Ioan Rus belügyminiszter minapi, némileg önelégült bejelentése, miszerint a rendőrség reformja vagy legalábbis demilitarizálása befejeződött, sajátos visszhangot ver a magyar településeken, még inkább a Székelyföldön.
Itt ugyanis nem alaptalanul vált uralkodóvá az a nézet, hogy a reform jóformán még el sem kezdődött, hiszen a civil lakossággal nemrég még hadilábon álló intézmény legfontosabb gesztusa a vele való megbékélésre továbbra is várat magára. Nevezetesen arról van szó, hogy a román rendőrség egy bizonyos tekintetben jottányit sem távolodott el nyolcvanas évekbeli önmagától, azaz ma is nemzetileg homogén és többségiekből áll ott is, ahol a lakosság zöme kisebbségi. A szakadék tehát, amit a ceausiszta dikatatúra ásott a polgári és rendőri szféra közt annak idején, mikor a rendőrség nyíltan vagy burkoltan, de kimondottan represszív célokat szolgált a nacionálkommunizmus zsoldjában, s emiatt tulajdonképpeni alaphivatásának nem tudott megfelelni, illetve azt mellékesen, amúgy balkézről látta csak el, ha egyáltalán ellátta - szóval, e szakadék továbbra is fennáll. Mi több, egyre mélyül, mint minden elhanyagolt szociális rákefene, napról napra súlyosbodik. (Egyes megyékben, ahol tíz-tizenöt éve még kb. 20 százalék volt a kisebbségi rendőr, ott ma már mutatóba ha akad belőle, az is a kisegítői vagy kirakati munkakörökben.)
Amit ennek védelmében apologetikus célból felhoznak, hogy a felelősség a kisebbséget terheli, mert sem kollektíve, sem egyénileg nem mutat hajlandóságot a rendőrség kötelékébe lépni, nem egyéb porhintésnél. A magyar fiatalok kedvét ugyanis annak kell meghoznia, aki annak idején elvette, s máig sem teremtett egyenlő esélyt számukra sem a felvételre - lásd rendőriskolai képzés mai feltételeit és szûrőit -, sem az alkalmazásra.
E főgond megoldatlan lévén, a lakosság bizalma megnyeréséről szó sem lehet (illetve legfeljebb csak ,,beszélni? lehet róla). Ahol pedig nem hisznek a rendőr közérdeket szolgáló voltában, ott a szegény pára - legyen bár angyali matériából gyúrva, ami azért ritkaság -, ha megfeszül, sem tudhatja átlépni saját árnyékát, azaz a legjobb szándék mellett sem lesz képes a valódi közrend hiteles őreként fungálni.
Márpedig, ha nem valamennyiünk létbiztonságára ügyel fel, akkor vajon mit csinál? Talál magának valami pótfeladatot - de mindenekelőtt elfoglalja az arra hivatottak helyét. Akik például bár a nyelvét megtanulnák azoknak, akiket köztisztviselőkként úgymod szolgálniuk kellene. Nincs szükség külön züllesztő tényezőkre. A helyzet már önmagában is korrumpál mind szakmailag, mind erkölcsileg.
Mikor szabadítjuk meg szegényt e sziszifuszi feladat terhétől, a kétkulacsosság rákényszerített szerepétől - hogy amit reformnak, tényleges javulásnak nevezünk, bár elkezdődhessék kies, integrációra ácsingózó, a kontinentális demokráciához felnőni oly ékes szónoklatokban kívánó országunkban?
B. Kovács András
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.