17.
ÖKÖLVÍVÁS
Ökölvívás - a hinduk ősi eposza, a Mahabharata már utal a létezésére. Ismerjük a 23. ókori olimpia - i. e. 688 - ökölvívóbajnokának nevét: a szmirnai Onomasztosz.
Az idő tájt szorító nélkül, kézfejre tekert szíjjal ,,verték? egymást a bajnokjelöltek. Homérosz így tudósít az Iliászban erről az ökölvívó-küzdelemről:
?kikerültek a kör közepére;
izmos két kezüket tüstént egymásra emelték,
estek is egymásnak, súlyos kezük összevegyûlt ott;
rettentően recsegett állcsontjuk, ömölt a veríték
minden tagjukról: támadva rohant nagy Epeiosz,
arcon-ütötte a körbe-lesőt, s az nem maradott ám
állva soká: megroskadt mind sugaras deli tagja.
Mint Boreász rohamában a hal felszökken a sásos
part fele, majd a sötét hullám újból beborítja:
így szökkent fel a már leütött: de a büszke Epeiosz
megfogván a kezét, fölemelte: s a drága barátok,
kik körben vártak, kivezették: ment rogyadozva.
Később a bőrszíjat ólomgombokkal, majd vastüskékkel díszítették. Ez a küzdelem már nem is ökölvívás volt, hanem sokkal inkább élethalálharc. Szerencsére megbukott Róma, s a birodalom feloszlatásával hamut hintettek erre az ,,ökölvívásra?.
Századok múlva Angliában születik újjá az ökölvívás - sima vagy ,,díszített? bőrszíjak nélkül. A csupasz öklû legények tanítómestere, James Figg iskolát nyitott, s abban tanította az ököllel való vívás mûvészetét. Sorra tûntek fel a nagy bajnokok - John C. Heenan, Tom Sayers, Jack Broughton, George Washington? Igen, George Washington, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, aki 16 éves korában Virginia állam csupasz öklû bajnoka volt. Az utolsó csupasz öklû ,,óriás? John Sullivan, az első kesztyûs bajnok pedig James Corbett, akit a sporttörténelem a modern ökölvívás atyjának tekint.
A sportág ,,felnőtté válása?, hosszú vándorútja Queensberg szabályainak megjelenésével ért véget. Ez a szabály előírta a kesztyûk kötelező használatát, megszabta a menetek idejét?
Az első két újkori olimpia - 1896 és 1900 - mûsorából kimaradt az ökölvívás. St. Louisban viszont hét súlycsoporttal mutatkozott be. A mezőnyben akadt olyan versenyző is - Oliver Kirk -, aki két súlycsoportban lépett küzdőtérre, és mindkettőben - harmatsúly és pehelysúly - győzött. St. Louisban egyébként minden súlycsoportban amerikai szerezte meg a bajnoki címet. Négy esztendővel később, az első londoni olimpián ugyanezt tették az angolok. Az amerikai, angol ,,szokásnak? a svédek vetettek véget, mégpedig úgy, hogy a stockholmi olimpia mûsorából kivették az ökölvívást. Az antwerpeni csonka olimpia újra találkozóra hívta az ökölvívókat, sőt, hőst is avatott az amerikai E Edward agan személyében. Hogy miért lett hős a kisnehézsúlyú Edward Eagan? Ez tizenkét év múlva derült ki, amikor a derék Eagan évszakot és sportágat váltott, azaz bobba ült, és az amerikai egységgel olimpiai aranyérmet szerzett. Edward Eagan lett tehát az első olyan spotolója a nagyvilágnak, aki nyári olimpiai bajnokként téli olimpián is aranyérmes tudott lenni.
Ugorjuk át a második világháborút. Az ok egyszerûen így hangzik: a Papp-éra kedvéért. Papp László 1948-ban, a második londoni olimpián egy eddig nem látott, s ezért csodálatos sorozatba kezdett: megszakítás nélkül három olimpiai bajnokságot nyert, aztán mint aki jól végezte dolgát - hej, pedig ha marad a sorban, a negyediket is megnyerhette volna -, búcsút intett az ötkarikás játékoknak, átnyergelt a profik világába, s ott is a vén Európa legyőzhetetlen Papp Lacija lett, maradt, profi Európa-bajnoki címet szerzett. És minden bizonnyal nyert volna világbajnokit is, ha hazája akkori politikusai, ha a kor kelet-európai politikája ebben a törekvésében nem gátolja meg? Na de ez már a múlté, s ne töprengjünk ezen. Inkább mondjuk el, hogy Papp Laci a kubai nehézsúlyú Teofilo Stevenson és honfitársa, az ugyancsak nehézsúlyú Savon személyében követőkre talált. Míg Papp súlycsoportot cserélve (középsúlyból a nagyváltósúlyra váltott) vitte véghez bravúrját, a derék kubaiak megmaradtak végig nehézsúlyúnak. Azt szinte mondanunk sem kell, hogy őt is ,,kiszemelte? a profi világ, igen ám, de Fidel Castro diktatúrája nem bizonyult annyira hajlékonynak, annyira engedékenynek, annyira szabadelvûnek, mint a Kádár-féle, és Stevensonnak, majd Savonnak amatőrként kellett szegre akasztania kesztyûjét.
Na de térjünk vissza a szívünk csücskében helyet kapott Papp Lászlóhoz, és idézzük fel a három Papp-döntőt. Az első 1948-ban Londonban. A krónikásáé a szó: ,,?Gong után Laci soroz, és juj, micsoda horog! Ó, kész a meccs! Wright megroggyant, szédeleg. Még egy ütés, vagy talán kettő, aztán már számolják is az angolt. De ördög és pokol! Laci úgy üti, mint a homokzsákot, és semmi! Gong? A második menetben Papp fergetegként támad. Wright megint megroggyan. Aztán megint magához tér. Azt mondják, civilben matróz. Hát, kemény legény! Papp lankad. Wright is vissza-visszaütöget. A menet vége Wrighté? A harmadik menetben Wright frissebben kezd. Támad. És üt. És talál! Másfél percig jobb az angol, aztán Laci feltámad. Egyre tisztábban kidomborodik a fölénye! S ha Csíknál - szerk. megjegyzés: a szintén olimpiai bajnok harmatsúlyú Csík Tiborra utal a krónikás - szurkoltunk az eredményhirdetés előtt, itt nincs kétségünk. Győz Papp, Magyarország!?
A második. 1952, Helsinki. ,,Gong. Laci azonnal támad, de nem találja el a dél-afrikai Schalkwykot? Csak a menet vége felé találnak célba Laci ütései. De akkor aztán alaposan. Erre aztán adja is a lelátó a tanácsot: bal-jobb, bal-jobb!? Bal horog, Laci, bal horog!? Most, mint a pörölyecsapások, úgy zuhognak az ütések a dél-afrikai fejére? A második menetben Laci megint támad, de ütései feltûnően pontatlanok. Igaz, ebben a dél-afrikai is ludas, kitûnően védekezik? De csak védekezik!? Papp óriási pontfölényben van. A harmadik menet fülsiketítő zsivajban kezdődik. Mindenki magyarul kiabál. Schalkwyk összeszedi maradék erejét, és támad. Bal keze félelmetesen meglendül, Papp azonban jobb kézzel keresztezi. A dél-afrikait álcsúcson találja az ütés. Schalkwyk meginog, aztán térdre esik. Egy, kettő, három? nyolc? Schalkwyk feláll, és Pappba kapaszkodik. Papp lerázza magáról, és újabb horgokat visz be neki. Ismét megroggyant lesz, tántorog, de legény a talpán: nem kerül padlóra. Papp Laci óriási fölénnyel győz!?
A harmadik győzelmét mondja el ő. 1956, Melbourne. ,,Nem szégyellem bevallani - emlékezik vissza Papp László -, hogy Zbigniew Pietrzykowskitól bizony tartottam. Még élénken élt emlékezetemben a varsói vereség. A lengyel viszont csupa önbizalom volt. Bízott abban, hogy ismét ellátja a bajomat. Nem voltam túlságosan ideges, mert tudtam, hogy ezúttal a lengyel fiúnak több veszítenivalója van. Elvégre én már kétszer nyertem olimpiai bajnokságot? Persze, azért bíztam magamban? Hogy ki ütötte az elsőt? Azt már nem tudom. Arra azonban emlékszem, hogy kezdetben a lengyel nagyon jött előre, de nemigen talált. Ettől szemlátomást ideges lett. Az első menetben egy alkalommal észrevettem, hogy közelharc során jobb egyenesre készül. Gyorsan lehajoltam, és csaknem egyidejû ütés közben jobb horoggal gyomron, majd ezt követően egy csapott jobb horoggal állon találtam. Ez az ütés nem volt elég pontos, de erő volt benne. Pietrzykowski padlóra került, ötnél felállt, s nyolcnál folytatta a küzdelmet? Kinéztem edzőmre, aki derûs arccal állt a sarokban, kacsintott egyet, s csak annyit mondott: Nyertél, Laci!? Még hátravolt a döntő? Az amerikai Torres kemény fickó volt. Minden mérkőzését fölényesen nyerte. Tőlem azonban láthatóan félt, gyakran menekült, sokszor kettős fedezékbe vonult, de távolról pontosan, jó ütemben, erőteljesen ütött. Nekem nem ment úgy, mint a lengyel ellen. Nem tudtam megfelelően kiszámítani az ütőtávolságot. Egyszer azonban egy jobb horogtól Torres mégiscsak megingott, tántorogni, szédelegni kezdett, de nem számoltak rá. A második menetben ismét elkaptam a fekete fiút, ezúttal gyomron. Láttam, hogy megrándul az arca... Attól kezdve állandóan támadtam, irányítottam a mérkőzést, és az utolsó menetben meg-megújuló támadásokkal fokoztam előnyömet. Zúgott a hatalmas csarnok, amikor kihirdették a győzelmemet. Harmadszor is sikerült!?
S ha már Papp Lászlóra emlékezve szóltunk az olimpia és a profi világ összefüggéséről, kapcsolódásáról, hadd említsünk meg még néhány márkás nevet, olyanokat, amelyek egyformán szépen csengtek a két világban: Leonad Ray, Floyd Patterson, Cassius Clay (később Mohammed Ali), Joe Frazier, George Foreman? s hogy visszatérjünk a jól ismert vizekre: Kovács István, Erdei Zsolt.
Olimpiai bajnokok
Év Papírsúly Légsúly Harmatsúly Pehelysúly
48 kg 51 kg 54 kg 57 kg
1904 - Finnegan (EÁ) Kirk (EÁ) Kirk (EÁ)
1908 - - Thomas (NBR) Gunn (NBR)
1920 - Genaro (EÁ) Walker (DAF) Fritsch (FR)
1924 - LaBarba (EÁ) Smith (EÁ) Fields (EÁ)
1928 - Kocsis (MA) Tamagnini (OL) Van Klaveren (HOL)
1932 - Énekes (MA) Gwynne (KA) Robledo (ARG)
1936 - Kaiser (NÉ) Sergo (OL) Casanovas (ARG)
1948 - Perez (ARG) Csík T. (MA) Formenti (OL)
1952 - Brooks (EÁ) Hamalainen (FI) Zachara (CSZ)
1956 - Spinks (NBR) Behrendt (NÉ) Szafronov (SZU)
1960 - Török (MA) Grigorjev (SZU) Musso (OL)
1964 - Atzori (OL) Sakurai (JAP) Sztyepaskin (SZU)
1968 Rodriguez (VE) Delgado (MEX) Szokolov (SZU) Roldan (MEX)
1972 Gedó (MA) Kosztadinov (BUL) Martinez (KU) Kuznyecov (SZU)
1976 Hernandez (KU) Randolph (EÁ) Gu Yong Jo (ÉK) Herrera A. (KU)
1980 Szabirov (SZU) Leszov (BUL) Hernandez J. (KU) Fink (NÉ)
1984 Gonzalez P. (EÁ) McCrory (EÁ) Stecca (OL) Pernell (EÁ)
1988 Hrisztov (BUL) Kim (DK) McKinney (EÁ) Zulow (OL)
1992 Marcelo (KU) Csol csoj (ÉK) Casamayor (KU) De la Hoya (EÁ)
1996 B.Petrov (BUL) Romero (KU) Kovács I. (MA) Szoltani (ALG)
2000 Asloum (FR) Ponlid (THA) Ortiz (KU) Kindelan (KU)
Év Könnyûsúly Kisváltósúly Váltósúly Nagyváltósúly
60 kg 63,5 kg 67 kg 71 kg
1904 Spanger (EÁ) - Young (EÁ) 1908 Grace (NBR) - - 1920 Mosberg (EÁ) - Schneider (KA) 1924 Nielsen (DÁN) - Delarge (BEL) 1928 Orlandi (OL) - Morgan (UZ) 1932 Stevens (DAF) - Flynn (EÁ) 1936 Harangi (MA) - Suvio (FI) 1948 Dreyer (DAF) - Torma Gyula (CSZ) 1952 Bolognesi (OL) Adkins (EÁ) Chychla (LEN) Papp (MA)
1956 McTaggart (NBR) Jengibarjan (SZU) Linca (RO) Papp (MA)
1960 Pazdzior(LEN) Nemecek (CSZ) Benvenuti (OL) McClure (EÁ)
1964 Grudzien(LEN) Kulej (LEN) Kasprzyk (LEN) Lagutyin (SZU)
1968 Harris (EÁ) Kulej Wolke (NÉ) Lagutyin
1972 Szczepanski(LEN) Seales (EÁ) Correa (KU) Kottysch (NÉ)
1976 Davis (EÁ) Leonard (EÁ) Bachfeld (NÉ) Rybicki (LEN)
1980 Herrera A.(KU) Oliva (OL) Aldama (KU) Martinez (KU)
1984 Page J.(EÁ) Breland (EÁ) Taylor M. (EÁ) Tate (EÁ)
1988 Janovszkij(SZU) Wangiea (KEN) Parisi (OL) Park Si Hun (DK)
1992 Vinent(KU) Carruth (ÍR) Tews (EÁ) Lemus (KU)
1996 Vinent Szajtyov (OR) Kamsing (THA) Reid (EÁ)
2000 Abduljajev(ÜZB) Szajtyov Szatarhanov (KAZ) Ibraimov (KAZ)
Év Középsúly Félnehézsúly Nehézsúly Ólomsúly
75 kg 81 kg +81 kg +91 kg
1904 Mayer (EÁ) - Berger (EÁ) 1908 Douglas (NBR) - Oldham (NBR) 1920 Mallin (NBR) Eagan (EÁ) Rawson (NBR) 1924 Mallin Mitchell (NBR) Von Porat (NO) 1928 Toscani (OL) Avendano (ARG) Rodriguez (ARG) 1932 Barth (EÁ) Carstens (DAF) Lovell (ARG) 1936 Despeaux (FR) Michelot (FR) Runge (NÉ) 1948 Papp (MA) Hunter (DAF) Iglesias (ARG) 1952 Patterson (EÁ) Lee (EÁ) Sanders (EÁ) 1956 Satkov (SZU) Boyd (EÁ) Rademacher (EÁ) 1960 Crook (EÁ) Cassius Clay (EÁ) De Piccoli (OL) 1964 Popencsenko (SZ) Pinto (OL) Frazier (EÁ) 1968 Finnegan (NBR) Poznyak (SZU) Foreman (EÁ) 1972 Lemesev (SZU) Parlov (JUG) Stevenson (KU) 1976 Spinks M. (EÁ) Spinks L. (EÁ) Stevenson 1980 Gomez (KU) Kacsar (JUG) Stevenson 1984 Jun Szup S. (DK) Josipovic (JUG) Tillmann (EÁ) Biggs (EÁ)
1988 Maske (NÉ) Maynard (EÁ) Mercer (EÁ) L. Lewis (KA)
1992 Hernandez A. (KU) May (NÉ) Savon (KU) Balado (KU)
1996 Hernandez A. Sirov (OR) Savon Klicsko (UK)
2000 Gutierrez (KU) Lebzsjak (OR) Savon Harrison (NBR)
(folytatjuk)
Áros Károly