Történelmünk: Sepsiszentgyörgy 1918-19-ben

2004. március 23., kedd, Archívum 2003–2007

A magyar történelem legnagyobb kataklizmája dátumaként számon tartott évben Sepsiszentgyörgynek egyértelmû szerepet írt elő földrajzi fekvése: az első megszállott városok közé kellett tartoznia, az első elszakított országrész sorsában kellett osztoznia. De főhatalomváltásnál több történt az első világháborút követően - a dolgok egy más rendje kényszeríttetett akkor rá a székelységre.
Itt most nem célunk az országos jelentőségû fordulópontok összefoglalása, éppen csak a legfontosabb események kronológiáját adnók fogódzóként: a pesti ún. őszirózsás forradalom kitörését követően 1918. október 31-én Erdély fővárosában, az akkor még magyar Kolozsváron is megtörténik a polgári-demokratikus hatalomátvétel; november elsején megalakul az országos Magyar Nemzeti Tanács Erdélyi Bizottsága dr. Apáthy István elnöklete alatt; november 22-én megalakul az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács is, szintén Kolozsváron, elnöke Sándor József; november 30-án a rend fenntartása céljából két székely újonckorosztály érkezik Kolozsvárra; december elsején a románság Gyulafehérváron megtartja a maga nemzetgyûlését; december 2-án Maniu elnöklete alatt megalakul a Consiliul Dirigent; december 9.: dr. Apáthy Istvánt kelet-magyarországi kormánybiztossá nevezik ki; december 11.: I. Ferdinánd király proklamálja Erdély egyesülését, s megbízza a Consiliul Dirigentet az ügyek intézésével; december 18-án a román királyi csapatok átlépik a fegyverszüneti megállapodásban megállapított demarkációs vonalat, mely a Maros vonalán húzódott; december 22-én Kolozsváron a magyar és székely nemzeti tanácsok megtartják a maguk önrendelkező nemzetgyûlését, válaszként a gyulafehérvárira; december 24-én a román csapatok bevonulnak Kolozsvárra; december 30-án kelt I. Ferdinánd román király rendelete, melyben Romániához csatolja Erdélyt; az országrész katonai megszállása 1919 januárjában fejeződik be; január 17-én Apáthyt letartóztatják, és Nagyszebenbe szállítják; január 24-én a Consiliul Dirigent rendeletileg a románt teszi Erdély hivatalos nyelvévé. Közben január végén Lugost és Aradot francia csapatok szállják meg. Sepsiszentgyörgy akkor már hetek óta román megszállás alatt volt.
Rendezett tanácsi jogú város - a rendetlen világban
Milyen közigazgatási szerveket talált Háromszék központjában a bevonuló román hadsereg? Pár szót a város helyhatósági státusáról és irányító szerveiről: az egykori Sepsiszék központja az 1877-es közigazgatási reform nyomán az új Háromszék vármegye székhelyévé lépett elő, s ún. rendezett tanácsú városnak számított, a megye hat szolgabírói járása (Sepsialsójárás) és négy országgyûlési választókerülete egyikének központja volt. 1910-es adatok szerint Sepsiszentgyörgy Erdély 27 rendezett tanácsú városa közé tartozott (a nála nagyobb Brassóval és Nagyszebennel együtt). Akkor az országrészben törvényhatósági joggal - ez lévén a magasabb kategória - csak Kolozsvár és Marosvásárhely rendelkezett. A dualizmus korában a megye élén a kinevezett főispán állt, a megye és város közigazgatását azonban már választott tisztikar irányította, élén a megyei alispánnal, a szolgabírákkal a járásokban, illetve városokban a polgármesterrel. Az önálló helyi jogszabályalkotás jogával felruházott megyegyûlés (az ún. törvényhatósági bizottság) tagjait felerészben az országgyûlési választójogosultak (mai fogalmaink szerint eléggé szûk kört képeztek) választották, felerészben pedig ún. virilistákból álltak, azaz a legnagyobb adót fizető polgárokból (lásd Bicsok-Cziprián-Kozma-Székely: Erdély közigazgatás-története. Főiskolai jegyzet. Sepsiszentgyörgy. 2003, 143. o.).
Egy szombati napon történt
Az akkor már 36 éves Székely Nép 1919. január végéig még megjelenhetett, megírhatta hát 1918 novemberében, hogy a román csapatok a tölgyesi hágón átlépték a határt, és hozzákezdtek a Székelyföld megszállásához, s elsőként Csíkszeredába vonultak be, mégpedig november 26-án. A december 4-i lap tudósít arról, hogy még november 28-án Marosvásárhelyen is megalakult a Székely Nemzeti Tanács, s hogy a sepsiszentgyörgyi szociáldemokrata párt, ,,melynek másfél ezer tagja van?, gyûlést tart, ezen egy kolozsvári kiküldött tájékoztat majd arról, mit tudott meg a csíkszeredai román parancsnokkal folytatott tárgyalásain.
A december 7-i vezércikk már a legjózanabb hangon figyelmeztet: fel kell készülni a román csapatok bejövetelére Sepsiszentgyörgyön is. Az esemény még aznap bekövetkezett. Erről írja a dec. 11-i szám: ,,Szombaton délután Tigojan kapitány vezetése alatt 120 főnyi román sorkatona szállta meg Sepsiszentgyörgy városát. Ebből 40 ember egy tiszt vezetése alatt a pályaudvart szállotta meg, 80 ember pedig a várost. A román fegyveres erő emberei - a tisztek kivételével - szerfölött gyengén vannak felszerelve. Tigojan kapitány ellenőrzése alá helyezte a postát, elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, feloszlatta a nemzetőrséget, s az utazást igazolványhoz kötötte. A megszálló csapatok lefoglalták a katonai raktárakat. A megszálló csapatot a Hungária Szállodában helyezték el. Incidens eddig nem történt, csak az utazó közönség panaszkodik, hogy az utazó poggyászok átvizsgálása körül kíméletlenül járnak el.?
Amiben a vezércikkíró reménykedett, önfegyelemre intve a lakosságot, nevezetesen, hogy a ,,megszállás még nem hódítás?, azt a kezdeti fejlemények igazolni látszottak. Bár az önkormányzatiságot felfüggesztették, hivatalában maradhatott dr. Király Aladár főispán, akit pár nappal korábban kormánybiztossá nevezett ki a budapesti főhatóság, akárcsak dr. Török Andor alispán, nem nyúltak a városi polgármesteri hivatalhoz sem, mi több, a városi tanács több ízben ülésezett a lap betiltásáig, a városházán dr. Kovásznai Gábor polgármester-helyettes intézi az ügyeket, addig is, amíg Bálint Dénes polgármester nyolcheti szabadságát tölti. Az egészségügyi hatóság a spanyolnáthajárvány felerősödésének veszélyére figyelmeztet, a megüresedett városi állatorvosi állás betöltésére pályázatot írnak ki, mi több, készülnek a december 22-re összehívott kolozsvári nagygyûlésre.
Mint ismeretes, Erdély magyarsága mintegy válaszként a december elsejei gyulafehérvári román népgyûlésre, két nappal a város román megszállása előtt, ezen nyilvánította ki a maga állásfoglalását a kardinális kérdés, az országrész hovatartozásának ügyében. A december 21-i számban olvassuk: aznap gyûlt össze Háromszék vármegye Nemzeti Tanácsa a megyeháza nagytermében, és ,,szépen és reálisan megfogalmazott határozati javaslatot fogadott el, melyben tiltakozását jelentette be Erdélynek az anyaországtól való elszakítása ellen. Ugyanitt említjük, hogy a kolozsvári nagygyûlésre a vármegyéből nagyobb küldöttség utazott el.?
Nem valószínû, hogy mindez a román katonai hatóságok jóváhagyásával történt, de megtehették, annak ellenére, hogy december 17-én a város főterén szinte fegyveres összetûzésre került sor. A december 18-i szám Bûnös könnyelmûség címû híre szerint ,,másnak nem nevezhetjük azt a gyermekes puccsot, mit néhány meggondolatlan ember tegnap este megkísérelt. A román megszálló csapatokat próbariadóval esti 6 óra tájban felverték. Néhány meggondolatlan ember azt hitte, hogy a városban terjesztett alaptalan hírek tényleg igazak, és a megszálló csapatok távoznak. Valahonnan fegyvereket szereztek, s a piacon felkészültek a támadásra. A román fegyveres erő és a felfegyverzett emberek közt már-már összeütközésre került sor, Király dr. főispán tapintatos közbelépése azonban megakadályozta a vérontást. A csapat vezetőjét, Mihály István végrehajtót a rendőrség letartóztatta, és ma reggel a román parancsnokság vette őrizetbe. Az éretlen csíny miatt a megszálló csapatok parancsnoka szigorú rendszabályokat léptetett életbe, így elrendelte az előzetes cenzúrát, a 8 órai zárórát, amikortól senki az utcán nem tartózkodhatik.? A hírben a magyar rendőrségről van szó, mely tehát továbbra is a főispánnak engedelmeskedve tette a dolgát, s januárban örvendhetett a budapesti kormány béremelési határozatának - miként arról az egyik 1919. januári szám beszámol.
December 25-én dr. Király kormánybiztos értesíti az olvasókat, hogy a román hadsereg kiáltványát szükségesnek látja fordításban is közzétenni. A pontokba szedett proklamációból kiderül, hogy tulajdonképpen ostromállapothoz közeli szigorításokat vezettek be, így kijárási és gyülekezési tilalmat, a heti vásárokat három hétre betiltották, előzetes cenzúrát és a magánlevelezés cenzúrázását is elrendelték, attól kezdve a városból ki- és oda belépni csak katonai engedéllyel volt szabad, katonai egyenruhát pedig csak engedéllyel volt szabad hordani, azaz gyakorlatilag civilbe kellett minden volt magyar tisztnek és katonának is öltöznie.
1919. január elején ennek ellenére még arról értesülünk, a városban a korábbi magyar adminisztráció vezetésével zajlik az élet, akárcsak Kolozsváron, ahol a kelet-magyarországi kormányfőbiztosság még a francia Berthelot tábornokkal, az Antant megbízottjával is tárgyal. A vezércikkek és kommentárok egyre nagyobb aggodalommal tekintenek Budapest felé, ahol az éleződő, mert élezett osztályharc rendjén a szociáldemokraták (és bolsevikok) teljesen magukhoz szeretnék ragadni a hatalmat. A helyi lap sérelmezi: a megyegyûléseket úgy oszlatták fel, hogy semmit a helyükbe nem hoztak létre, ez a megszállás alatti területeken öngyilkos cselekedetnek hatott.
A nagyszebeni Kormányzótanács helyzete eddigre szilárdulhatott annyira meg, hogy erőteljesebben beleszólhasson a dolgok alakulásába, így a december 11-i számból megtudjuk, hogy Erdély tíz román többségû megyéjébe a korábbi magyar főispánok helyére román prefektusokat nevezett ki. A Székelyföldet nem érinti az intézkedés, mi több, a Kormányzótanácstól székely önkormányzatra tett ígéretről is tudni vél a tudósító: a politikai megnyugtatásnak szánt, porhintésnek bizonyuló hírt így összegezi a lap elhallgatását megelőző utolsó előtti száma: ,,Székelyföldi önkormányzat. A nagyszebeni román kormányzótanács közlést tett arról, hogy miként kívánja Székelyföldön az uralmat átvenni, és milyen berendezkedést tervez a székelység számára. Eszerint az iskolákat, a közigazgatást, a bíróságokat a magyar nyelv használatában meghagyná, s csupán a legszükségesebb mértékben kívánnák meg a románnak mint új államnyelvnek az ismeretét. Persze az alkalmazottaknak a román állam iránti hûségesküt le kellene tenniük, de ennek feltételével minden alkalmazott a helyén maradna. A törvényhozásba csak székely képviselők lennének a Székelyföldről választhatók, főispánok is lehetőleg csak székelyekből válogatódnának. Bukarestben a legfőbb törvényszék mellett egy magyar fellebbviteli osztály is lenne, Marosvásárhelyen pedig székely egyetemet engedélyeznének. Ilyen méretû önkormányzatot terveztek a szászok részére is, és azok hajlandók elfogadására.?
A fentiekhez annyit kívánunk hozzáfûzni, hogy a kolozsvári Ferenc József magyar tudományegyetem még fennállott, bár utolsó heteit élte (1919. május 12-én vették át). Tény az is, hogy a Consiliul Dirigent és a manista Nemzeti Párt, akárcsak a román szociáldemokraták, Erdélynek több-kevesebb autonómiát szántak volna Románián belül, az őket előbb felhasználó, majd teljesen félreállító ókirályságbeli politikusok azonban az egységes és centralizált román nemzetállamban gondokodtak, melyben minden erdélyi specifikum sorsa csak az elnyomás és elsorvasztás lehetett. A fentiekben tehát keverednek a manisták illúziói a szándékos félrevezetéssel. Első megszegett ígéretük az ostromállapot bevezetése, a lapbetiltás és a prefektus kinevezése lehetett. A Székely Nép utolsó száma 1919. december 22-én jelent meg, még hírt ad arról, hogy Budapesten megalakult Berinkey Dénes miniszterelnöksége alatt az új kormány, s hogy őszre földreformot ígér. Megtudjuk, Brassóban is kinevezték az új román prefektust - a város akkor magyar többségûnek számított -, s hogy Szentgyörgyön két hónapja cukorhiány van.
A szerkesztő nem tudhatta, hogy az élelmiszerhiány csak súlyosbodni fog, hogy mihamar demokráciahiány tetézi a mindennapi nyomort, hogy a földreformot már más főhatalom hajtja végre, s merőben más érdekeket szem előtt tartva teszi azt. Illetve ha tudta vagy sejtette, sem tehette többé szóvá, mert a lap megjelenése tizennégy hónapon át, 1920 áprilisáig szünetelt.
(folytatjuk)
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép