Székelyföld az ezredfordulónKultúra: Leltárkészítő Orbán Balázs nyomdokain

2004. március 6., szombat, Archívum 2003–2007

Rendhagyó szellemi vállalkozásba kezdett s folytat még most is Sepsiszéki Nagy Balázs: elindult Orbán Balázs nyomdokain, s bejárta, illetve járja Székelyföld falvait - a ,,gyökereket?, miként ő maga fogalmaz -, s jegyzi szorgalmasan a települések jelenéről szóló adatokat, tényeket, majd azokat sepsiszentgyörgyi otthonában ,,állapotrajzként? foglalja könyvbe. A Székelyföld falvai a huszadik század végén címû monográfiájának három kötete már megjelent, a negyediken most dolgozik a fiatal szerző.
A Székelyföld falvai a huszadik század végén első kötete, a Háromszék 1998-ban jelent meg, a második, Csík-, Kászon- és Gyergyószék 2000-ben, míg harmadikként az Udvarhelyszék látott napvilágot a tavalyi ünnepi könyvhét alkalmával. A negyedik, Maros- és Aranyosszékről szóló befejező kötet kiadását ez év végére vagy 2005 elejére tervezi a monográfia budapesti megjelentetője, a Nap Kiadó. A sepsiszentgyörgyi szerző egyébként Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, néprajz szakon diplomázott, majd - a nagy többséggel ellentétben - hazatért, és 1995-ben elkezdte a szülőföld leltározását. Legutóbbi kötetének hátoldalán az olvasható, hogy ,,ilyen teljességre törekvő, áttekintő jellegû és személyes megfigyelésekre alapozott munkát utoljára Orbán Balázs készített a Székelyföldről?.
Nemzetfenntartó tudomány
A monográfiaírás indítékairól Nagy Balázs azt mondja, még pest-budai diákkorában antikváriumban vásárolta meg Orbán Balázs nagy mûvét két kötetben, piros vászonkötésben; s távol a szülőföldtől gyakran lapozta, olvasta, majd más kiadványokat is keresve, a Székelyföldről egyre erősödött benne az az érzés, hogy a térség jelenéről viszonylag keveset tudunk. Noha az újságokban jelentek, jelennek meg ismertető cikkek, egy-egy faluról pedig kismonográfiák, falufüzetek, úgy érezte, egyetlen kötetben nem jelent meg az egész területet felölelő, a jelenkorra vonatkozó kiadvány. ,,Harmadéves koromban fogalmazódott meg bennem - meséli -, hogy amikor hazajövök, felvállalom, hogy bejárjam egész Székelyföldet, és leltárt készítek a jelenkori helyzetről, nem csak a népesség száma és etnikai megoszlása, vallásfelekezeti tagolódása szerint, hanem érdekelt a faluközösségek gazdasági helyzete, elöregedettségi szintje, hagyományőrző jellege, mûemlékek, kulturális tevékenység, iskolák, gyermeklétszám.?
Ma már bizonyosság, hogy elhatározását tett követte. Olyannnyira, hogy második kötetét szociográfiai mûfajban a Magyar Írószövetség 2000-ben Az év könyve díjjal jutalmazta. Vannak, akik vitatják, mennyiben tekinthető néprajzkutatásnak az, amit végez, erre viszont Nagy Balázs azt válaszolja, ő a Győrfi István-i szellemben érzi magát néprajzosnak, akinek a megfogalmazása szerint a néprajz nemzetfenntartó tudomány. Ha ezt a meghatározását a néprajznak elfogadjuk - vélekedik -, akkor néprajzos, ha nem, akkor nem tekinti magát annak, inkább szociográfusnak. Az írószövetség által kiállított oklevélen is íróként, szociográfusként nevesítették.
Mit lehet tenni?
Sepsiszéki Nagy Balázs egy nemzeti stratégia kialakítása szempontjából is fontosnak tartja a munkáját. Úgy véli, ha lesz a magyarságnak egy évszázadokban gondolkodó nemzeti stratégiája, akkor a Székelyföldről sem szabad megfeledkezni, ám ennek a régiónak a megmentése, egyáltalán túléltetése érdekében csak úgy lehet összeállítani egy tervet, ha ismerjük, mi van. Azt mondja, lehetséges, hogy a helyi adottságok ismeretében ő maga is megfogalmazza, melyik faluban mit lehetne tenni. Viszont vannak olyan kisrégiók a Székelyföldön, mint a Homoród mente vagy az általa most vizsgált Marosszék és Felső-Nyárád mente falvai, ahol nagyon elöregedett a lakosság, olyan településekkel, ahol az átlagéletkor 60 év fölötti, vagy ahol több mint tíz éve nem kereszteltek.
Szerinte azon kellene töprengeni, meg lehet-e valamilyen módon őrizni ezeket a tizenkettedik-tizenharmadik századi településeket, hogy ne csak földrajzi névként éljenek tovább, hanem létező faluközösségként maradjanak meg több száz évig. Aki már azon gondolkodik, hogy miként lehetne a Székelyföldet magyar szempontból megőrizni, az a könyveit áttekintve is ötleteket kaphat, hogy befektetés szempontjából mire jó egy-egy terület. A falvak bejárása után egy dolgozatot tervez, amiben összefoglalja, melyik faluba milyen ipart kellene telepíteni, ugyanis az a véleménye, hogy csak a mezőgazdaság nem menti meg a székely falvakat. Fel kellene fedeztetni a falvakban rejlő lehetőségeket, minél nagyobb hírverést kellene világszerte kifejteni, vállalkozókat vonzani, emellé társulhat még a turizmus. Úgy látja, jelszóként nagyon felkapottá vált, hogy a falusi turizmus megmenti a Székelyföldet, de meglátása szerint nem menti meg, csak kiegészítő jövedelem lehet a vendégszeretetéről híres székely embernek. Az udvarhelyszéki falusi lakosság életmódját taglaló fejezetben egyébként leszögezi: ,,az önellátásra berendezkedett kisgazdaságok megmaradása, a gazdák együttmûködésének alacsony szintje, valamint az érdekvédelmi szervezettség szinte teljes hiánya gátolja a hatékonyabb termelést, és nem biztosítja a falusi lakosság fejlődését?.
Udvarhelyszékről Aranyosszékre
A Székelyföld falvai a huszadik század végén címû monográfia harmadik kötetéből egyebek mellett az is kiderül, hogy Sepsiszéki Nagy Balázs tengerentúli (amerikai) és anyaországi magyarok támogatása révén végezheti felvállalt munkáját, de számos itthoni pártfogója is van. Esetenként egyszerû emberek, szállásadók támogatják. Mint írja, nem tekinti feladatának, hogy ,,honismereti kézikönyvében? megírja a székelyföldi falvak XX. századi történetét, illetve azt, hogy összehasonlítsa korábbi társadalmi, gazdasági állapotát a maival; nem folyamatokat rögzít, hanem tényeket. ,,Könyvem a gyökerekről szól, hiszen a falvak népe jelenti a nemzet gyökérzetét. A kommunista diktatúra idején nem véletlenül akarták elpusztítani a falvakat. Tudták, hogy a hagyományos faluközösségek szétzúzásával egy nemzet sírját ássák meg. A XXI. század hajnalán a falvak különös figyelmet érdemelnek, hiszen jövőjüktől függ a nemzet sorsa? - vallja a szociográfus.
Míg tehát az ember az Udvarhelyszékről szóló leírásokat olvasgatja, s kellemesen bizsergető érzés keríti hatalmába, hogy igen, egy szinte teljes egészében magyarok lakta térséggel találkozik - színmagyar falvak sokaságáról olvasni, településekről, ahol csak a rendőr más nemzetiségû! Negyedik, befejező kötetében Marosszék és Aranyosszék helyzetéről kapunk adatokat. Utóbbi, távolinak tûnő térségről már alig esik szó a mai magyar közbeszédben, s maga a szerző is arra int, jó, ha Aranyosszékről sem feledkezünk meg, hiszen ott is van húsz ,,székely falu?, ahol mára többnyire kisebbségbe szorultak a magyarok. De azért még élnek.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép