Sikertörténet: Kézdivásárhelyi dollármilliomosok

2004. február 4., szerda, Archívum 2003–2007

2.
Bába György 34 éves cégtulajdonosra várok a titkárságon, a kézdivásárhelyi Primex székházában. A sportosan öltözött fiatalemberből első látásra nem nézném ki, hogy ő a sikerember, ruházatával szemlátomást csöppet sem igyekszik kiválni az átlagból, akármelyik alkalmazottjával összetéveszthető. Kezdetben nem sok kedve lehetett szóba állni a riporterrel, említi is beszélgetés közben, hogy a Capitalban megjelent üzletember-interjúk jó része fiktív, az illetők tudomása szerint be is perelték az újságot a csalásért. A sajtóval szembeni tartózkodásán erőt véve, végül mégis beinvitál a tárgyalóba. Azóta sem tudom, nekem szóló bizalomból vagy inkább azért, mert közöltem: miután a konkurens Interexpo főnökével már készítettem interjút, nem szeretném, ha ő - éppen ő - nem jutna szóhoz.
Előre kell bocsátanom, a beszélgetésben egy valóban koncepciózus, nagyobb formátumú üzletembert ismertem meg.
Kis bolt, kis spekuláció
- Bába György Szentgyörgyön a Székely Mikóba járt iskolába, majd követte édesanyját, aki ?85-ben Kézdire költözött, s a kantai gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Dolgozott-e még másutt is?
- A régi rendszerben nem dolgoztam semmilyen más munkahelyen. Besegítettem a szüleimnek, a mostohaapámnak volt egy pálinkafőzője, ott nyaranta segítettem. Már a szüleim, az édesanyám is, mondhatom, hogy magánvállalkozó volt. ? ugyan laboránsként dolgozott, de mellette kis irhabunda-tisztítást vállalt, meg kereskedést - mellékfoglalkozásként. Kisiparos-engedélye volt. Tulajdonképpen édesanyám nevelt, mert már négyéves koromban elváltak a szüleim. S láttam, hogy édesanyám a másik hivatalos munkahelye mellett hogyan csinálta délután a dolgokat. Ez tulajdonképpen egy mentalitás, és így alakult ki. Valóban, ez a hajsza? ez a munkafelfogás így alakult ki. Ahogy a katonaságot letettem, már megtörtént a rendszerváltás. S nekifogtam. Magyarországon egy egyetemet elkezdtem, és párhuzamosan a kollégáimmal megalapítottunk itthon egy céget, 1990-91-ben kezdtünk szoftot írni, a médiatechnika, a számítástechnika érdekelt. Ahogy írták az újságban.
- Akkor végzettségére nézve informatikus lenne?
- Magyarországon közgazdaságit kezdtem, csak nem végeztem el. S tulajdonképpeni tanulmányaimat az NBA-n keresztül folytattam - ez a Connexnek egy tanfolyama. De mondom, a tulajdonképpeni nyitást a szoft jelentette. Könyvelői programokat készítettünk, adatbázisokat. Majd továbbfejlődött az egész, megalapítottuk négy társsal a Polyp Kft.-t, a kábeltévét. Párhuzamosan ment a Polyp és a szoftcég, de ez utóbbi, sajnos, nem mûködött kielégítően, nem igényelték az emberek a programokat, kevés volt a számítógép, uralkodott még a régi mentalitás, sok könyvelővel dolgoztak a cégek. Nem újítottak, hogy ne veszítsék el munkahelyeiket a könyvelők?
- Akkor a pénzt a Polyp hozta?
- Pénzünk nem volt. Illetve volt egy kezdő tőkénk. Tulajdonképpen Magyarországon tettünk szert rá, ott részvényekkel foglalkoztunk a tőzsdén, brókereskedésnek mondhatnám, egy része ott gyûlt össze ?93-94-ben.
- Volt bátorsága belevágni a tőzsdézésbe?
- Igen. Alkalmas volt rá a pillanat, mert akkor ?91-től egészen ?93-ig folyt a nagy privatizálás. Párhuzamosan volt nekem egy kisebb üzletem Szentgyörgyön a Csíki utcában. Nagyon szeretem a zenét, és ott zenekazettákat árultunk ?93-94-ben. Nem létezett akkoriban a szerzői jog törvénye, a kazettákat Lengyelországból hozták be, és mi árultuk. Csak kazettákat. Akkor az nagyon ment. És ?94 végén én nyitottam meg az első háztartásigép-üzletet Kézdivásárhelyen, akkor kezdtem vásárolni belső beszállítóktól az árut, amit ma is forgalmazok.
Kézdi és a főváros
- Majd létrejött a Primex cég, és ezzel kezdetét vette az import. Legelőbb egy kamion áru Olaszországból. Az Indesit és Ariston márkákat forgalmazó Merloni cég képviselői lettünk. Mindenki más márkával nyitott. Hogy mondjam: volt egy ilyen agreement (megegyezés) köztünk. Nem beszéltük meg, de mindenki más úton járt.
- A konkurencia is hatalmasat fejlődött, az Interexpo tavalyhoz képest megduplázta az eladásait. Ön is megduplázza? Itt az újságban a 2002-es forgalmáról az áll: harmincmillió dollár.
- 28 millió volt. Nem mondhatom, hogy éppen megduplázzuk, de majdnem. Alkalmazotti létszámunk is folyamatosan nő. 260-an vagyunk, és elérjük a háromszázat. Itt egy pár személy vezeti a tevékenységet, a többi az országos hálózatban dolgozik, mert mi az országos piacot látjuk el.
- Egyszerre rendelkezett már raktárakkal és üzletekkel is?
- Nem, először importtal és nagykereskedéssel foglalkoztunk. Maga a Cosmo márkanév és az üzlethálózat ?99-ben született meg, és azután alakult ki. Tehát három-négy éves története van. A Cosmo márkanevet én találtam ki, ez a kozmoszból származik, hobbim a csillagászat és a science fiction, gyerekkoromban nagyon szerettem, csillagvizsgálóm is volt. Persze, muszáj volt úgy átalakítani, hogy jól hangozzék a román fülnek. Így módosultak brand színei is. A Cosmo név megmaradt, de a betûformákat, a színeket újból regisztráltattam, láthatta reklámjainkon. A hálózat meg a Cosmo-üzletlánc öt regionális raktár és 61 üzletből áll.
- A konkurencia 81 üzletet nyitott.
- Igen. De nem is az üzletszám a fontos, hanem az eladások hatékonysága.
- De uram, hogy van az, hogy mindkettő országos központja itt székel Kézdin?
- Ez furcsa, mindenki ezt kérdi. ?k is innen indultak, én is innen indultam, mondhatom egyszerre és ugyancsak a háztartásigép-kereskedelemben. Nagyjából ugyanazt forgalmazzuk, de mindenkinek van egy specifikus márkája is. Pl. a NEI a saját márkánk, ezt megvásároltuk egy angol cégtől, és kizárólag mi forgalmazzuk. De ahogy mi egy városban vagyunk, ugyanúgy a másik két konkurens üzlethálózat, a Flanco és az Altex is egy városban székel, csakhogy az Bukarest. Ez a négy országos üzlethálózat a mi ágazatunkban. Itt egy kicsit nehezebb volt megszervezni, Kézdivásárhelyen jó munkaerőt kapni nagyon nehéz. A követelmények már országos szinten mozognak, sokkal nagyobb hatékonyságot kell elérnünk.
- Persze, a hálózatban már eleve több románra van szükség?
- Az itteniek mind magyarok. Mi megpróbáltuk, hogy az irodai környezet a székházban ne változzék, az egyensúly megmaradjon. Akad ugyan itt is román, aki megtanult magyarul. Viszont Bukarestben az irodában mind románok dolgoznak. És ha ide jönnek, a román kollégákkal csak románul beszélünk.
- Hallom, az utóbbi évben huszonvalahány üzletre tettek szert. Sok kisebb versenytárs eltûnt ennek következtében?
- Így van. Az idén (2003-ban - szerk. megj.) nagyon jó piac volt, boom, ahogy mondják, mert a részletvásárlási rendszer nagy sikert aratott a kereskedelemben. Valószínûleg visszaesés követi, reméljük, hogy nem jövőre, hanem később.
- Akkor fel kell készülnie rá. Most a bankok megszigorították a részletvásárlás feltételeit.
- Így van. Most új ötleteken törjük a fejünket, a részletfizetés mellett valami más szolgáltatást is kellene nyújtanunk. Másfelől az említett szigorításról: tudja, nem ettől függ az államkassza, nem a részletvásárlástól borul fel az egyensúly az import és az export között. Persze, ezt a legkönnyebb korlátozni. A furcsa az, hogy legalább 15-20 százaléka a forgalmunknak belföldi termék. Sőt, ezek a helyi gyártók exportálnak is. Tehát mondhatom, hogy amit innen kivisznek a helyi háztartásigép-gyártók egy olyan 50-60 millió dollár értékben, az már ellensúlyozza az importot. Különben a háztartási termékek az egész import két százalékát jelentik.
- És főleg új üzleteket kíván nyitni, hálózatot bővíteni, vagy gondolt másra is, esetleg gyáralapításra? Zárja a kört, gyártja is, amit árul.
- Sajnos, erre nincs lehetőség. Voltak itt is kisebb gyárak, kisebb márkák, ezek az utóbbi két évben a nagy fuzionálás során fölvásárlódtak. Ami megtörtént világszinten, az megtörtént itt Európában is, a nagyobb márkák, pl. az Electrolux vagy a Merloni felvásárolta a kisebb márkákat. Itt például a Samust, a szatmári gyárat. És az az igazság, hogy mi kereskedők vagyunk. Nehéz lenne teljesen mást kezdeni. Én azt szeretem, mikor egy dolgot csinálok, és azt jól.
Átnevelni az embereket
- Önnek volt egy haveri köre. Mi történt vele? Látom, mindig volt, akire támaszkodnia. Kiment Magyarországra, nem lapátot ragadott, mint sok góbé, hanem társaival tőzsdézni kezdett. Ott gyakorlatilag elvégezte a közgazdaságit. És most: elmaradtak a régi barátok? Felkerült a 300-as listára - ez mára külön osztály Romániában?
- Így van. ?szintén szólva, nem is tudtam, hogy bekerülök az első háromszáz közé, ma sem értem, mi alapján kategorizáltak. De valóban befolyásolta a haveri köröket, mert egy kicsit más szintre kellett lépni. És nem is ez, mert nem vagyok annyira ,,felülről néző? típus, hanem inkább az idő. Itt egy körbe bekerültünk. Minél többet kell dolgozni, annál kevesebb idő marad. 12-14 órát dolgozom naponta.
- Családja?
- Feleségem és egy fiam. De most már az az igazság, hogy az ember nem csupán a pénzért csinálja. Maga a karrier, maga a cég jövője, az alkalmazottak sorsa - tehát sok mindent kell nézni egy idő után. Plusz azt, amit elértél, tovább kell építeni. Mert könnyû lenne most abbahagyni: ennyit ér és kész! De szerintem itt egy más értékelési szintre lépünk.
- És ha konkurenciának számít az Interexpo, fordult már elő, hogy ők vették meg vagy ön azt, amire a másik pályázott?
- Nem is vásárolni, hanem kibérelni inkább. Valószínû, voltak ilyen ütközések a piacon, és mindig lesznek. De ezeket úgy kezeljük, hogy ne nagyon befolyásoljon minket. Én őszintén inkább a két bukarestit tekintem konkurenciának. Azok az erősebbek.
- És mi lesz a jövője ennek a piacnak?
- Amíg egypár évig létezik ez a piac, addig meglesz a küzdelem a négy cég között. Nem mondhatom, hogy mindenki megmarad. Tehát jöhetnek külföldiek, akik felvásárolnak majd, mert nagyobb üzlethálózatot szeretnének nyitni Romániában. Azt kevésbé látom, hogy lennének fuzionálások a négy között, mert mindenkinek megvan a saját érdeke. Akkor következhetne be ilyesmi, ha a piac nagyon leszûkülne, hogy elkerüljék a ráfizetésessé válást, a bukást.
- Márpedig előfordulhat, hogy visszaesik a kereslet!
- Így van, de Romániában még nagyon sok az ócska mosógép és jégszekrény a háztartásokban, automata mosógép csak 36 százalékukban van. A piac telítettségéről még szó sincs. Az embereknek is változniuk kell. Mert sokan konzervatívak: jó nekik a húszéves Fram hûtő is. Nem nézik, mennyit fogyaszt. Nyugaton négy-öt év alatt mindenki lecseréli a régit. Úgy lehetne nálunk is dinamikus az üzlet. Ezért az embereket is meg kell nevelni. A következő lépés ez lesz: egy új kultúra, egy új életforma kialakítása.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-02-04: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás