FogathajtásSport: Az Incitato Lovasklub továbbra is mûködik

2004. március 29., hétfő, Archívum 2003–2007

A múlt hétfői számunkban megjelent, Újra gazdakézben a dálnoki ménes lovai címû írásunk visszhangra talált. Mindenekelőtt az Incitato Lovasklub háza táján. Tóth Ferenc, a háromszéki fogathajtás életre hívója, atyja, az Incitato Lovasklub megalapítója hallatja hangját. A sportszerûség játékszabálya arra kötelez, hogy meghallgassuk, odafigyeljünk szavaira.
- A dálnoki ménes privatizálása után az új gazda, háta mögött Horia Grama prefektussal, Adrian C??unean-Vlad képviselővel - kezdte mondandóját Tóth Ferenc úr, a fogathajtó-szövetség alelnöke, bürójának tagja - az Incitato Lovasklub egy részét, a kocsikat, szerszámokat, nyergeket visszatartotta. Egyszer csak megjelent Bartha Róbert (szerk. megjegyzés: még az Incitato Lovasklub fogathajtója), s mondta, hogy ő hajt az Incitato Lovasklub visszatartott, eltulajdonított kocsijaival. Akkor az volt a kérésem: Róbert, ha már ott vagy Dálnokban, légy szíves, segíts, hogy visszakapjuk a felszerelést, s ne kelljen pereskednünk ezekkel az emberekkel. Nem tett semmit, sőt, visszahallottam az ilyen-olyan megjegyzéseit, hogy mit érdekel engem az Incitato Lovasklub. Erre én megkértem őt, hogy hagyja el a klubot, viszont megígértem neki, ha el akar menni más klubhoz, akkor szívesen aláírom az átigazolási kérését, papírjait azzal a feltétellel, ha visszaszerzi nekünk a felszerelést. Na, ezt nem tette, a kérést nem írtam alá, s a szövetség szabályzata alapján az a versenyző, akinek nincs klubja, nem vehet részt a bajnokságon. Ez történt a bajnokság első versenyszakaszán Székelyhídon? Megszakadt köztünk a kapcsolat, de ő továbbra is a mi kocsinkkal glasszált ott le s fel? Megjelent Kézdivásárhelyen az Incitato-kupa és az országos bajnokság második versenyszakaszának vetélkedőjére, és én fogadtam is. A díjhajtáson szerepelt, de megmondtuk neki: Róbert, te a bajnokságban nem indulhatsz, mert nincs leigazolásod, s csak az Incitato-kupa küzdelmein vehetsz részt. A második napon, a maratonhajtásban már nem indult el. Sőt, összesúgtak Bodó Zolival, akit aztán kizártak a második szám után, mert nem jelent meg az előző esti díjazáson, majd a kötelező állatorvosi vizsgán, mi pedig ott maradtunk hét fogattal az utolsó versenyszámra. A fogathajtók sportszerûtlenkedései csak gyûltek-gyûltek, s a bajnokság utolsó szakaszán, a marosvásárhelyi versenyen tetőztek. Na de itt hadd tegyek egy kitérőt, mert a múlt heti számban Róbert bírált mint pontozót, s most kötelességemnek érzem a pontosítást: az igaz, hogy én a 8. helyen láttam Róbertet a díjhajtásban, de Boiangiu a 6., Antal a 7. és Kelemen Attila a 3. helyre érdemesítette. Csak a tornában van olyan, hogy a legjobb és a leggyengébb jegyet törlik, s a többi dönti el a végeredményt, a fogathajtásban ez nem mûködik. Ennyit erről. Ott is megmondták neki, hogy a bajnoki vetélkedőn csak versenyen kívül indulhat. Heves vitába, tiltakozásba kezdett. Hogy a Maros-kupában miért nem pontozták? Azt nem tudom, nem voltam szervező. De nem Bartha Róbert volt az egyetlen elégedetlenkedő. A négyes akadálynál Boiangiu bíráskodott. Érkezett a gyergyói Ivácsony Pál, és eltévesztett egy kaput, újra ment, de nem korrektül, ezért kizárták. Ekkor Ivácsony rátámadt a bírókra, ócsárolta őket, csúnyán szövegelt, olyanokat mondott, hogy az ő pénzére itt mindenki bábáskodik? Akkor szóltam közbe: na, na, azért ebbe a sportágba más is betette a pénzét? Tény, hogy felgyûlt a fegyelmezetlenségek száma. Az újgazdagok csak akkor hajlandók elindítani fogataikat, ha biztosan nyernek. De hát ez sport, mindenki nem nyerhet?
Ami pedig az Incitato Lovasklub fogatainak távolmaradását illeti (mert szóba hozta a múlt héten), megmondom az okokat: dr. Kádár László családi okok miatt nem tudott jönni a versenyre, Kádár Barna mint a bajnoki cím első számú várományosa pedig kiokoskodta ott kint, Magyarországon, hogy ő minek jöjjön erre a versenyre a fő támogatójával, Bátor Istvánnal együtt, mert neki már annyi pont előnye van, hogy a bajnokságot nem veszítheti el. Nem ismerte a bajnokság szabályát, mely kimondja: aki nem vesz részt a döntő szakaszon, elveszíti addig gyûjtött pontjait. És én (mint a szövetség bürójának tagja) javasoltam, hogy zárjuk ki a válogatottból is, azzal az indokkal, hogy aki nem tiszteli meg országa bajnoki döntőjét, az ne induljon a világbajnokságon se. Fájt a döntés, mert jól jött volna az Incitato Lovasklubnak egy harmadik világbajnoksági részvétel, de sportember vagyok, s szeretem a fegyelmet, a szabályokat pedig betartom. A történtek után a szponzora, Bátor István is felháborodott, s ő is kitette magyarországi klubjából? Így maradt az Incitato Lovasklub egy fogathajtóval, dr. Kádár Lászlóval. Az tévedés, hogy lovak nélkül maradtunk. Dr. Kádár Lászlónak vannak lovai, és nekem is vannak, van kocsink, felszerelésünk, és dr. Kádár fog is indulni minden versenyen.
Látva a feltornyosodott bajokat, azt, hogy a fogathajtók nagy része nem értékeli a versenyszervezők munkáját, az ott, Marosvásárhelyen jelen levő szövetségi tagokat összehívtuk, gyûlést tartottunk, azon pedig elmondtam, hogy a 2004-es évben én nem teszek semmit, nem szervezek versenyt. Bartha Róbertnek igaza van, amikor azt mondja, hogy hiába van fogatom, ha nincs, aki versenyt szervezzen? Tanulják meg, hogy volt egy Tóth Ferenc, aki valamit tett ezért a sportért.
- Ezek szerint megszakad az Incitato-kupasorozat.
- Az biztos, hogy az idén nem szervezem meg. De ha akarnám, sem tudnám, hiszen Fortyogófürdő szállodáját, vendéglőjét lezárták. Szálloda és vendéglő nélkül pedig? na meg a város vezetőségének eddig tanúsított hozzáállása, a minket körüllengő közömbösség ismeretében nem vállalhatom egy nemzetközi B-kategóriás (A-kategóriás volt, de miután kitiltottak a gokartpálya bokszáiból, a nemzetközi szövetség visszaminősítette versenyünket) rendezvény megszervezését. Nem járatom le magam.
- És az Incitato-mûvésztábor?
- Az megszakítás nélkül fog mûködni idén is. Csak nem Kézdivásárhelyen, hanem Bálványosfürdőn. Ha a városnak nem volt jó egy mûvésztábor, jó lesz Bálványosfürdőnek. Így lesz ez a fogathajtással is, ha nem volt jó a városnak, jó lesz Bodok községnek, mert úgy olvastam a Székely Hírmondóban, hogy itt szervezik meg az Incitato-kupát. Igaz, a Háromszék csak bemutatóról és kiállításról írt.
- Mi lesz a dálnoki ménesben maradt kocsikkal, felszerelésekkel, mi lesz az irodában maradt személyes tárgyaival?
- Nem tudom. Kétszer is voltam kihallgatáson Hrebenciuc úrnál, megkértem, hogy szóljon le a prefektúrára, megígérte, hogy intézkedik, egyszer Kelemen Attila füle hallatára le is szólt? Aztán ennyi, maradt mindenem - szemüvegtok, trófeák, táskarádióm, csizmám, sok szakkönyvem és nem utolsósorban az Incitato Lovasklub teljes irattára - a dálnoki ménes irodájában. Voltam C??unean úrnál, elmondtam uraságának is mindent, elképedve hallgatta mondandómat, s hozzáfûzte, hogy ő ezt nem is tudta. Ígéretet tett javamra. Eltelt egy hónap, és semmi, maradt minden a régi. Még egyszer bementem, és akkor sikerült találkoznom Grama prefektus úrral. Szívélyesen üdvözölt, megkérdezte, mi járatban vagyok, s mondtam, C??unean úrhoz jöttem a dálnoki ménesben maradt holmik ügyében. Na jöjjön, megyek én is - szólt. Együtt bementünk C??unean irodájába, ott volt Topolni?chi Mugur és még egy bukaresti úr. Másfél órán át beszéltem nekik a lótenyésztésről, a fogathajtásról, az Incitato Lovasklubról, az Incitato-mûvésztelepről, az eltulajdonított holmijaimról? A bukaresti úr csak annyit mondott: ilyesmit még nem is hallottam. Elkérte a holmik jegyzékét, Grama úr lefénymásolta a listát, odaadtam, s azt ígérte, egy héten belül minden megoldódik. Azóta is mind oldódik? Az ügyvédem előtt a dosszié, készen arra, hogy beindítsuk a pert, de jobban szerettem volna pereskedés nélkül rendezni a dolgokat.
