Szakemberek fórumaGazdakör: A frissen ellett tehén gondozása és takarmányozása

2004. március 23., kedd, Archívum 2003–2007

Ellés után a tehén péráját, farkát és farát meg kell mosni langyos, szappanos és kis koncentrációjú fertőtlenítőszeres vízzel, majd száraz, tiszta ruhával ledörzsöljük. A bemocskolódott almot kitakarítjuk a tehén alól, letakarítjuk az állást, és tiszta szalmával újraalmozunk. A bojúzás után 2-3 órával, miután a tehén lecsendesedett, langyos (37-38 Celsius-fokos) vizet itatunk vele, amelybe egy marék búzakorpát kevertünk. Ezt ajánlatos 2-3 napon át naponta többször megismételni. Az első itatás után a tehénnek 2-3 kg legjobb minőségû szénát adjunk. A tejtermelés az ellést követően gyors ütemben növekszik, csúcspontját a teheneknél az ellést követő 5-6., az üszőknél a 6-8. héten éri el. Ezután a tejtermelés néhány hétig azonos szinten marad, majd fokozatosan csökken a laktáció végéig. A vemhesség 7. hónapját követően a teheneket elapasztjuk. A tehenek tejtermelését a nemzetközileg elfogadott 305 napos laktációs időre számítjuk, onnan kiindulva, hogy a normális ivaréletû tehén 305 napot tejet termel, 60 napot pedig szárazon áll.
Így a laktáció során négy szakaszt különböztetünk meg. Az első, a frissfejősnek is nevezett szakasz az elléstől számítva mintegy 12 hétig tart. Ez idő alatt a napi tejtermelés eléri a csúcsot, és ilyen színvonalon marad. Ekkor a tehén testtömege erőteljesen csökken, mert a tejjel több energia és tápanyag ürül ki a szervezetből, mint amennyihez a jószág takarmányfogyasztáskor hozzájut.
A második fázis a laktáció 12. hetétől a 24. hetéig tart. Ezalatt a napi tejtermelés, a tehénre jellemző perszisztenciának megfelelően, rendszerint mérsékelten csökken vagy egy ideig állandó szinten marad. A testtömeg nagyobb arányú csökkenése megszûnik, mert az esetek többségében a tápanyagfelvétel és -felhasználás egyensúlyba kerül. Ebben az időszakban az abrakadagot csökkenteni kell úgy, hogy a tömegtakarmányok mennyiségét növeljük, ugyanakkor a szárazanyagban a nyersfehérjét 16-ról 13 százalékra csökkentjük. Elérhetjük tehát, hogy a tejtermelés viszonylag egyenletesen magas szinten maradjon, miközben a testtömeg is valamelyest gyarapszik.
A tejtermelés harmadik szakasza a 24. héttől az elapasztásig tart. Ezalatt a napi tejtermelés jelentősen csökken, így a tehén pótolja a korábban elvesztett testtömegét, javítja a kondícióját.
A negyedik szakasz az elapasztástól az ellésig tart. Mint ismeretes, a szárazonállás optimális időszaka mintegy 60 nap, ezért a tehenet a várható ellés előtt 60 nappal el kell apasztani.
A laktáció első szakaszában a takarmányozás nem könnyû, hiszen a tejtermelés növekedésének üteme meghaladja a takarmányfelvétel növekedésének mértékét. Az állatok a napi takarmányadaggal kevesebb tápanyaghoz jutnak, mint amennyire a gyorsan növekvő tejtermelés igényének fedezésére szükségük lenne. A tehén a hiányzó energiát a saját testállományának lebontása útján igyekszik előteremteni, mindenekelőtt a saját zsírtartalékait használva fel, ami természetesen testtömegveszteséggel jár. Minél nagyobb a tejtermelés, annál nagyobb ez a veszteség. A takarmányozás során ezért arra kell törekednünk, hogy a tehenek naponta legfeljebb 0,7-0,9 kg-ot veszítsenek, így az össztömegveszteség nem haladja meg a 40 kg-ot. A túl nagy súlyveszteség több szempontból is kerülendő. A nagy testtömegveszteség esetén sok zsír bomlik le a szervezetben, és a zsírbontás termékeit (a ketonanyagokat) a máj nem tudja feldolgozni, aminek következtében súlyos anyagcsere-betegség, ketózis alakul ki. Továbbá amíg az állatok testtömege csökken, addig nem várható eredményes termékenyítés, és így növekszik a két ellés közötti időszak.
A testtömegcsökkenést több módon is mérsékelni tudjuk. Az egyik ezek közül az, hogy a teheneket nem hizlaljuk el a szárazonállás időszakában. Minél nagyobb a szárazonállás idején a testtömeg-növekedés, annál nagyobb lesz az ellést követően a súlyveszteség. A másik mód: az ellés után a takarmányadagnak minél nagyobb legyen az energiatartalma. Ez csak úgy oldható meg, hogy nagymértékben megnöveljük az abraktakarmányok mennyiségét. Ugyanakkor a bendő kifogástalan mûködéséhez meghatározott mennyiségû szálastakarmányra is feltétlenül szükség van. Abban az esetben, ha nem elegendő a meghatározott szálhosszúságú (szecskahosszúságú) nyersrost, ami rágásra és kérődzésre készteti az állatot, csökkenni fog a nyáltermelés, és a bendő lesavanyodik, ún. bendőacidózis alakul ki. Mindez csak a megfelelő szálastakarmányok etetésével előzhető meg.
A laktáció első három hónapjában tehát a napi takarmányadag energiatartalmának majdnem fele tömegtakarmányból kell hogy származzon. Kiemelkedő jelentősége van a silókukoricának és a jó minőségû fû- és lucernaszenázsnak (előfonnyasztott alapanyagból készült siló). Újabban a zsírok felhasználását is alkalmazzák, erre a célra azonban nem közönséges, hanem ún. védett (by-pass) zsírokat használunk, amelyek a bendőben csak kismértékben bomlanak le, és ezért nem zavarják a bendőmikrobák mûködését. A védett zsírok etetésekor javul az energiaellátás, és ennek következtében nő a tejtermelés is. A jó minőségû siló vagy szenázs, ha lehetséges, ne csak a téli, hanem kisebb mennyiségben a nyári takarmányozásban is szerepeljen. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a bendőben állandó mikrobás életet lehet kialakítani. A jó minőségû zöldtakarmányok ugyancsak kiválóan alkalmazhatóak. A nagy tejtermelésû teheneket csak a közeli legelőkön szabad legeltetni, vigyázva arra is, hogy a növényzet ne legyen elvénült. Ha lehet, ne váltogassuk gyakran a zöldtakarmányokat, mert ezzel a bendő mikrobaállományát is gyakori változásra kényszerítjük. Azt pedig tudnunk kell, hogy egy új takarmányhoz való hozzászokáshoz 10-14 napra van szüksége a mikrobaállománynak.
A zöldtakarmányok legtöbbször nem fedezik a nyersrostszükségletet. A hiányzó rostot a széna etetésével tudjuk pótolni, ugyanis ez - a szalma után - a legtöbb nyersrostot tartalmazza. Ebben az első szakaszban, ha lehetséges, ne etessünk szalmát. Az ipari melléktermékek (nedves cukorrépaszelet, szeszipari moslék) is etethetők, ezek ugyanis kedvező hatásúak a tejtermelésre. A tejtermelés első hónapjaiban megfelelő mennyiségû fehérjét is kell biztosítani, ami a szárazanyag 16-17 százaléka kell hogy legyen. Arra is gondolni kell, hogy a lebontott fehérjék egy része kárba vész, a vizelettel kiürül a szervezetből. Az átlagos tejben 1,3 gramm kalcium és 1 gramm foszfor található, ezért a tejtermelő tehénnek sok ásványi anyagra is szüksége van.
Incze Péter, MSZH
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép