Nem tagadom, múlt heti riportommal meg akartam hatni Sepsiszentgyörgy polgármesterét, akit annál többre becsülök, minél inkább elüt elődjétől. Buzgó igyekezetében igazán dicséretes ötletekkel rukkolt elő rövid hivatali szolgálata alatt, amikor pedig a kanálisfedők megemelésére is kiterjesztette figyelmét, ami nem szokásom, kimondottan a szívembe zártam.
Eme érzelmeknek tulajdonítható, hogy amikor az őrkői romák csalódásáról tudomást szereztem, szelíd húrokat pengetve, várostörténeti példákkal próbáltam hatni rá, holott bírálattal is előhozakodhattam volna. Mint az olvasó talán emlékszik, megesett kies városunkban, annak is festői legszélén, úgyszólván már túl a település határain, de a civilizáción mindenképpen, hogy a nyomorban tengődőknek a városháza egy tisztségviselője nyári földmunkát ígért, amit ők, adva lévén viskóikban a sok éhes száj, boldogan vállaltak volna. Mi történt közben a városháza falai közt, mi nem, elég az hozzá, hogy a Debren medrének rendezését más kapta meg, a cigányok pedig hoppon maradtak.
Illetve mégsem.
Miként megírta lapunk, s ahogy három rádióadó is számtalanszor bemondta, a polgármesternek az ötlet ama része tetszett meg, mely a romák pénzbírságainak ledolgozására vonatkozott. Magyarán, készpénzt az 500 millióból egy lejt sem fog látni az őrkői lakos. Aki pedig ínségében arra ácsingózott, az szívhatja tovább a fogát, és éhkoppját felüdítő testmozgásként könnyű nyolcórás lapátolással csillapíthatja.
Amolyan kis szibériai munkatelepi élményt kínál hát nekik a városháza munkabér helyett. De ne legyünk túl szigorúak, kényszer az nincs, ugyanis szabad döntése alapján mehet ingyenmunkára a roma oda, ahol naivitásában és hiszékenységében — elvégre megígérték neki — pénzt remélt keresni. Igaz, a fityisz mellé kap egyebet is: élelmét közben neki magának más elfoglaltságból kell előteremtenie. Megkoronázza mindezt a városvezető lapok megszellőztette vélekedése, miszerint e csodás megoldás nagyobb törvénytiszteletre serkenti majd a telep népét.
Népnevelésről van tehát szó!
Jaj, akkor az már más! — mondanám. Köztudomás szerint rájuk fér, ráadásul a városnak egy petákjába sem kerül.
Szemforgatással sem vádolom én a városvezetőt, elvégre nem vagyok erkölcscsősz. Azt is tudom — apropó politika —, hogy a romák megfegyelmezése ma nyerő kártya, de a kislány, aki némi kotorászás árán a tömbházunk mögötti kuka tövében reggelizik hetek óta, nyilván magára vethet, ha képtelen lesz felfogni, milyen jó, hogy édesapja megszabadul pénzbírságaitól (amiket amúgy semmilyen hatóság nem lett volna képes bevasalni rajta) munkája fejében, s hogy inkább elhordja otthonról az ennivalót ahelyett, hogy hozná.