- Végül is miért a nézeteltérés ön és Bartha Róbert között?
- Rosszulesett, amikor egyszerûen csak úgy megjelent az Incitato Lovasklub tulajdonát képező kocsival. Elvártam volna, hogy felszól hozzám Kézdire telefonon, s elmondja: nézze, Tóth úr, én azzal a kocsival szeretnék versenyezni. Elvehetem?? Aztán még valami: miután én annak idején lehetővé tettem, hogy jutányos áron Incitato-csikókat vásároljon tőlünk, most, amikor megszerezték a dálnoki ménes lovait, elvártam volna, hogy megkérdezzen engem vagy dr. Kádárt, nem érdekelnének-e minket is a lovak. Mert nekünk is volt ott két kiszemelt csikónk.
- S ha már a ménes eladásáról esett szó, térjünk vissza az első eladására, az úgymond privatizálására.
- Nézze, Vaide? Petricáék azért vették meg, hogy ne kerüljön az a mi kezünkbe. Nyolcmilliárd lejt kiadni ezért a farmért? Lelkiismeretem tiszta, én hoztam vevőket Ausztriából, Magyarországról? de amikor meghallották az árát, minden vevő elszaladt. Az utolsó pillanatig még pislákolt egy remény a ménes megmentésére, az volt az a bizonyos 168-as törvényrendelet, mely arról szólt, hogy a fennhagyott istállókat kiadhatják ingyen fiatal szakembereknek. Mi össze is állítottuk a dossziét, s ha akkor hirtelenjében nem adják el Vaide?éknek, célt érünk. Bérelhettünk volna magánterületet vagy 150 hektárt, ez elegendő 150 lónak, ez a 150 ló pedig befér egy istállóba? Tehát miért vettünk volna meg 13 istállót, mint amennyi van a ménes területén - hogy mi volt abban a sok istállóban? 800 tehén, mellettük tejfeldolgozó üzemelt -, melléje a lakótelepet, a 22 hektár belterületet? Felesleges, csődbe hajtó tett? Mindezeket talán korábban el kellett volna mondanom, hogy tudja a közvélemény, de sajnos megfenyegettek. Nem beszélve arról, hogy a privatizálás után pénzügyi ellenőrt küldtek a nyakamra, azzal a reménnyel, hogy hátha elkapnak valamilyen szabálytalansággal. Nem kaptak el. Ezért álltak bosszút azzal, hogy nem adták vissza személyes holmijaimat! Na meg azzal, hogy visszatartották a lovasklub kocsijait, felszereléseit, szerszámait, és ezzel mélyen övön alul ütötték a fogathajtást.
Ennyi fért be ebbe az oldalnyi írásba. Pedig sok mindenről beszélgettünk még, az Incitato 1-es, az Incitato 3-as ménről, a fogathajtásban felbukkant elkapásokról, az Incitató Lovasklub szinte valamennyi fogathajtójáról, néhány segédhajtóról, na és persze a leendő bodoki ménesről, az alakulóban lévő Lipicai Lovasklubról, a lovasturizmusról. Egész idő alatt beszélgetésünk középpontjában a ló, a lovak álltak, s a hozzájuk, a lovassporthoz, de kölönösképpen a fogathajtáshoz fûződő szeretet. Úgyhogy amikor elbúcsúztunk egymástól, majd kiléptem az ajtón, éreztem, magammal hoztam azt a hamuba csomagolt parazsat, amit máshol úgy hívnak, hogy remény, és nem is olyan nagyon messze, csak le kell fújni róla a hamut, hogy lángra lobbanhasson, mint sok-sok évvel ezelőtt, amikor beindult a háromszéki fogathajtás. És akkor már nem lesz más dolgunk, mint táplálni azt a lángot lipicai lovakkal, köztük Incitatókkal, szép fogatokkal, kuparendezvényekkel, országos bajnokságokkal.
Adja Isten, hogy így legyen.
(áros)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép