
Megszoktuk már, hogy a Mikes Kelemen Líceum minden esztendőben megünnepli, díjazza legjobb sportolóit. Így történt idén is. Egy fél délelőttöt a sportra szántak, hogy közelebb kerüljön tanár és a sportoló diák egymáshoz, a tanár és nem sportoló diák a mozgás szépségéhez, vagy ha így jobb, szemléltetőt kapjon a mozgás, a sport életünkben betöltött szerepéről, hogy jobban megértsék, miért is van az, hogy néha-néha a sportoló diákban, osztálytársban elakad a szó a számonkérés verejtékkel áztatott pillanataiban. Nem azért, mert lusta, mert nem szeret tanulni, hanem mert e téma, lecke megtanulására kevesebb időt fordíthatott, hiszen éppen országos bajnokságra készült, s ilyenkor fizikailag és szellemileg is az előtte álló nagy versenyre összpontosított, vagy éppen országos bajnokságról érkezett elcsigázottan, meggyötörten? Jó volt látni a zsúfolásig megtelt lelátót, a bemutatót tapssal jutalmazó tanárt, diákot, amint ott szorong a nézőtéren, s éberen figyeli, izgul a tanítvány, az osztálytárs, a barát produkciójának sikeréért.
Az idei sportünnepélyre ,,rátettek még egy lapáttal? a szervezők. Olimpiai év lévén, az olimpiai lángot szimbolizáló fáklyás futással emlékeztették a város iskoláit, lakóit arra, hogy közeledik az athéni olimpia, hogy sporttársadalmunk készül a sport nagy ünnepére, hogy ráadásul ma egy történeti eseményt élünk majd át, a Román Olimpiai Akadémia Kovászna megyei fiókjának megalakulását, életre hívását.
A szépen összemosott ünnepély a jelképes olimpiai láng megérkezésével, behozatalával kezdődött, a szintén jelképes kandeláber lángra lobbantásával, az olimpiai zászló felvonásával jelezték, hogy kibontakozhat a sportünnepély, melynek rangos vendége az olimpiai bajnok Pene? Mihaela, az olimpiai akadémia elnöke (bizonyára nem sértődött volna meg, ha maga mellett látja tokiói csapattársát, a Szentgyörgyön élő Derzsi Edét, és meggyőződésem, ez a duó csak emelte volna az ünnepély rangját, bizonyította volna az ünnepély olimpiai részét megálmodók tájékozottságát). Az olimpia eszméjéért sokat tettek díjazása után a zsibongó lelátó sporttörténeti tudását bővíteni szándékozó céllal elevenítette fel a játékok történetét Révész Katalin tanárnő. A rossz akusztikájú teremben, a nem rétornak született tanárnő beszédéből hogy mit értett a közönség, nem érdekes, a jó szándék az értékelendő.
Az ünnepély ,,Mikes-felében? jöhettek azok, akiknek szólt ez az ünnep - a líceum és az égisze alatt mûködő ISK sportoló diákjainak díjazása Pál Ferenc igazgató úr személyes közremûködésével -, majd a díjazottak bemutatója.
A díjazottak:
atléták: Szonda Tihamér, Kádár Tibor, Szentpáli Ferenc, Bálint Ajtony, Ungvári Zsolt, Bálint Csanád, Pályi Kiss Sándor, Domokos Tibor, Feisthammel Emanuel, Székely Dalma, Mezei Lóránt, Csutak Hunor, Arsenie Claudiu, Kodolányi Réka, Kodolányi Eszter, Igyártó Arnold, Molnár Zoltán, Biró István, Csûrös Attila, Molnár Szilárd, Maksai Zsolt, Spielmann Kinga
kosárlabdázók: Sándor Emőke, Fias Helga, Györgyi Viola, Gál Gabriella, Bordás Noémi, Bencze Kinga, Ursu Csengelle, Kerekes Zsuzsanna, Koródi Csilla, Kolozsi Eszter, Mikó Ágnes, Terza Katalin, Kató Mária, Sinka Andrea, Bocskai Orsolya, Antal Orsolya, Kerekes Dea, Farkas Palkó Szende, Sonka Frida, Tulit Gyopár, Vers Kinga, Budai Noémi, Arsenie Claudia, Sükeji Tímea
és tornászok: Vas Zsolt, Bálint Victor, Miklós Zsolt, Vasile Mihai, Vajda Gellérd, Csiszér Alpár, Demeter Lóránt, Vlej Zsombor, Fekete Zoltán, Iordache Alexandru, Ungureanu Gabriel és a legkisebbek: Barabás Csaba, Borbély Roland, Balázs Szilárd, Bulai Daniel, Pancescu Drago?, Stamatie Andrei.
Trófeák, oklevelek, ajándékok találtak gazdára, nyugtázva a tényt: az iskola, az intézmény vezetősége értékeli munkájukat, eredményeiket.
Hogy még véletlenül se maradjanak adósak, hát látványos sportbemutatóval viszonozták az iskola, az intézmény jótettét. Az atléták stafétáztak, a kosárlabdázók játszottak, a tornászok - élükön az egykori Mikes-diákkal, ma az olimpiai válogatott keret tagjával, Bucur Adriannal és az ifjúsági válogatott Vas Zsolttal - a szertorna szépségéből nyújtottak ízelítőt, és nem maradtak ki a sorból a tollaslabdázók, a mûvészi torna (ritmikus sportgimnasztika, ha ez a kifejezés hízelgőbb a füleknek), a sporttánc, az aerobik hódolói sem. Így vált teljesebbé, még szebbé a Mikes Kelemen Líceum sportünnepélye. A végén felcsendült az olimpiai himnusz, melynek szövegét Szamarasz Spirosz írta, zenéjét pedig Kosztisz Palamasz szerezte.
Egy szép délelőttben volt részünk. Köszönjük!
(áros)