre fogott polgármesteri fogadás után következik az ebéd. A Mikes Mûvelődési Központ konferenciatermébe invitálnak, ahol pazar esztétikai ízlésre valló terített asztal vár. Rajta étkekkel halmozott tálak. Úgy éreztem magam, mint amikor Csernátonban Molnár Árpi bácsi perzselni kezdte az istálló előtt az áldozatot, s a disznó az égő szalmával a hátán a csûr felé iramodott. A terítéken csupa disznóság, szerencsénkre bőven volt kolbász is, vendéglátónk vadász, fia vadászatszervező - ilyen vállalkozást is vezet -, így hamar kiderítettük, hogy a kolbász is nemes vadhúsból készült.
Alim Taskin úr pohárköszöntőt mondott, ebben a címereinkben olyan sûrûn látható kardba szúrt és magasra emelt török fej kedves történeti anekdotává vált, és új töltetû metaforaként azt példázta: a két testvérnép, a török és a magyar, ezen belül aztán különösen a székelymagyar híre-neve hatalmas, a kardélre hányt fejek helyett ma kölcsönösen állítunk közös emlékmûveket hőseinknek. Ez utalás volt arra, hogy II. Rákóczi Ferencnek a török állam állított monumentális emlékmûvet Rodostóban, a magyarok Mohácsnál örökítették meg Szulejmán szultán emlékét, de Tekirdagban háromalakos térplasztikai alkotással tisztelgünk mi, háromszékiek is Mikes Kelemen emléke előtt, a zágoniak részt vállalnak a Nagyságos Fejedelem ,,kis kamarássa? rodostói házának újjáépítésében, és ennek hasonmását felépítik Zágonban is. Rodostó legszebb tengerparti parkja tulajdonképpen Magyar park, s amíg a Kárpát-medencében a Rákóczi-évforduló alkalmával mintegy hét-nyolcezerre becsüljük az emlékünnepségek résztvevőinek számát, török vendégeink az ottani ünneplők seregét mintegy százezres nagyságúnak vélik.
Ezt nevezik szónoki mestervágásnak! Pedig Taskin úr mindegyre hangsúlyozza, hogy ő vállalkozó, gazdasági szakember. Yiöitbasi professzor pedig utánozhatatlan nyelvi varázzsal tolmácsol, a köztünk lévő baráti testvérséget emlegeti, amely annak ellenére, hogy a történelem során államaink között zordak és nehézkesek is voltak, a jövőben viszont megváltozhatnak.
Közben a konyhából a lajbielőnyi flekkenek fûszeres illatát érzem - kirohanok -, kérdezem a meglepett asszonyokat, hogy nincs valami másféle hús a háznál? - Miért? - csodálkoznak. - Ez nagyon finom! Friss és poronyó, mint a harmat. Replikázni nincs idő és alkalom. - Nincs valami csirke, tyúk? - Vanni van, de csak bolti. - Gyorsan tegyék oda sülni! És nehogy ezt a sok disznóságot a törökök orra elé tegyék?
Végül is a zágoni fogadás remekül sikerült. Finom volt a növendékhúsból készült savanyú leves - a csorba is török szó -, remek volt a vadhúsból töltött sült kolbász, amelyből a zsír nem fröccsent ki a kés nyomán, és étolajban ropogósra pirultak a tyúknyi csirkecombok.
Bizonyság a jó ebédre, jó szövegre, hogy januárban török testvéreink bennünket újra felkeresnek.
(folytatjuk)
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-01-13: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás